Réges-régen szárnyas vérfarkasok uralkodtak a vérfarkasok felett, de mára már rég ki haltak vagy mégsem? Tsubasa Kenta mára már az utolsó élő szárnyas farkas, szüleit lemészárolja egy hatalomra vágyó alfa. A hatalomra jutó alfának megmagyarázhatatla...
-Fiam! Ne nyiss be! Ne zavard őket! Mi van ha alszanak?-mondta és kérdezte Nariko a szoba előtt állva amiben a szerelmes pár van.
-De anya! Már 4 hete hogy ki sem jöttek a szobából! Mi van ha meghaltak?!-mondta és kérdezte Isamu, majd az anyja tiltása ellenére benyitott a szobába.
-Fiam!-szólt mérgesen Nariko majd ez a látvány fogadta őket:
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
-Nézd! Alszanak! Megnyugodtál végre? Menjünk ki inkább, hagyjuk őket!-mondta Nariko.
-De anya! Már mióta itt vannak, mi van ha éhesek?
-Ha éhesek lesznek majd felébrednek és jönnek enni, de most hagyjuk őket fiam!
Erre a nagy hangzavara Hinata nyitogatni kezdte a szemét és körbe nézett.
Kenta is mocorogni kezdett s egy nyújtózás után ásítás alatt ezt kezdte el mondani:
-Nariko-san. Kérlek adj valamit enni Hinatának, biztos nagyon éhes.
-Rendben fiam. Mit szeretnél Hinata?
Kenta lemászott az ágyról s felcsúszott a karján a ruha ujja és így láthatóvá vált a harapás nyom.
-Uramisten! Mi történt a karoddal?!-kérdezte aggódva Nariko.
-*sóhajtás* Magamnak okoztam, nem vészes, túlélem. Kimegyek levegőzni majd jövök.-mondta ezeket Kenta.
-Hát oké.
Kenta elment s Nariko leinvitálta Hinatát a konyhába kajálni.
-Tessék egy kis szarvasgomba leves, hogy visszatérjen az energiád. Remélem szereted.-mondta ezt Nariko és Hinata elé tette a gőzölgő ételt.
E szó hallatán Hinata elszomorodott, Nariko aggódva ezt kérdezte:
-Mi a baj? Nem szereted? Adhatok mást is.
-Nem. Dehogyis. Imádom.
-Akkor mi a baj?
-Anyukám is mindig ezt készítette nekem, de már sajnos nincs velem. Meghalt mikor még csak 5 éves voltam.
-Őszinte részvétem.
-Köszönöm szépen. Ahhoz képest hogy korán itt hagyott elég hamar megtanultunk egyedül gondoskodni magunkról Yukival, mert az apám csak magával törődött senki mással.
-Ki az a Yuki?-kérdezte Nariko.
-A fogadott testvérem, anya fogadta örökbe, mivel a szülei meghaltak.
-Értem. Akkor teljesen önellátóak letettek.
-Igen. Öm........-kérdezni szeretett volna valamit, de nem tudta hogy fel tenni a kérdést.
