A Bűn Rabja

Az első gyilkosság

Egy mozgalmas este volt ez a rendőr kapitányságon. Mindenki össze vissza futkosott mint a hangyák mikor veszélyben érzik magukat.

A kapitány fejét fogva könyökölt az irodájában.

'Hogy tudott megint meglépni minden nyom nélkül?'

Az ajtó nyílása zavarta meg írodája csendjét és a kinti felforgás zaja felerősödött.

Fel sem nézet. Az ajtó becsukódott megint kizárva a hangokat és léptek hangja közeledett felé.

"Uram, megkérdezhetem, hogy mi történt?" - egy mély férfi hang szólalt meg.

"Láttad a híreket fiam?" - kérdezte fáradtan.

"Nem, uram." - válaszolta egyből a fiatal férfi.

"Látták a gyilkost. Percek választottak el attól, hogy elkapjuk." - mondta frusztráltan.

"Hol?"

"A Shutterstock tömbházaknál."

"Mi keresnivalója volt ott?" - kérdezte.

"Egy civil." - mondta röviden.

"Mi? Belekevert egy civilt?"

A fiatal rendőr dühe megtöltötte a szobát. Lenézett az asztalra a nyomokat megfigyelni és ekkor pillantotta meg a képet.

"Az meg honnan van?" - kérdezte sokkoltan.

"A lakásban találtam. Gondoltam hasznos lehet." - mondta a kapitány a képre nézve. Még mindig úgy érezte, hogy valami nincs rendben vele.

"Az nem lehet." - mondta a rendőr majd felvette a képet és közelről kezdte el elemezni.

"Anderson nyomozó! Megtudhatom mi akasztotta ki ennyire?" - kérdezte a kapitány mérgesen.

"Tudja, hogy ki ez a lány kapitány?" - kérdezte a rendőr a 7 év körüli kislányra mutatva a képen.

"Nem. Ötletem sincs." - mondta komolyan.

"Ő az a lány akit 18 éve keres. Ő az oka annak amiért itt vagyok. Ő a húgom."

. . . .

Enyhe mozgás keltett fel mély álmomból majd egy kar karolta át derekamat. Jól esett, de mikor eszembe jutottak a tegnapi nap eseményei szemeim egyből kipattantak.

A szobában voltam és nem a nappaliban.

Szóval az nem az álom része volt, hogy Tom a szobába hozott engem.

Nem mertem megmozdulni. Perceken keresztül feküdtünk így egymás mellett, mikor hirtelen Tom megmozdult. Azonban ahelyett, hogy elengedett volna még szorosabban magához ölelt.

Ez nem lehet igaz.

Lassan a derekamon pihenő kezéhez nyúltam és elkezdtem leemelni róla. Mielőtt teljesen sikerült volna kiszabadulnom szorításából Tom megszólalt.

"Tudod elégé udvariatlan dolog ha valaki befogad az ágyába te meg csak úgy elmenekülnél mielőtt ő felkel." - mondta mély reggeli hangján.

Hátra fordultam és Tom még mindig nyugodt, alvó arcával találtam szembe magam. Másodperceknyi csend után kinyitotta a szemét és csak egymás szemébe bámultunk.

"Még volt rossz álmod azután?" - kérdezte aggódva.

"Nem. Most pedig lennél hajlandó elengedni?" - mondtam mérgesen.

"Nem. Jó ölelni téged." - mondta majd megint becsukta szemeit és közelebb bújt hozzám.

"Ha nem eresztesz el most azonnal megmutatom miért féltek tőlem olyan sokan régen."