Már semmi nem lesz ugyanolyan/+18/

1/1.

Szemeimet lassan nyitogatva jöttem rá arra, hogy a mai nap sem lesz más. A takarót ledobva magamról kászálódtam ki az ágyból, majd a köntösömet magamra kapva sétáltam ki a konyhába. Unottan hallgattam anyám nyögéseit, miközben a kávémhoz próbáltam előkeresni egy doboz tejet. Nincs itthon.

-Picsába...-szitkozódtam. Tekintve, hogy az idegesség, ami az elmúlt napokban halmozódott fel bennem, mindent is túlszárnyalt, így az asztalról elvéve anyám pénztárcáját indultam el a boltba. Egy lélek nem volt az utcákon, persze miért is lenne hajnali 5-kor bárki is kint a fagyba. A hozzánk legközelebb lévő bolthoz vettem az irányt, amiről tudom, hogy nyitva is. Egy olyan 10 perc elteltével már löktem is be a kicsit sem tiszta ajtót, mire a csengő halk csilingelése jelezte az eladónak, hogy valaki belépett a helyiségbe.

-Jó reggelt.-hangom fáradt volt és igencsak észrevehető volt benne, hogy már ki van a tököm az élettől.

-Sarah? Szia! Öhm szép a köntösöd. Várj! Te jó ég! Te mezítláb jöttél el idáig?!-tekintetem a meglepett arcára emeltem, de őszintén halvány lila gőzöm sem volt, hogy honnan ismer. Bár őszintén szólva nem is érdekelt. Levettem egy karton tejet a polcról, majd a pénztárhoz sétáltam vele.

-Ja.-valószínűleg a fiatal srác látta, hogy jobban teszi ha inkább békén hagy, így csak lehúzta a megvásárolni kívánt termékemet.

-Készpénz vagy kártya?

-Kártya.

Beüzemelte a kártyaleolvasót, amit szerintem már vagy féléve nem használtak, én pedig kifizettem aztán konkrétan mint egy paraszt, köszönés nélkül indultam el haza. Visszafelé hálistennek még mindig üres volt minden, így nem kellett senkivel sem leállnom beszélgetni.
Amint beléptem ezen az undormányos ajtón, ami házunkhoz tartozik, megláttam anyámat fehérneműben, miközben (valószínűleg) tejet keres.

-Hoztam.-mondtam neki kicsit sem vidáman. Éppen visszafordultam és bebasztam a bejárati ajtónkat, de az egy hangos csattanás után kissé visszajött felém. Érdeklődve figyeltem, hogy vajon ki az istent vágtam orron.

-A jó édes kurva anyád!-egy pillanatra elvarázsolt az a mély férfi hang, de amint rájöttem, hogy valószínűleg anyám újabb kuncsaftja jött hozzánk, azonnal elöntött a hányinger. Igen, anyám egy kurva. Vagyis na bocsánat, mondom szebben: ✨prostituált.✨
Nem. Ezt nem lehet szebben mondani, minden hogyan undorító. De hát mit tehetnék én, a kiskorú ez ellen. Semmit.

-Nick! Basszus!-rohant oda anyám, ezek szerint Nickhez.-Jól vagy?-aggodalmas tekintete miatt megforgattam a szememet és inkább nekiálltam végre a kávémnak.
Azt hittem megint csak egy jelentéktelen férfi jött hozzánk.

-Kisasszony! Mi az hogy nem kérsz bocsánatot??

-Anya a nevelésemet nem most kellene elkezdened.-hátra sem fordultam egészen addig, amíg a forró italom el nem jutott arra a szintre, hogy már csak kevergetni kelljen. Ezután lassan megfordultam és a konyhapultnak támaszkodva mértem fel, hogy pontosan ki is kaphatta be azt a bizonyos falapot. Helyes és izmos is. Barna haja tökéletesre van beállítva. Öltönyét igazgatva nézett rajtam végig és szinte láttam szemében a perverz gondolatait. Undorító. Na jó nekem is átsuhant pár dolog az agyamon, de akkor is az. Lehet vagy 40 éves a faszi basszus.

-Üdvözöllek kishölgy!-úgy beszélt velem mint egy óvodással, ami már alapból elég visszataszító volt számomra. Szóval lehet, hogy a külseje egy angyalé, de közben meg belül egy romlott pedofil állat rejtőzik.

-Nem tört el az orrod?-kérdezem flegmán, miközben ő arra vár, hogy a kezemet felé nyújtsam és nyomhasson kézfejemre egy csókot. Arra várhat.

-Nem.-bizonytalanodott el, majd a kezét is visszarakta a zsebébe.

-Kár.-számat elhúzva hagytam ott a két ledöbbent felnőttet, hogy elkészülhessek a suliba.

✨Na hát sziasztok!✨
✨Igazából ez a "könyv" a Nevelőapám című sztori helyett lett betervezve, bár ahogyan elkezdtem írni kicsit más történet alakult ki. Persze majd meglátjátok ti, hogy tetszik-e.
Kommenteljetek, írjátok le a véleményetek meg ilyenek. Puszika✨
+ ha találtok hibát szóljatok!
++ normális borítót később csinálok.