Thunder In Your Heart

10. Randi?

A kapitány újra a jelentések felett ült mikor a szeme sarkából észrevette Reit az emeletről leérkezni egy testresimulós fekete ruhában, ami combközépig ért, pánt nélküli volt, erős dekoltázs bevágással. Egy fekete magassarkút viselt hozzá. Egy arany nyaklánc díszítette a nyakát és egy apró fülbevaló.
-Na? Szerinted jó leszek így?-kérdezte a kapitányt Rei.
-Miért tőlem kérdezed?-kérdezte Steve, értetlenkedve miért pont neki kell erre válaszolnia.
-Mert nem tudom hol vannak a többiek? Nemár segíts légyszi!-nézett azzal a híres kölyökkutya szemekkel.
-Nem ebédelni mentek?-kérdezte.
-De! Miért?
-Akkor miért ilyen ruhát viselsz?
-Milyet?-nézett magán végig.-Nem jó? Nem áll jól?-tette fel hadarva a kérdéseket.
-Nem lenne jobb valami szolidabb, ami többet is takar?
-Menjek melegítőbe?-nézett rá hitetlenkedve.
-Nem rossz ötlet! Én arra szavazok!-emelte fel a kezét mint aki tényleg egy szavazáson vesz részt.
-Csak vicceltem!
-Én nem!-kezdte újra a jelentéseket olvasni.
-Tehát szerinted csúnya vagyok ebbe a ruhába?
-Jobban áll a melegítő!-mondta ahogy egy pillanatra se nézett fel a papírjaiból.
-Melegítő!-csúfolta ki.-Jó hogy nem már tundra bugyi és nagy kabát!-ment fel az emeletre idegesen. Mégis Steve az utolsó eséllyel élve végigmérte őt. Miért tette? Még maga is tagadni akarta a tényt, hogy Rei igazán gyönyörű teremtés. Egy tökéletesen gyönyörű teremtés. Észre se vette hogy társasága akadt.
-Nagyon elbambultál!-jegyezte meg Bucky.
-Mi?-kapta felé a fejét.
-Nagyon elbambultál! Történt valami?-kérdezte. Barátja volt Steve így természetes volt ha aggódott valami miatt.
-Semmi, munka!-lebegtette meg maga előtt a papírt.
-Ki kellene neked is néha kapcsolódnod Steve!-ült le vele szembe.
-Miért kellene? Teljesen jó így az életem ahogy van!
-Steve csak a munkának élsz!-próbálta felébreszteni a barátját, hogy az élet másról is szól nem csak ezekről a nyavajás papírokról.
-Szeretem ezt csinálni!
-Én azt elhiszem és örülök is, hogy megtaláltad magad ebben a világban, de Steve miért nem mész el randizni? Vagy szereznél új ismerősöket?
-Szerezzek új barátokat és randizzak? Minek nekem új barát? Itt vagy te, Sam és a csapat is! Randi? Kivel?
-Mi az, hogy kivel?-nevette el magát.-Tudod hány nő él itt?
-Mennyi?-Bucky erre egy ,,most komoly?" tekintetet vágott.
-Látom, elkaptad a lényeget!
-Nem tudom most pontosan mit akarsz mondani!
-Azt, hogy ott van a munkahelyeden is egy csomó gyönyörű női ügynök, az utcán ott mászkál egy csomó eszméletlen nő, ha bemész a boltba, kávézóba lehengerlő nőkkel találkozhatsz, ő róluk beszélek!
-Te is tudod hogy a kezdetek óta te voltál az aki a nők szívét elrabolta! Tőlem meg csak menekültek!
-Változnak az idők Steve! Vagy...magányos akarsz maradni világéletedbe?
-Miért jön mindenki a magánnyal? Boldog vagyok!
-Ez neked a boldogság?-bökött a papírra.
-Ez!-folytatta az olvasását. Eközbe Rei újra lefutott az emeletről. Most már egy valamivel visszafogottabb ruha volt rajta.
-Huszonhárom ruhát vettem fel, és jelentem ez hasonlít a legjobban a melegítőmhöz!-mondta ahogy észre se vette először Buckyt.
-Még sem nadrág!-mondta Steve.
-Képzeld annak, hogy ez egy igazán kényelmes melegítő! Oh, Bucky! Nem is láttalak!-lepődött meg.-Nem...fél óra múlva beszéltük meg a találkozót?
-Addig még kétszer megfázol ebbe a ruhába!-mondta ahogy a szemei újra szüntelenül a papírokon kóborólt. Bucky csak nézte a szikrázó levegőt kettőjük között. Hogy a következő lépést miért tette? A barátjáért.
-Baba, az az igazság, hogy most hívott Fury, hogy el kell mennem egy küldetésre!
-Fury?-nézett értetlenkedve Rei.
-Tudod ő az akinek dolgozik a csapat! Steve is ott edzi az ügynököket!
-Oh, az a haláltábor? Most már rémlik valami!
-Haláltábor?-nézett fel Steve.
-Ahol te vagy, ott csak meghalnak az emberek a kegyetlenségedtől!
-Még te is élsz!-vágott vissza.
-Én Starkból vagyok! Engem egy ilyen amcsikapitány nem öl meg!
-Tehát!-szólt közbe Bucky.-A lényeg, hogy nem tudok elmenni veled ebédelni! Pedig hidd el szörnyen szerettem volna!
-Persze, megértem!-mondta Rei szomorkásan.-Majd máskor!
-Mindenképp!-mosolygott rá.
-Akkor visszaöltözök a kis melegítőmbe!
-Nem az van rajtad most is?-szólt újra közbe Steve.
-,,Nem az van rajtad most is?"-utánozta újra le a kapitányt.
-Gyerekes!-mondta az orra alatt.
-Rei! Mi lenne ha Stevevel mennél el ebédelni? Ő úgyis borzasztóan ráér és unatkozik! Amúgyis annyi időt szántál hogy ennyire jól nézz ki ne vesszen kárba!
-Mit zagyválsz?-értetlenkedett Rei.
-Menj el Stevevel! Az asztal amúgyis le van foglalva, oda úgyis annyira nehéz bejutni ne hagyjuk kárba veszni! Igazán hangulatos egy kis hely! Meg még talán jól is fogjátok érezni magatokat!
-Most próbállak követni de csak a hányinger ér utol!-mondta Rei.
-Ne csináld már!-nézett rá Bucky mosollyal az arcán.
-De ő bolond!-súgta Buckynak.
-Mégis milyen jól megszelidítetted az elmúlt napokban! Legalább jobban megismered a gyengeségeit és a későbbi edzéseknél fel tudod használni ellene!
-Mit sutyorogtok?-nézett rájuk a kapitány.-Bármi is az, én nem megyek!
-Steve! Ne csináld! Rei kiöltözött és szegény már farkas éhes! Segíts nekem és vidd el ebédelni!-kérte a barátját. Steve pedig tudta mennyiszer rángatta ki Bucky már a szarból. Így nem tudott mit tenni, mintsem el menni Reiel az ebédre. Gyorsan átöltözött majd az oldalán a lánnyal ment az autó irányába. Rei meglepetésére Steve annak ellenére amekkora tuskó szokott lenni, nagyon udvarias volt. Kinyitotta neki az ajtót ahogy a fejét védte be ne üsse az autóba. Ahogy pedig ő is beült az a híres illat újra az orrába férkőzött. A tegnap este így újra bevillant neki. A következő pillanatban Steve kezei közelítettek felé. Lefagyott. Majd közelebb hajolt a testével, ahogy óvatosan húzta át Rei előtt a biztonsági övet.
-Gondolhattam volna hogy te felelőtlenül, öv nélkül akarsz utazni!-mondta ahogy újra egyenesbe vágta magát az ülésében. Rei szíve azonban kihagyott egy két ütemet. Mégis mire számított? Miért hitte azt, hogy a kapitány meg akarja csókolni?-Rei! Föld hívja Reit!-csettintett előtte.-Halló? Dilinyós szanatórium?-felébredt.
-Oh, tehát a szanatórium hallása fel tud ébreszteni!
-Ch...!-nézett ki az ablakon.
-Tudod a pontos címet?-kérdezte Steve. Majd Rei lediktálta neki így könnyen a GPS-be tudta írni a célpontot.-Induljunk!
-Várj! Mielőtt elindulunk csak figyelmeztetni akartalak, ez nem randi!
-Randi? Ki beszélt itt randiról?-nevette el magát Steve.
-Helyes, akkor mindketten egy véleményen vagyunk!
-Mégis miért akarnék én randizni veled?-tette fel a kérdést Steve. De valójában inkább az volt a kérdés, miért is ne akarna randizni vele?