Elveszett lelkek {Befejezett}

10.fejezet: A Bosszúállók

/Logan/

-Ez biztos jó ötlet, Tony? Mi van, ha megtámad és felégeti a bázist???-aggodalmaskodott Steve, amikor Vasember arról érvelt, miért lenne jó elhozni ide a lányt, hogy Bruce-szal megvizsgálják.

-Nem fogja!-szóltam közbe hirtelen, mire mindannyian rám szegezték tekintetüket:

-Logan... Tudod te, mire képes egy sárkány?-lépett mellém Thor, aki mint az utóbbi pár napban, most is fekete ruhát viselt, gyászolta az öccsét.

-Nem... De az a lány nem teljesen az! Van egy emberi éne is és telepata! Egyáltalán nem veszélyes!

-Félig ember? Az meg hogy lehet? Még nem hallottam ilyan mutánsról... Tényleg muszáj lesz megvizsgálnunk....-vélekedett Hulk, majd egy kis idõ elteltével megszületett a döntés: Én, Tony és Bruce elhozzuk õt a laborba...

10 évvel késõbb...

/Loki/

Már körülbelül tíz tavasz is eltelt, mióta itt élek egyedül, az erdõben. Felfedeztem, hogy ha mérges vagyok, vagy ha vadászok valamilyen furcsa varázslat vesz körül és tombol körülöttem. Még mindig nem ismerek senkit, nem találkoztam csak állatokkal.... Egyik éjjel, mikor nem tudtam aludni, egy termetes, fekete sárkány lepett meg azzal, hogy hangosan rám üvöltött, majd a fejemben elkezdett beszélni hozzám egy mély hang, s közben a támadóm még csak nem is pislogott:

-Áruld el, mit tettél a lányommal? Hol van most??? Hogyha valami baja esett, az életeddel fizetsz, herceg!!!

-Tessék? Herceg? Milyen herceg?.... Ehehe, elnézést! Össze tetszik téveszteni valakivel! Én csak egy átlagos erdõlakó vagyok!-erre õ mordult egy nagyot, majd az egyik mellsõ lábával leszorított a földre és így szólt:

-Velem te nr játszadozz, öcsém! Tudom, hogy te vagy az az ember, aki állandóan a lányommal van! Nem vagyok bolond, tudom, hogy tettél vele valamit, mert már régóta nem jött haza!

-De hát... Én azt sem tudom, kirõl beszél!....De ha elmondja vagy valahogyan megmutatja, hogy néz ki, megkereshetem õt! Csak kérem,....ne öljön meg...-a bestia már épp meg akart folytani, de egyszer csak elengedett:

-Jólvan,....megmutatom!-mélyen a szemembe nézett, majd varázslatos módon egy képet küldött a tudatomba arról a lányról, akit éjjelente szoktam látni álmomban....

/Elina/

Már nagyon nagyon régen történt, hogy Logan és a Bosszúállók rám leltek az erdõben, utána pedig elvittek a toronyba. Elõször egy zárt, kis helyiségben laktam, melybe néha napján hoztak nekem ételt és beszélgettek velem. Viszont volt, amikor tûket szurkáltak belém és érthetetlen, különös dolgokról beszéltek, s közben csak engem néztek. Úgy éreztem magam, mint egy állat, akit megbámulnak az állatkertben... Logan többször is meg akart tanítani beszélni, de valahogy még benne sem bíztam meg annyira, hogy kinyissam a szám. Márpedig õ rengeteg mindent tett értem. Õ hozott nekem ágyat, ruhákat. Igaz, elõször nem fogadtam el azokat, de egy idõ után már kellemetlen volt topban és bugyiban járkálni a férfiak elõtt. Nem csak azért, mert zavarban voltam így Logan elõtt, hanem azért is mert a testem 10 év alatt sokat változott. Mivel évek óta nem alakultam át, a minták elhalványodtak és mindenem egyre jobban hasonlít most már az emberekére. Igaz, ez Logan szerint jó, de valahogy még mindig különcnek érzem magam. A többiektõl az Alice nevet kaptam, mert ugye van egy olyan mesebeli lány, aki állítólag "Csodaországban" járt. Nade mindegy is, nem ez a lényeg, hanem az, hogy ma végre kaptam egy normális szobát és ha legközelebb lesz bevetés, én is mehetek. Annyira várom már! Úgy unatkozok mindig itthon... Hirtelen, mintha a riasztó hallotta volna a gondolataimat, veszélyt jelzett.