A szárnyas alfa omegája

10. Minden jó szerelmi történet mélyén egy újabb szerelem lakozik.

-Ez a kép a cseresznyevirágzás napján készült amire elvittem randira Yukiot. De ne szaladjunk ennyire előre, elmesélem hogy ismertem meg őt:

42 évvel ezelőtt:

8 éves voltam, neveletlen, csintalan, szófogadatlan, a szüleim nem tudtak mihez kezdeni velem. Egy nap úgy döntöttek hogyha lesz mellettem egy omega aki talán egy nap a"feleségem" lesz, talán megjavulok. Ezért bemutatták nekem a Nova családot és a kisfiúkat, az akkor még 6 éves Yukiot. Szegény nagyon félénk volt, mindentől beszart, de lehet hogy pont ez az ártatlan természete fogott meg engem. Miután megismertem, szépen lassan kezdtem megváltozni, olyan alfa akartam lenni aki megérdemli őt. S láss csodát el telt 10 év és én nagyon beleszerettem Yukioba, bár nem tudtam hogy ő viszonozza e az érzelmeimet, elhívtam a cseresznyevirágzás napjára, amikor is egy hatalmas fesztivált tartunk a faluban. Yukio elfogadta a meghívásomat és én repkedtem örömömben. El is érkezett a nagy nap és boldogan sétáltunk az árusok között, beszélgettünk mindenféléről, jól éreztük magunkat. Megérkeztünk a fesztivál fénypontjához a cseresznyefákhoz, amiken már szépen kinyíltak a virágok.

-Gyönyörű.-mondta ámuldozva Yukio.

-Igen. Gyönyörű....-mondta Jigme miközben az omegát nézte.

Majd mikor Yukionak koppant hogy ezt most az alfa ráértette teljesen elvörösödött. Az alfának minden erejét össze kellett szednie hogy bevallja érzelmeit az előtte álló omegának.

-Y-Yukio.-dadogott.

-Igen?

Nyelt egy nagyot és kimondta szépen:

-Szeretlek ❤️!

Yukio elvörösödött, míg Jigme folytatta:

-Szeretlek! Szeretlek! Szeretlek!

-Jól van már na! Elsőre is értettem!-és lesütötte vörösen gőzölgő fejét.

-T-te hogy érzel irántam?-kérdezte elpirulva az alfa.

Yukio eltakarva vöröses arcát ezt dadogta:

-É-én is. Én is sz-szeretlek!

Jigme e szavak hallatán magához ölelte az omegát és ezt mondta:

-Olyan boldog vagyok hogy viszont szeretsz!

-É-én is.-mondta Yukio és az alfa mellkasába temette a vörös arcát.

-Yukio!

-I-igen?

-Leszel a "feleségem"?-kérdezte elpirulva Jigme.

Yukio csak kacagott egyet és ezt mondta:

-Már gyerekkorunk óta el van döntve hogy az leszek, de IGEN! Leszek a "feleséged"!-és elpirult.

-Ó Yukio....-és a magasba emelte szerelmét, majd megpördült vele a levegőben.

Yukio boldog kacagással díjazta az alfa tettét, de azzal nem számoltak hogy túl közel vannak a fához és az omega beleakad az egyik ágba, ami ennek a hatására letörik. Jigme letette a szerelmét a földre aki szörnyülködve mondta ezeket:

-Ó jaj. Szegény kis faág.

-Semmi baj szerelmem. A fa is azt akarta hogy eme faág a süsüdön díszelegjen, és ott ontsa tovább szépségét.-mondta ezeket Jigme miközben Yukio süsüjére tűzte a cseresznyevirágos ágat a másik virág fölé, ami már eleve rajta volt.