Már semmi nem lesz ugyanolyan/+18/

1/7.

-Megcsókolt...-teljesen lefagyva bámultam magam elé, Oliver pedig csak elnevette magát.

-Jézusom, Sarah! És ennek most nem örülünk?-kérdezte, miután látta az arckifejezésem.

-Én...de...vagyis nem. Baszki. Nem is ismerem!-akadtam ki teljesen és kezdtem egyre gyorsabban venni a levegőt. Kezdtem teljesen kétségbeesni. Tetszik, nagyon tetszik, de nem hinném, hogy ez egy helyes dolog.

-Hé hé nyugodj meg.-barátom vállamra tette kezeit.-Nézd, így. Beszív, kifúj.-mutogatta a lélegzést, hiszen nekem most elég balfaszul ment. Figyeltem rá és próbáltam normalizálni a levegővételem. Lehunytam a szemeimet, majd kizárva mindent, lenyugtattam magam.

-Szuper, ügyes vagy.-ölelt át Oliver.-Szerintem túlreagálod. Beszélned kéne anyuddal, hogy most mi ez az egész és utána eldönteni, hogy adsz-e Nicknek egy esélyt.-igaza volt. Attól még, hogy van köztünk kitudja mennyi év, lehet szó a dologról...Persze előbb kikell derítenem mi van közte és anyám között. Én nem úgy láttam mintha együtt lennének, de anya azt mondta, hogy ő lesz a mostohaapám. Meg mi az istenért költözne hozzánk? Sok kérdésem van és ezeket sajnos csak anyu vagy Ő tudja megválaszolni.

-Köszönöm Oli.

-Nincs mit királylány.-mosolyogva beszélt hozzám és ettől úgy éreztem, hogy neki ez tényleg természetes.-Nekem most mennem kell. Van pár dolgom, de utána majd írok.-bólintottam egyet, majd kikísértem őt. Elköszöntünk egymástól aztán csak néztem távolodó alakját. Igazából marha hideg volt, de mégsem mertem visszalépni a házba. Tekintve, hogy muszáj voltam, mert máskülönben itt fagytam volna halálra, így bementem. Mostmár anyám is fent volt és Nickkel együtt a tv előtt ülve beszélgettek.

-Jó reggelt.-köszöntem nekik belépve a nappaliba, mintha csak most találkoznék először mindkettőjükkel. Nick nem nézett rám csak bámulta a tv-t. Azonban anyám mosolyogva fordult felém. Nagyon régen láttam így mosolyogni. A gondolatra görcsbe rándult a gyomrom, hogy esetleg tényleg együtt vannak, én pedig belerondítok az egészbe.

-Jó reggelt kicsim.-anyám hangjától teljesen lefagytam. Apu halála óta nem hívott így és őszintén szólva ez megmelengette a szívemet.

-Beszélhetnénk anya?-kérdeztem, mire Nick arcán láttam átsuhanni valami félelem féleséget, ami egyre inkább arra kezdett terelni, hogy kidobjam a taccsot az idegességtől. Minél jobban néztem a férfit, annál inkább azt éreztem, hogy van valami köztük.

-Persze, mondjad.

-Mármint négyszemközt...-anya meglepetten állt fel a kanapéról és sétált be velem a szobámba.

-Baj van?-kérdezte kissé talán aggódva.

-Mi van köztetek Nickkel?-tértem egyből rá a lényegre, ugyanis kezdett egyre nagyobb hányingerem lenni. Tudni akartam az igazságot, még ha az fájni is fog.

-Öhm...Semmi nincs köztünk. Felbéreltem, hogy vigyázzon ránk. Mostanában elég sok rossz ember jár erre es szeretném biztosra venni, hogy biztonságban vagy. Úgymond béreltem neked egy nevelőapát.-értetlen volt az arckifejezése. Gondolom nem tudta hova rakni a sok kérdésemet. Nekem pedig egy óriási kő esett le a szívemről, na meg rohantam a fürdőbe is. A nagy megkönnyebbülés meghozta a gyümölcsöt (vagyis inkább a rántottát). A wc felé hajolva engedtem ki magamból azt a sok stresszt, ami Nick miatt felgyülemlett bennem. Anyám utánam rohanva kérdezgette, hogy mi a baj és hogy jól vagyok e, de én csak lecsúsztam a földre. A hideg padlón néztem fel végül anyura, aki még mindig aggódva vizslatta a (valószínűleg) hófehér arcom.

-Jól vagyok, anya. Ne aggódj csak megfeküdte a reggeli a gyomromat.-és nem hazudtam, mert a csók is a reggelinél volt. Én pedig azóta vagyok rosszul. Kis körünkbe Nick is megérkezett, aki szintén sápadtan nézett le rám. Anya elrohant egy kis vízért, így az előttem álló férfi kicsit közelebb lépdelt.

-Mi történt?

-Rossz volt a tojás.-utaltam a reggelre.

-Most azt mondod, hogy rosszul csókolok?-kérdezte, én pedig halványan elmosolyodtam, de választ nem adtam rá. De egyébként kurva jól csókol. Anyám visszatérve nyomta a kezembe a poharat, majd kettőnkre pillantva tett fel egy olyan kérdést, amire egyikünk sem számított.