Elveszett lelkek {Befejezett}

7.fejezet: Veled maradok!

Másnap...

/Elina/

Egész éjjel nem tudtam aludni. Egyszerûen nem jött, csak rémálom a szememre. Újra és újra átéltem azt a félelmet, amit akkor éreztem, mikor elfutottam Lokitól. Féltem, hogy hamarabb átváltozok és a gyilkos ösztönöm eluralkodik rajtam. Még most is rettegek attól, hogy mivel a herceg tegnap éjjel látott szörnyetegként, sosem látom õt többé. Pedig szeretném. Vele akarok lenni, mindig sokat nevetni. Mert furcsa módon, ember létére értelmes és vicces. Õ az, aki mindig felüdíti, jobbá teszi a napom, s megóv a bajban, ha kell. -fejemben e gondolatok forogtak, mikor a jól megszokott tisztásnál, egy patak vizébe meredve néztem a tükörképemet. Hiába volt szép, hullámos, hollófekete hajam, vörösen izzó szemeim miatt mégis egy rémisztõ szörnyet láttam magam elõtt....

-Szerintem gyönyörû vagy....-hallatszott Loki hangja a hátam mögül, mire megfordultam:

-Gyönyörû? Mégis miért lennék az, ha egy szörnyeteg vagyok? Csak nézz rám! Mit látsz? Mondd meg õszintén, de most ne bókolj, kérlek!-erre õ közelebb lépett hozzám, a szemembe nézett és így szólt:

-Rendben... Egy nõt látok, aki bizonytalan,....fél,....de legbelül igenis bátor és jó lelkû....

-Nem! Hazudsz! Tudom, hogy ezt csak azért mondod, hogy megvigasztalj! Pedig valójában félsz tõlem! Tegnap meg is bizonyosodhattál róla, hogy egy vérszomjas vad vagyok....-a herceg megrázta fejét, majd megfogta a kezeimet....

/Loki/

-Nem.... Ez nem igaz! Nézz az elmémbe és meglátod, te sokkal jobb ember vagy, mint én!-ezután megmutattam neki gonosz tetteimet, melyeket Thor és a Föld ellen tettem. Muszáj volt feltárnom a múltam, hogy belássa, kettõnk közül én vagyok a szörnyeteg.

-Látod? Te hozzám képest egy angyal vagy! Hiába állítod azt, hogy gyilkos vagy,.....tévedsz!-erre õ a szemembe nézett, arcán döbbenet és zavarodottság tükrözõdött.

-Igaz, több embert öltél meg, mint én,......de te legalább önszántadból! Én sosem tudok dönteni élet és halál közt, ha átváltozom! Ezért futottam el tegnap,....hogy.....hogy biztonságban légy! -a lány lehajtotta fejét, s piruló arcát hajával próbálta elrejteni, közben pedig könnyezett.

Valami furcsa késztetésbõl egyik ujjamat az álla alá helyezve felemeltem tekintetét, s letöröltem forró könnyeit. Mielõtt azonban bármit is mondtam volna, a bokrok sûrûjébõl egy hatalmas, fekete sárkány lépett elõ. Erre a lány látszólag pánikba esett, de aztán a bestia felé fordult és tudatátvitellel azt mondta, ne mozduljak. Egyszer csak különös morgásokkal beszélgetni kezdtek. Én nem értettem semmit, de éreztem, rólam beszélnek....

/Elina/

-Leányom! Ki ez az ember?

-A neve Loki! Õ a barátom!

-A barátod? Neked elment a józan eszed? Tudod, hogy az emberek az ellenségeink!

-Tudom..... De õ más! Õ nem akar bántani, sosem ártana nekem!

-Hazudsz!-ekkor üvöltött egy hatalmasat, majd megindult felénk. Szóltam Lokinak, hogy fusson, de õ egy lépést sem tett mögülem.

-Menj már! Nem maradhatsz itt! Meg akar ölni, nem érted?

-Veled maradok! Ne félj, én is tudok egyet, s mást!-elém állt, majd átalakult sárkánnyá és nekiment apámnak.

Tudtam, ha nem lépek közbe, megölik egymást, ezért elõhívtam az erõmet és az egész testemet lángba borítottam, vártam a megfelelõ pillanatot, hogy szétválasszam õket. A két hím karmolta, harapta egymást, s közben apám tüzet okádott. Egy pár perc múlva, mikor már láttam Lokin, hogy nem bírja sokáig és megsérült, éreztem, eljött az én idõm:

-Állj! Apám, ha Õt bántod, engem bántasz! Ha megölöd, velem is végzel!-ordítottam neki, mire rám nézett, de nem enyhült meg. Amikor átharapta volna ellenfele nyakát, hirtelen átalakultam és arrébb löktem õt. Apám döbbenten hátra hõkölt, mikor a testem már izzott a lángoktól, s szemeimmel képes lettem volna akár ölni is. Apám elrepült, a herceg pedig visszaváltozott és levegõért kapkodva fogta vérzõ oldalát. Amikor visszaváltoztam, odamentem hozzá:

-Loki.... Loki nézz rám! Semmi baj, mindjárt jobb lesz!-körbetapogattam a sebét, mire õ fájdalmasan felszisszent.

-Elina én... Sajnálom....

-Miért csináltad ezt? Láttad, hogy sokkal nagyobb, mint te! Miért nem hallgattál rám?

-Mert....mert fontos vagy nekem.... Elina, ha ezt nem élném túl, tudnod kell, hogy....-mielõtt még folytatta volna, félbeszakítottam:

-Nem, az nem fog megtörténni! Hallgass, inkább szorítsd össze a fogaid,.....mert ez fájni fog!-mivel most gyorsan kellett cselekednem, muszáj volt kiégetnem a mérget, amit apámtól kapott, különben meghalt volna... Szegénynek borzalmasan fájhatott ez, s az arcát látva könnybe lábadtak szemeim. Mikor végeztem, gyógynövénnyel bekötöztem az oldalát....

-Köszönöm....-homlokát az enyémhez érintette és mélyen a szemembe nézett.

-Nincs mit.... De kérlek, máskor ne csinálj ilyet! Nagyon megijesztettél!-sírva borultam karjai közé és óvatosan megöleltem õt.

-Bocsáss meg.... Nem volt szándékos! Én csak.... Csak meg akartalak védeni....-sütötte le zöld szemeit, majd aranyosan mosolygott rám.

-Az apámtól?

-Apád? Én azt hittem, az ellenséged! Azt gondoltam, bántani akar téged....-mondta halkan, õszinte tekintettel.

-Nem nekem akart ártani.... Hanem neked! Meg akart ölni, amiért barátkozol velem!.... Szégyellem, hogy így utálja az embereket.... Sajnálom, hogy miattam majdnem meghaltál....

-Ugyan.... Semmi baj!.... Hé, ne ostorozd már magad!..... Van egy ötletem, hogy vidítsalak fel, mutatok valamit!-kacsintott rám titokzatos mosollyal, majd megkért, hogy csukjam be a szemem, én pedig teljesítettem kérését.

-Most már kinyithatod!-szólt pár perc múlva, majd váratlanul szemeim elé tárult egy megmagyarázhatatlanul csodálatos látvány....

/Loki/

Nemrég ugyebár megmutattam neki a múltam, s közben volt idõm egy kicsit jobban megismerni a lány gondolkodását, személyiségét. Láttam, hogy kíváncsi mindenre, ami csak létezik és legfõbb vágya, hogy láthassa a galaxist. Ezért most egy olyan illúziót teremtettem az égre, amely megmutatja az univerzum felettünk lebegõ részét. Elina amint kinyitotta csillogó szemeit, elámult a csodaszép ég láttán és örömében sírni kezdett:

-Szent sárkánykõ! Loki ezt.....ezt te csináltad? Ez egyszerûen gyönyörû! Káprázatos! Mindig arra vágytam, hogy ezt láthassam, Loki!.... Nade.....Honnan tudtad?

-Hát.... Tudod elég hamar kiismerem az embereket.... Mégpedig úgy, ha közvetlenül kapcsolatba lépek velük! De ne aggódj, ezen kívül nem tudok mást rólad! Nem kémkedtem, ne félj...-erre a sárkánylány közelebb jött és hálából adott egy sárkány puszit (kicsi arcon nyalást), majd ezt mondta:

-Köszönöm!-s ezután leült a fûbe és tovább kémlelte az illúziómat. Úgy voltam vele, még gyerek az idõ, így én is odaültem mellé és követtem a példáját.

Pár perc csend után eszembe jutott valami:

-Egyébként nagyon ügyes voltál,....hisz átváltoztál akkor, amikor szükség volt rád! És nem akartál megölni! Látod? Nem vagy te veszélyes sárkány! Inkább szép,......akár a galaxis! Oly színes és különleges.

-Köszi.... Furcsa, még senki sem mondott nekem ilyet! Te vagy az elsõ...-pirult el egy kicsit, majd ismét feltekintett az égre. Gyönyörködés közben fejét a vállamra hajtotta....