A szárnyas alfa omegája

2. Az idő begyógyít minden sebet,de te mégis folyton szárnyát szeged.

16 évvel ezelőtt:

A nap sugarai erőtlenül törtek utat a felhő fátylai alól. Látszott hogy március vége van még csak, így nem lehet lazán öltözködni még. Eme jeles napon egy férfi omega kint sürgőt-forgott, teregette a ki mosott ruhákat. Hatalmas hasára simított, hisz a 8.-ik hónapban jár így bármikor szülhet. Lehajolt egy ruhadarabért a kosárkába, amikor is egy hirtelen fájdalom hasított a pocakjába.

-Nyugalom kicsim! Ne mozogj ennyire!-mondta ezeket, de amikor észrevette hogy a fájdalom csak nem enyhül és nedves lett a nadrágja, rájött hogy beindult a szülés, érkezik a csemetéje.

Nehezen elsétált az erkélyig és ott leülve gondolkozni kezdett hogy mihez kezdjen: férje nincs itthon, ő maga meg nincs abban az állapotban hogy átmenjen a szomszédba segítséget kérni.

-Szia Kata!-szólt hozzá valaki, de a nagy elgondolkozásban nem vette észre.

-Hahó! Kata! Jól vagy?-szólongatta az illető és meglengette a szemei előtt kezét.

Nagy nehezen feleszmélt és észrevévén az illetőt kinek egy kisgyermek aludt a karjaiban így szólt:

-Kiku? Beindult a szülés!

-Ó az baj! Hol van Jigme?-kérdezte.

-Dolgozik. Nem várhatok rá, a kicsi ki akar jönni!-mondta.

-Jól van. Segítek!-mondta Kiku, s a karjában lévő gyermeket a hátára kötötte.

Majd felsegítette Katát és bevíve a házba lefektette az ágyra. Szülő pózba hajlította Kiku lábait és levette a nadrágját. Az omega ánusza szépen kitágult, készen állt hogy világra hozza gyermekét. Kiku Kata lábai közé állt és ezeket mondta:

-Jól van Kata! Ki légzés és belégzés, és most nyomd! Ez az nyomd!-Kata tette amit Kiku kért és sok erőfeszítés után meghallottak egy vékonyka kis hangot.

-Egy kisfiú! Omega és várjunk csak.......-mondta ezeket Kiku majd észrevéve valamit, ezt mondta meglepve:

-Sz-szárnyas omega?

Kata a kimerültségtől először nem hallotta, de mikor leesett neki kitágult szemekkel meredt a gyermekére és ijedten ezt kérdezte:

-H-h-h-hogy mi?

Kiku közelebb lépett Katához és megmutatta a kicsi hátán lévő aprócska szárnyakat. Kata a száját befogva szörnyülködve ezeket mondta:

-E-ez nem lehet igaz! Nem hiszem el!-majd minden bátorságát összeszedve eme szavakat intézte Kiku felé:

-Kiku! Ez maradjon kettőnk közt! Mert ha a férjem megtudja hogy a fia szárnyas vérfarkasnak született, biztos hogy megöli! Kérlek Kiku tartsd titokban!

Kiku belátva a helyzetet, beleegyezett.

-Mi legyen a neve?-kérdezte Kiku.

-Hinata.

2 évvel később:

-Jól van kicsim. Látom nyűgös vagy, így hát menjünk ki sétálni.-mondta ezt Kata a nyöszörgő fiának.