A szárnyas alfa omegája

3. Forr a vér és partjain kitör, test a testbe átzuhanni vágyik.

"Honnan ismerős ez az illat? Cseresznyevirág.... Éreztem már valahol, de vajon hol?"-gondolkozott magában Kenta miközben cipelte a karjaiban a fiút.

-..nta! Kenta! Hallasz engem? Kenta!-szólongatta Isamu a fiút.

Kenta feleszmélt az elmélkedésből és ezt mondta:

-I-igen. Mondjad.

-Segítsek? Vigyem helyetted a fiút?-kérdezte.

Kenta e szavak hallatán dühbe gurult és ráförmedt Isamura:

-Nem! Nem adom neked őt! Nem! Hozzá ne merj érni!

Isamu maga elé tartotta a karjait védekezés képen és ezt mondta:

-Jól van na, nem kell leharapni ezért a fejemet.

Kenta megrázta a fejét és magához térve ezt mondta:

-Sajnálom, nem akartam kiabálni veled. De őt viszem én.

-Jól van. Nincs semmi baj.

Kenta nem értette hogy miért kelt ki így magából. Ez a fiú a puszta létével képes volt megváltoztatni őt. Közeledvén a házukhoz, Nariko megérezte az illatokat, kilépett a házból és ezt kérdezte:

-Na hogy sikerült a vadászat? Remélem a fiam fogott val........-majd észrevette hogy Kenta valakit cipel a karjaiban.

Odasietett hozzá és ezt kérdezte:

-Mi történt?

-Csak úgy leugrott a szikláról anya!-mondta Isamu.

-Nariko-san! Segíts rajta kérlek! Nagyon vérzik a feje!-mondta ezeket Kenta.

-Vigyük be és ellátom a fejét.

Kenta bevitte és lefektette az ágyra. Nariko elkezdte a kezelését:

-Szerencséje vagy hogy ő is vérfarkas s így elkezdett gyógyulni a feje, mert amúgy ebbe bele is halhatott volna.

-De miért ugrott le?-kérdezte Isamu.

-Nem tudom.-mondta Kenta.

-Hát ahogy érzem és látom ő egy gyönyörű omega fiú, így lehet hogy nehéz élete lehetett.-mondta Nariko.

Hinata kezdett magához térni és hangokat hallott, ezért mocorogni kezdett.

-Ah. Magához tér!-vette észre és mondta ezt Isamu.

Kenta a fiú felé hajolt, aki lassan nyitogatni kezdte pilláit.

-Hogy érzed magad?-kérdezte Kenta, de amint a fiú kinyitotta a szemeit és meglátta a citromsárga íriszeit, Kenta szemei vörössé váltak.

Kenta odakapott és kirohant a szobából.

-Kenta? Kenta!-kiáltott utána Isamu.

-H-hol vagyok? K-kik vagytok?-kérdezte gyengén és félve Hinata.

Nariko óvatosan megérintette Hinata kezét és ezt mondta:

-Biztonságban vagy.-s amint ezt kimondta Hinata el is ájult.

-Ó jaj. Úgy látom még gyenge. Hagyjuk piheni fiam.-mondta és Isamuval elhagyták a szobát.

Eközben Kenta a fürdőszobába zárkózott. Belenézett a tükörbe és alfája kitörni látszott: szemei vérvörösek, agyarai harapásra készek, erei megfeszülve, nemi szerve úgy áll mint a cövek. Még sohasem látott ilyen szép és sárga szemeket. Ez az egy pillantás elég volt ahhoz hogy az alfája tomboljon és kívánja a fiút. Magának akarja, hogy csak az övé legyen, csakis az övé. Nem volt mit tenni könnyített magán, majd kezet mosva elhagyta a fürdőt. Összetalálkozott Isamuval aki ezt kérdezte: