Sophie: Hazbin Hotel Fanfiction

3

Figyelmeztetés!!

Ez egy nagyon hosszú rész lesz. Szóval kérlek, olvasd végig. De tényleg, több mint 1200 szó.
---------------------------------------------------------

- Azt. A. Rohadt. Életbe... - mondtam lesokkolva.

Michael volt az. Egy róka démon. Hát persze, hogy az volt. Olyan kis sunyi, mint ők.

- Hello Sophie - mosolygott Mr. Beképzelt.
- Faszom, te mindehol ott vagy? - mentem ki hozzá, és csuktam be magam mögött az ajtót.
- Mindenhol is, drágám. Na, szóval mi is ez a hotel? - nézett fel az épületre.
- Ez egy olyan hely, ahova nem fogadnak be kurvákat - mondtam mérgesen, majd kijött Angel is, egy cigivel a kezében. Hol van az a kibaszott villa?
- Hali - vetette oda nekem, és beleszívott a cigarettába. Majd észrevette Michaelt is. - Óhh, szia - mosolygott furán, majd a füstöt ami szivecske alakú volt, belefújta az arcába.
- Értem - mondta unottan. - Viszont be mehetnénk? Ha lehet ebéd előtt akarok meleg helyen lenni. És szeretnék valakivel aludni - vigyorgott perverzül.
- Ne aggódj, Angel jó szobatárs lenne neked.
- Nem meleggel - forgatta a szemeit idegesen, majd kikerülve engem bement a hotelbe.
- Na idefigyelj - húztam le Angelt ruhájánál fogva az én szintemre - Michaelt békén hagyod. Nem csinálsz füstből szívet, nem cukizol neki, nem teszel perverz megjegyzéseket mert megfogom a szép kis fejecskédet, és kitűzöm Alastor falára - fenyegettem meg. Nem elég, hogy itt van az a fapados járat, még Angel le is akar vele feküdni.
- Jó, nyugodj meg. Nem fogok vele lefeküdni - vette le a kezem a ruhájáról. - Amúgy meg Alastor falára? - vigyorodott el, és újra beleszívott a cigarettába.
- Menj már be - vettem ki a kezéből a cigit, és betoltam.

Beléptem, és visszasétáltam a pult mögé. Michael odajött hozzám, Huskhoz, és Alastorhoz. Ne már. Belehalok ha még Alastor vagy Husk is elkezd nekem kérdezősködni.

- Szia Sophie - ült le a szarvas mellé.
- Ti ismeritek egymást? - kérdezte Alastor. Ah shit here we go again.
- Igen. Az exem - sóhajtottam becsukott szemmel.
- Értem - motyogta Alastor.
- Szóval bejelentkezhetnék végre? - tette fel a kérdést Michael.
- Aha. Itt vannak a papírok, töltsd ki őket, és majd oda adom a szobakulcsodat - toltam elé a bejelentkezési lapokat, és egy tollat.

Amíg kitöltötte őket, ki kellet találnom egy olyan szobát, ami messze van tőlem, hogy még véletlenül se találjon be hozzám este. Mondjuk a 128. Az tíz szobával arrébb van. Csak nem talál meg.

- Kész - tette le a tollat.
- Rendben, tiéd a 128-as - vettem ki a pult alól a kulcsot.
- Köszi, szivi - kapta ki a tárgyat. - Ugye te laksz a 127-be? - nézett rá komiszul.
- Hát persze - mondtam mosolyogva, mire Husk felkapta a fejét. Na ez jó lesz.

Michael elkezdett beszélgetni Alastorral, amit nekem végig kellett hallgatnom. Szerintem ha eddig nem tudtam semmit a kinti világról, akkor most már mindent. Ránéztem az exem papírjára, hogy megnézzem hogyan halt meg. Öngyilkosság... De cuki, lenne ha nem egy őrült, valószínűleg pszichopata ember lenne.

- Charlie! - ordítottam fel az emeletre, mire lejött a szőkeség, el sem hagyva a barátnőjét.
- Igen? - kérdezte kedvesen. - Ő ki? - nézett Michaelre.
- Ő Michael, az exem. Nem is ezért hívtalak. Mikor kapok fizetést? - hadartam el.
- Mivel most keztél neki, ne reménykedj - mondta Vaggie összeszűkítve a szemeit.
- Nos, jövőhét eleje jó lesz? - mosolygott a hercegnő.
- Tökéletes - hamarabb léphetek le mint hittem.
- És mikor jár le a műszakom?
- Este kilenc után - mentek fel újból az emeletre.
- És mennyit kapok?
- 300$ jó lesz? (Az olyan kb 103 ezer ft.)
- Tökéletes - bólintottam.

Michael tipikusan olyan volt mint Alastor. Valószínűleg ezért is jöttek ki annyira jól. Mind a ketten bájos személyiség, akárkit megtudnak babonázni egy beszélgetéssel. Ahogy néztem őket rájöttem két dologra. Kell egy telefon, vagy akármik is vannak itt, és Alastor írtó helyes. Valaki más is észrevette, hogy nézem Alastort, és szólt is. Angel volt.

- Ne csorgasd a nyálad ilyen feltűnően - szólt a pók, hozzám közel hajolva.
- Túl közel vagy - mondtam unottan, mire visszábbhúzódott. - Amúgy meg nem csorgatom - töröltem le a száradt nyálat ami kifolyt a számból.
- Aha - mondta mosolyogva.
- Jó, tökmindegy - forgattam meg a szemeim.
- Amúgy meddig tervezted nézni Eperkét? - nevetett fel.
- Nem is néztem - néztem fel a papírok közül. Úgy kellett tennem, mintha dolgoznék.
- Láttam, szivi. Erről majd később beszélünk - kacsintott rám.
- Lucifer mentsen meg - sóhajtottam.

Aláírtam néhány dolgot, majd mivel nem volt semmi dolgom, ráfeküdtem a pultra és megpróbáltam aludni. Erősen ott van a megpróbáltam szó. Hát nem ment valami jól. Szar volt, hogy az exem beszélget azzal, aki a szart is kiijeszette belőlem. És itt van Angel, akivel beszélgetnem kell valamikor. Egyszerűen szar volt az egész. Egy mérges fújtatás kíséretében felkeltem a pultról, és szétnéztem. Michael és Alastor már nem beszélgettek. Michael lent sem volt, Alastor pedig újságot olvasott. Husk pedig még mindig a poharait tisztogatta. Angel pedig nos... Mondjuk úgy, hogy alaposan megfigyelte mit csinált a cicus. Szóval mégiscsak sikerült egy kicsit aludnom.

- Hol van Michael? - kérdeztem.
- Felment. Nem láthattad, hiszen kábé másfél órát aludtál - nevetett Angel.
- Mennyit? - akadtam ki teljesen.

Másfél órát? Másfél fucking órát? Hogy aludhattam el álló helyzetben? Ráadásul másfél órát.

- Másfelet - ismételte el Angel.
- Hány óra van?
- Mindjárt dél. Niffty már készíti az ebédet - mondta Angel. - És este pedig keresni foglak - kacsintott megint.

Ez a pók nem normális. És én sajnos beszélgetni fogok vele este. VELE. Előbb fog őrületbe kergetni a hülye perverz vicceivel, minthogy Alastor leszokjon az újság olvasásról. Tényleg kell egy telefon. Semmit nem tudok a külvilágról - igen, abszolút erre kell - és ez dühít. Na meg itt is lehet egy - két jó zene. Nem? Unatkoztam egy darabig, amíg Niffty meg nem szólalt kintről, hogy:

- Kész az ebéd! - ordította, valószínűleg azért, hogy fent is hallják.

Charlie, Vaggie és Michael szinte egy emberként jöttek le. Én is kimentem s pultom mögül, és leültem egy random székre, ami a kezem ügyébe akadt. Úgy tűnik, hogy jó helyre ültem. Ja, várjunk. Kurvára nem. Az egyik oldalamon Angel, a másikon pedig Alastor. Jó, a szarvassal semmi bajom. De Angel... Ő egy pornó sztár. Most mit vártok tőlem? Ahogy ő evett, arra csak egy szó létezik: gusztustalan. Persze nem illemtelenül, csak annyira perverzül, hogy az más gusztustalan volt. Ezt kivéve az étel finom volt, bár nem voltam benne biztos, hogy mit is ettem. Talán szarvas hús. Bár eddigi életemben csak egyszer ettem, az se volt valami pompás. De ez, mondjuk úgy hogy elment. Miután mindenki befejezte Niffty még akart valamit elénk rakni, de én szóltam neki, hogy nem kérek. Megköszöntem az ebédet, és visszaálltam a pultba. Teljesen tele voltam. Legszívesebben aludni lett volna kedvem, de nem lettem volna rá képes. Viszont az a telefon tényleg kell.

De pénzem még nincs. És jövőhétig nem is lesz. Mellesleg nem is lesz olyan sok, szóval sokáig kell gyűjtenem, vagy tartogatnom. Ha csak nem vállalok másodállást. De semmi másban nem vagyok jó, csak kifelé bámulásból a fejemeből, meg a gyilkolásban. Kell egy telefon. A másik problemo pedig a ruha. Mondjuk szerintem ha megkérem Alastort, ad nekem egy párat.

- Mi van velem, kedvesem? - szakított valaki ki a gondolat menetemből.
- M - Mi? - kérdeztem dadogva. Alastor olvas a gondolataimban vagy hangosan kimondtam?
- Azt mondtad, édes - mi a fasz történtik? -, hogy megkérhetném Alastort. Mire szeretnél megkérni kedvesem? - húzta vigyorát szélesebbre, amikor meglátta az összezavarodott arcom.
- Oh... Ez igazán semmiség - pillantottam le a papírjaimra.

Ilyet soha nem csináltam. Mindig is bátran tudtam mások szemébe nézni, nemtől és kortól függetlenül. De Alastor más.

- Értem. A könyvtárban leszek, ha bármire szükséged lenne, drágám - ment el.

Oké, nem este kell beszélnem Angelell, hanem most. Szokásosan kimentem a pult mögül, és elkezdtem keresni Angelt. Megtaláltam az egyik folyosón, valakivel telefonon beszélt.

- Rendben, Val. Megértettem - hajtotta a le a fejét.
- Viszlát Val - vettem ki a telefont a kezéből, és tettem le.
- Haver, nem menő - nézett rám mérgesen.