Elveszett lelkek {Befejezett}

19.fejezet: Visszajövök hozzád!

Egy évvel késõbb...

/Loki/

Már egy éve hazajöttünk Asgardba, s én segítettem Thornak helyreállítani a királyságot. Megrendeztük Mindenek Atyja méltó temetését, újjáépítettük a palotát. Már rég megkaptam atyánk hagyatékának rám esõ részét, mégsem kezdtem vele semmit, egészen a mai napig! Mert elhatároztam, hogy csináltatok Elinának egy jegygyûrût. Arra készülök, hogy megkérjem a kezét....
Pár nappal késõbb el is készült a gyönyörû, aranyból kovácsolt ékszer. Rettentően izgulok, vajon mit szól majd? Igent mond? Vagy nemet?-e gondolatok cikáztak minden egyes másodpercben fejemben, amíg azon agyaltam, hol ejtsem meg a leánykérést.

Végül arra jutottam, hogy ezzel köszöntöm őt fel a születésnapján. Elviszem egy szép helyre. Egy olyan helyre, amelyről ő eddig csak álmodni mert. A Tündöklő csúcsra, ahonnan minden nap látni az északi fény csodás játékát, s amelyről egész Asgardot belátni...

Másnap reggel...

/Loki/

Elérkezett a nagy nap! Április 6.-a, Elina születésnapja, s a nap, mikor végre feltehetem neki a nagy kérdést.

-Jó reggelt, szép virágszálam... Hasadra süt a napocska, édes!-simogattam a lány bársonyos arcát, aki erre lassan kinyitotta gyönyörű szemeit, s rám mosolygott, majd hozzám bújt:

-Neked is, kis kakas! Még korán van az ébredéshez, nem gondolod? Simán tudnék még aludni!-nyújtózkodott, majd orrát az enyémhez dörgölte.

-Korán? De hisz már felkelt a Nap, picinyem! Nem aludhatod át a fél napot! Kivéve ha nem vagy kíváncsi az ajándékomra...-szálltam volna ki az ágyból, de mielőtt ezt megtehettem volna, ő visszahúzott:

-Hová, hová nagy varázsló? Már hogy ne érdekelne? Hisz szülinapom van!

-Hehe, tudtam én, hogy kíváncsi vagy!... Na öltözz fel Csipkerózsika, mert izgalmas nap vár rád!-adtam a szájára egy puszit, majd mindketten elkezdtünk öltözködni...

Este...

/Elina/

Loki rendkívül izgatott volt egész nap, ahogy most is. Azt nem értem, miért, hisz tudtommal nem neki van ma szülinapja. Biztos, hogy valamiben sántikál, mert ahányszor rám néz, bazsalyog:

-Mi az? Miért nézel rám így?.... Kérlek, mondd el! Megöl a kíváncsiság!

-Nyugalom, szerelmem! Már csak percek kérdése és fény derül a kis titkomra!-kacsintott rám, majd egyszercsak bekötötte egy kendõvel a szemem, majd átölelt és hirtelen valahogy hideg szellõ fújását éreztem magunk körül. A herceg elengedett, majd lassan levette a szemkötõmet:

-Boldog születésnapot, Elina!-egy puszit adott az arcomra, mikor elém tárta a csillagos ég varázslatos látványát, majd egy váratlan jelenség tûnt fel az égen, amely színesen ragyogott az éjszakában. Annyira gyönyörû volt, hogy alig bírtam szóhoz jutni:

-Nahát Loki, ez....ez.....el sem tudom mondani, mennyire tetszik!.... Mondd, mi ez?

-Az északi fény, mely ezen a csúcson minden órában tündököl!.... Pont úgy, akár a te rózsavörös szemed, mikor rám nézel!-vállamra terítette a kabátját, majd édesen mosolyogva megsimította arcomat.

-Hehe, köszönöm!.....De....te nem fogsz így megfagyni?

-Én sosem fázom, hisz tudod! Jégóriás vagyok!-vigyorodott el a mondat végére, majd megfogta az egyik kezemet, s egy fokkal komolyabb hangnemre váltott: