Sophie: Hazbin Hotel Fanfiction

5

Reggel minden rendben volt. A felkelés és a reggeli is. Fogjuk rá... Mikor elkezdtem a munkát, Charlie jött le a lépcsőn. Egyedül. Mi történt Vaggie-vel? Inkább nem is érdekel. De minek jön? Fizetésemelést kapok?

- Szia - köszönt a lány.
- Hello. Szóval mennyivel emeled a fizetésemet? - kérdeztem csillogó szemmel.
- Nem azért jöttem.
- Bassza meg... - morogtam.
- Azért jöttem, mert lehet nem tudod, de nem nagyon sikerült az interjú.
- És? - kérdeztem felhúzott szemöldökkel.
- És arra gondoltam, hogy mehetnél te - mosolygott rám.

Mondtam. Ez a csaj nem normális. Miért nem tudja felfogni, hogy hülyeség az egész, ahogy van? És miért én?

- Miért én?
- Mert téged még nem ismernek. Niffty és Husk is egy kisebb ismereti körrel rendelkeznek. De te nem - adott magyarázatot csillogó szemmel. De jó...
- És ez nekem miért is jó? - sóhajtottam.
- Ha megteszed és rátudod venni az embereket, hogy idejöjjenek, akkor kapsz fizetésemelést - mosolygott.
- Rendben - forgattam meg a szemeimet.
- Köszi! - ölelt meg nagyon, nagyon erősen.

Szuper, akkor még erre is készülhetek. Shit...

- Engedj el - mondtam vészjósló hangon, mire elengedett.
- Amúgy tessék itt van egy papír mintának. Akkor ha van valami ötleted szólj - ment fel boldogan a lépcsőn.

Komolyan mondom a semmiből varázsolta elő a papírt. Ráadásul ki se lehet olvasni. Kár, hogy nem olvasom a holtnyelvet. Meg kell kérnem valakit, hogy fordítson.

- Hé, öhm Husk - fordultam a cicus felé a papírral.
- Nem.
- Jaj nemár. Ez holtírással van, amit meg nem értek.
- Akkor tanulj meg - vonta meg a vállát. Rohadnál meg édesanyukád seggében...
- Kösz bazdmeg. Te is kurvára támogató vagy... - morogtam az orrom alatt.

Valaki csak tudna nekem segíteni. Ugye? Nifftyt nem fogom megkérni, az tuti. Alastort hagyjuk. Előbb ugrom pókokkal teli verembe, minthogy én Michael-el beszéljek. Vaggie hülyének nézne. Angel pedig... Nos, ő Angel. Tehát nincs senki, aki segítene ezt nekem lefordítani. Azaz saját magamnak kell írnom egyet. Vagy! Hátha találok valamit a könyvtárba. Reményekkel tele elindultam az említett helységbe. De mivel arra sem tudtam, hogy itt a hotelben, merre van az előre, gondolhatjátok. Eltévedtem. Valamelyik emeletnek a folyosóján bolyongtam, amikor egy hangot hallottam. Megfordultam, de senkit nem láttam. Ajaj. Minden horror így kezdődik. Egy nagy levegőt vettem, aztán pedig kifújtam azt. Nehezen, de megtaláltam a lépcsőt, és elkezdtem rajta lefelé menni. És csodának csodájára Alastorba botlottam bele.

- Á, Kedvesem. Pont téged kerestelek - húzta szélesebbre a mosolyát.
- Engem...?
- Igen. Hallottam, van egy kis problémád az idézőjelesen holtnyelvvel - mutatott idézőjeleket. - És én tudok segíteni.
- Tényleg? Hát, köszönöm - mosolyodtam el én is.

Amíg visszamentünk, Alastor a "holtnyelvet" tanulmányozta, ami mint kiderült emberi nyelven volt írva, csak kurva csúnyán. Angel pedig már ott volt. Ennek nincs munkája? Visszaálltam a megszokott helyemre, Alastor pedig visszaadta nekem a papírt.

- Egyébként honnan tudtad, hogy segítségre van szükségem?
- Egyszerű megérzés, kedves - vonta meg a vállát vigyorogva.
- Bárhogy is tudtad meg, köszönöm - mosolyogtam hálásan.
- Bármikor, drágám - mondta, majd pedig elment.
- Szóval - szólalt meg egy ismerős hang. - Mit csináltatok? - vonogatta a szemöldökét Angel.
- Semmi olyat. Csak segített, hogy Ezt - mutattam fel a papírt - kitudjam olvasni, és hogy megtudjam, milyen nyelven van. Semmi más nem volt. Sajnos... - sóhajtottam.
- Sajnos? - vigyorgott a kis köcsög.
- Ezt hangosan kimondtam? - kérdeztem inkább magamtól, mint Angeltől.
- Igen, drága, kimondtad - nevett fel a pókica.
- Fogd be - néztem rá gyilkos tekintettel.

Amit nekem ide Charlie írt, az nem épp a legjobb reklámozós szöveg. De ha beleírta volna, hogy 1000 dollárt (402 ezer forint kb) kap az, aki olyan hülye, hogy egy éjszakát is itt töltsön, működne az egész. Garantált siker. Ja, nem. Úgy tűnik saját magamnak kell kitalálnom. Vagy improvizálok. Improvizálásban sose voltam hű de jó, de hátha szerencsém lesz. Mert túl lusta vagyok ahhoz, hogy én bármit is előre megcsináljak.

- Amúgy az mi?
- Charlie megkért, hogy én reklámozzam be a hotelt. Én - ismételtem el.
- Szívás - nevetett. - Na, és mi a hasznod belőle? - kortyolt bele az italába.
- Fizetésemelés - foglaltam össze egy szóval.
- Furcsa, hogy ezzel le lehet kenyerezni téged - ingatta a fejét. - De nem ítéllek el. A fizetésemelés az valóban egy jó dolog. Főleg ha egy ilyen szar helyen dolgozol.
- Na látod!

Több szó nem is esett köztünk. Na de, aki ezután jött... Michael. Miért kell neki mindig akkor jönni, amikor kurvára jól érzem magam? Amint Michael meglátott engem, elvigyorodott és egyenesen felém tartott.

- Szia cica - kezdte megint a faszságait.
- Mit is mondtam neked a cicázásról? - kérdeztem unottan.
- Hogy levágod a pöcsöm, és megeteted anyámmal?
- Pontosan. És amint megtalálom a módját, hogy hogyan menjek vissza a Földre, hidd el, ez meg is fog történni.
- Persze. Na mindegy. Hallom, hogy az interjúval problémáid vannak - mondta Michael.

Honnan a jó büdös francból tudja? Alastor... Én komolyan mondom, hogy oda megyek, belerúgok a gyomrába és kitépem a haját annak a nem is tudom minek...

- Honnan tudod te ezt? - kérdeztem meglepődve, és akarotomon kívül, enyhe dühvel a hangomban.

-------------------------------

Igen, tudom eltűntem :'(. De egyszerűen nem volt ötletem és motivációm. De mostmár megpróbálok havonta hozni részeket. Remélem azért valamennyire élveztétek  :)