Sophie: Hazbin Hotel Fanfiction

2

- Á, helló Kedvesem - teleportált elém egy férfi.
- Jesszus máriám - kaptam oda a mellkasomnak bal részéhez.
- Elnézést, Kedvesem de esetleg megijesztettem kegyedet? - mosolygott, majd átkarolta a vállam. Mi a fene? Itt mindenki mániája a fogdosás?

A férfi úgy nézett ki mint egy szarvas. Vörös haja feketében végződött. Régi módú ruhát viselt, és a kezében egy mikrofonhoz hasonló bot volt. Széles mosolya volt, bár én biztos nem mosolyogtam volna ilyen sárga fogakkal az fix...

- Nem kicsit - sóhajtottam.
- Elnézésedet kérem. A becses nevem Alastor - hajolt meg előttem, majd adott egy csókot a kézfejemre. Micsoda úriember...
- Sophie.
- Gyönyörű név, egy gyönyörű nőnek - bókolt.
- Köszönöm - mosolyogtam.
- Szeretnéd ha esetleg körbevezetnélek, kedvesem? - tartotta a karját.
- Megköszönném - karoltam bele.

Egészen megkedveltem Alastort. De nem fogok neki bedőlni. Ismerem már az ilyet. Bájos, kedves aztán meg jól elárul. Utálom az ilyen embereket. Sok mindenről beszéltünk. A régi évekről, az ő pusztitásairól, és szóba került az én életem is.

- És neked milyen életed volt? - ült le az ágyamra.
- Semmi extra - vontam meg a vállam.

Nem akartam neki beszélni erről. Nem az ő dolga, hogy milyen életem volt. Nem is ismerem. Azt se tudom, hogy ő ki. Csak annyit tudok, hogy ő valami hatalmas démon.

- Értem én - nevetett. - Nem bízol bennem. Okos kislány. Viszont nekem mennem kell, ha keresnél akkor az előtérben megtalálsz. Örülök, hogy megismerhettelek, kedvesem - ment ki a szobámból.
- Én is örülök, Alastor - mondtam, bár szerintem biztos nem hallotta.

Én is leültem az ágyamra, majd az amögötti ablakot bámultam. Vagyis a tájat. Szemtanúja lehettem egy alapos megverésnek, amit vigyorogva néztem. Aztán eszembe jutott valami. Mindenkinek más a kinézete, sokkal démonibb, ami mondjuk logikus. Tehát akkor nekem is kell lennie valaminek. Felálltam, majd elmentem a fürdőig.

Szinte magamra sem ismertem. A hajam egy konytyban volt felkötve, rózsaszín színben. Nagy, bundás farkam volt lila színben pompázva. Egy top és egy fekete rövidnadrág volt rajtam. Combig érő csíkos harisnyám volt. Volt rajtam egy rózsaszín bőr kesztyű is. A szemeim úgyszint lilák voltak. A szőrőm pedig sötétszürke. Ahogy megláttam az első gondolatom az volt, hogy... Geci jól nézek ki!

Nagy mosolyogva lementem az előtérbe, megkeresni Charliet. Hátha kapok valami munkát.

- Hé, Charlie - szólítottam meg a lányt. - Kaphatok itt munkát?
- Nos, talán... De mi voltál az életedben? - nézett rám kedvesen.
- A bérgyilkos az számít? - mosolyogtam kínosan.
- Azt nem hinném, hogy igazán itt találni fogsz. De lehetnél recepciós. Husk nem a legmegfelelőbb - pillantott az említett személyre. - Mindjárt kikészítem a ruhád - szaladt fel az emeletre.

Ha olyan ruhám lesz mint neki, én valakinek a fejébe állítok egy villát. Pár perc múlva meg is érkezett a hercegnő, egy majdnem ugyanolyan ruhával a kezében, mint amilyen neki is van. Hol vannak a villák? Hol van Angel?

- Tessék - nyújtotta át nekem a ruhát.
- Ugye most csak szopatsz? - kérdeztem tőle halál nyugodtan.
- Nem...? - nézett rám.
- Mindegy... Mikor kezdek?
- Akár most. Vedd fel a ruhád, állj be Husk mellé és kezdhetsz is - mosolygott. Bazdmeg.

Felmentem a szobámba, hogy felkapjam az új dolgozói ruhám. Utána pedig beálltam Husk mellé, aki elég nagyot nézett, hogy mit keresek ott.

- Te meg mi a faszt keresel itt? Húzz ki innen! - ordította le a fejem.
- Nyugodj meg, cicus. Veled fogok dolgozni - sóhajtottam.
- Bazdmeg - ment a lehető legtávolabb tőlem. Antiszoc.
- Nekem is ugyanez volt a gondolatom, amikor szóvá tette Charlie.

Időközben Angel is visszajött, mert mint kiderült ő egész végig bevásárolt. Meglepődött, hogy a cicus mellett álltam - hozzáteszem egyenruhában -, és nem épp iszogattam ott. Alastor is lejött, gondolom megérezte a változásokat.

- Nocsak, látom új munkát kaptál, édes - ült le az egyik székre.
- Ja, de nem azt amit a cicus. Én recepciós vagyok.
- Értem. Izgalmas munka? - kérdezte vigyorogva.
- Nagyon - forgattam meg a szemeim.

Hirtelen egy kopogtatásra lettünk figyelmes. Ki akarom nyitni én azt az ajtót? Kimentem a pult mögül, és kinyitottam az ajtót. De aki ott állt...

- Azt. A. Rohadt. Életbe...