4. A szerelem lelassítja az ember reflexeit, elhallgattatja a veszélyérzetet.

301 20 2
                                    

-Fiam! Ne nyiss be! Ne zavard őket! Mi van ha alszanak?-mondta és kérdezte Nariko a szoba előtt állva amiben a szerelmes pár van.

-De anya! Már 4 hete hogy ki sem jöttek a szobából! Mi van ha meghaltak?!-mondta és kérdezte Isamu, majd az anyja tiltása ellenére benyitott a szobába.

-Fiam!-szólt mérgesen Nariko majd ez a látvány fogadta őket:

-Nézd! Alszanak! Megnyugodtál végre? Menjünk ki inkább, hagyjuk őket!-mondta Nariko

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

-Nézd! Alszanak! Megnyugodtál végre? Menjünk ki inkább, hagyjuk őket!-mondta Nariko.

-De anya! Már mióta itt vannak, mi van ha éhesek?

-Ha éhesek lesznek majd felébrednek és jönnek enni, de most hagyjuk őket fiam!

Erre a nagy hangzavara Hinata nyitogatni kezdte a szemét és körbe nézett.

-Ó jaj kedvesem. Felébresztettünk?-kérdezte Nariko.

Kenta is mocorogni kezdett s egy nyújtózás után ásítás alatt ezt kezdte el mondani:

-Nariko-san. Kérlek adj valamit enni Hinatának, biztos nagyon éhes.

-Rendben fiam. Mit szeretnél Hinata?

Kenta lemászott az ágyról s felcsúszott a karján a ruha ujja és így láthatóvá vált a harapás nyom.

-Uramisten! Mi történt a karoddal?!-kérdezte aggódva Nariko.

-*sóhajtás* Magamnak okoztam, nem vészes, túlélem. Kimegyek levegőzni majd jövök.-mondta ezeket Kenta.

-Hát oké.

Kenta elment s Nariko leinvitálta Hinatát a konyhába kajálni.

-Tessék egy kis szarvasgomba leves, hogy visszatérjen az energiád. Remélem szereted.-mondta ezt Nariko és Hinata elé tette a gőzölgő ételt.

E szó hallatán Hinata elszomorodott, Nariko aggódva ezt kérdezte:

-Mi a baj? Nem szereted? Adhatok mást is.

-Nem. Dehogyis. Imádom.

-Akkor mi a baj?

-Anyukám is mindig ezt készítette nekem, de már sajnos nincs velem. Meghalt mikor még csak 5 éves voltam.

-Őszinte részvétem.

-Köszönöm szépen. Ahhoz képest hogy korán itt hagyott elég hamar megtanultunk egyedül gondoskodni magunkról Yukival, mert az apám csak magával törődött senki mással.

-Ki az a Yuki?-kérdezte Nariko.

-A fogadott testvérem, anya fogadta örökbe, mivel a szülei meghaltak.

-Értem. Akkor teljesen önellátóak letettek.

-Igen. Öm........-kérdezni szeretett volna valamit, de nem tudta hogy fel tenni a kérdést.

A szárnyas alfa omegájaWhere stories live. Discover now