Már semmi nem lesz ugyanolyan/+18/

1/4.

-Azt mondtam, TAKARODJ!-kiabáltam végül rá, ami láthatólag nagyon nem tetszett neki, de visszafogta magát, így nagy nehezen kiment. Tetszik nekem igen, de sokkal idősebb nálam és anyám palija. Undorítónak érzem magam amiért már ennyit is hagytam neki. A telefonomért nyúlva minden mindegy alapon kezdtem el gépelni Olivernek.

Me: Ráérsz?

Oliver Goodwin: Te most szórakozol velem?

Me: Ráérsz vagy sem?

Oliver Goodwin: Királylány nemrég jöttem el tőletek mivel elzavartál.

Me: Oliver kérlek most kurvára nem vagyok jól.

Oliver Goodwin: és ez engem miért kéne hogy érdekeljen?

Szem forgatva raktam le inkább a telefonomat, hiszen láttam, hogy ez reménytelen. Kezembe vettem édesapám fényképét és magamhoz ölelve szép lassan potyogni kezdtek a könnyeim.

-Miért hagytál el?-kérdeztem csukott szemmel. Sokáig tartottam magam, sokáig nem gondoltam rá, próbáltam elűzni a tudatot, hogy ő már nincs. Most ahogyan itt ültem a történtek után és senkivel nem tudtam megosztani, kissé összetörtem. Nagyon hiányzik. Mindig mellettem állt és még a legkínosabb sztorit is megoszthattam vele.

-Mi a baj?-hallottam meg az ablakom felől egy hangot és ahogy odanéztem már arcot és nevet is tudtam hozzá társítani. Oliver. Komoly tekintettel jött oda hozzám és minden szó nélkül ölelt át. Görcsösen kapaszkodtam belé és csak bőgtem a nyakába. Nem érdekelt semmi más, ugyanis borzasztóan jól esett az az ölelés. Ezer éve nem ölelt meg senki.

-Semmi baj.-a hátamat simogatva próbált nyugtatni. Pár percig még sírtam, majd kissé alábbhagytak a könnyeim, így végre meg is tudtam szólalni.

-Azt hittem nem érdekel mi van velem.-szipogtam.

-Sarah, ha baj van itt vagyok. Nem válaszoltál ezért tudtam, hogy kellek. Habár nem igazán ismerjük egymást, de itt vagyok ha szólsz.-nem vártam el tőle semmit, mégis a lehető legtöbbet próbálta nyújtani.-Mondd el mi történt.-kivette a kezemből a képet és rákérdezett.-Ő az apukád? Mi történt vele?

-Igen.-mosolyodtam el halványan a képre nézve, amin ketten álltunk apuval.-Egyik este megkértem, hogy jöjjön el értem egy buliba. Már olyan éjfél lehetett.-emlékeztem vissza.-Ő egyből jött értem, ugyanis ha rólam volt szó ugrott. Én voltam a mindene. De sosem érkezett meg. Apu nagyon szeretett motorozni. Azt mondta olyankor kikapcsol az agya es csak élvezi a száguldást. Minden hétvégén motoroztam vele egy kicsit. Imádtam. Azon az estén is motorral indult el, de az út felénél valami idióta kamionos bekerült elé, aki nem sokkal később bealudt és behajtott apa elé. Ő pedig nem tudta kikerülni. Elütötte, amire felébredt a sofőr, de nem állt meg. Otthagyta meghalni! Pedig lehet túlélte volna!-újra sírni kezdtem, ahogy elképzeltem a jelenetet, Oliver pedig ismét átölelt.

-Nem a te hibád, királylány. Ez kurvára nem a te hibád. És kibaszottul nem fair az élet. Édesapád biztosan nem szeretne szomorúnak látni. Itt van veled ő is. Mindig itt lesz. Biztos, hogy büszke rád. Gyönyörű nő lett belőled és kibaszott erős vagy. Nem vagyok túl jó a vigasztalásban, de azt megígérem, hogy bármi van rám számíthatsz.-jól esett amiket mondott es úgy éreztem végre valaki törődik velem. Mert így is volt. Oliver törődött velem és ez mindennél többet jelentett számomra.

-Köszönöm.

-Ezt nem kell. De meséld el a kiabálást is.

-Anyámnak új palija van vagy nem is tudom ki ő neki. A lényeg, hogy ideköltözött és ezen kiakadtam. Utána már nem tudom min vitatkoztak. És...feljött filmet nézni..-kezdtem bele.

-Ne...ugye nem történt semmi olyan?

-Nem, dehogy. Vagyis de, talán mégis.-Oliver összeszorította az állkapcsát es feszülten hallgatott tovább.-Megfogta a combom es majdnem megcsókolt, de végül kiküldtem.  Őszinte leszek veled jó?-kérdésemre bólintott, de a szavamba vágott.

-Tetszik neked.

-Igen.-meglepődtem, hogy tudta.-De idős és...

-Sarah, a kor csak egy szám. Ha nem anyáddal van akkor szerintem nincs ezzel gond. Már ha te is akarod. Ha megbánt vagy rákényszerít valamire én esküszöm neked itt és most, hogy megölöm.-komoly és határozott arca valamiért megnyugtatott. Legalább ezzel megtudtam azt is hogy barátként tekint rám. Mivel ha nem így lenne nagyon ellenezné. Legalábbis szerintem.

-Majd meglátom még mit kezdek ezzel a helyzettel. És veled mivan? Miért játszod a jó fiút, ha közben nem vagy az?-pillantottam rá érdeklődően.

-Hát...