A szárnyas alfa omegája

8. Hogy mondjam el, hogy vágyom, rád. Hogy szeretem a bőröd illatát.

1 hónappal később:

Amióta Hinata elment, csak róla álmodom, és arra vágyom hogy a karjaimban tarthassam. A távolság csak megerősített abban hogy az éjszakáimat mellette, a nappalaimat meg társaként akarom tölteni. Fáj hogy nem lehetek mellette és úgy érzem hogy most rossz emberrel vagyok együtt. Nem értem miért van ez, de úgy érzem Hinata az igazi és a kisfiú az én fiam. De mégsem vagyok képes elhagyni Tsukit és Mukut. Most egy félős kis nyámnyila alfa lettem.

-Drágám? Miért nem alszol?-zökkentette ki Tsuki a gondolkodásból.

-Csak azon a Hinatán jár az eszem. Vajon mi lehet most vele és a kicsivel?

Istenem. Még mindig csak rajta jár az esze. Hiába megszakadt a bevésődés, nem képes teljesen elfelejteni őt. Csak ő rá tud még mindig gondolni.

-Drágám! Ha ennyire aggódsz értük, miért nem látogatjuk meg őket a faluban?-kérdezte Tsuki.

-Mi? Biztos vagy benne? Mert én nagyon szeretném!-kérdezte majd mondta Kenta vidáman.

*sóhaj* Érzem hogy ez nagyon fájni fog nekem.

-Jól van. Akkor reggel összekészülök és mehetünk! De most aludjunk.-mondta ezt Tsuki és visszafeküdtek aludni.

Másnap reggel:

-A gombát is edd meg Muku!-mondta ezt Tsuki a kisfiúnak.

-De mama, olyan fura íze van.

-Nincs semmi de! Attól leszel szép és kecses omega.

-Jaj drágám! Hagyd már békén szegény gyermeket! Ha nem szereti hát nem szereti! Nem kell erőltetni!-jelent meg Kenta egy nagy kosárral a karján, amibe ruhák vannak hajtogatva.

-Már össze is pakoltál.....?-kérdezte Tsuki szomorúan.

-Papa hova megy?-kérdezte a kis Muku.

-Nem csak papa megy, mind megyünk.

A kis Muku csak értetlen fejet vágott.

-Jaj kicsim! Ellátogatunk a faluba, ahol felnőttem, megismerheted a nagyszüleidet és újra láthatod Hinatáékat.

A kisfiú szemei felcsillantak és ezt kérdezte:

-Akkor játszhatok Hinatával és Metaroval?

Tsuki vonakodni kezdett, nem is tudja mit mondjon a fiának.

-Hát persze.-vágta rá egyből Kenta.

-Akkor mehetünk!-mondta Muku és felpörgött mint a búgócsiga.

S ezzel el is indultak a faluba.

Eközben a faluban:

-Nem tudom hogy mi történhetett Hinatával ebben az elmúlt pár hónapban, bár annak nagyon örülök hogy megszületett az unokám, de az egy kicsit aggaszt hogy 1 percre sem akarja magára hagyni az unokámat. S amikor elakarnám venni tőle, mérgesen elhajt. *sóhaj* Tényleg tehetett vele valamit ez a Kenta gyerek!-panaszkodott Jigme.

-Nem kellett volna elengednem akkor! Talán akkor most jobb állapotban lenne! Kinyuvasztom ezt a Kenta kölyköt, csak egyszer kerüljön az utamba!

-Nyugodj meg Jigme! A harag nem old meg semmit!-jelent meg Nariko nyugtatás kép az alfa vállára téve a kezét.

-Nariko....... De fáj így látnom a fiamat.

-Ez ellen nem tehetünk semmit! Még nem hallottam olyanról aki képes lett volna a bevésődés megszakítása után, visszanyerni az emlékeit.