Réges-régen szárnyas vérfarkasok uralkodtak a vérfarkasok felett, de mára már rég ki haltak vagy mégsem? Tsubasa Kenta mára már az utolsó élő szárnyas farkas, szüleit lemészárolja egy hatalomra vágyó alfa. A hatalomra jutó alfának megmagyarázhatatla...
-Úgy döntöttem elmegyek a régi házamhoz, hogy hozzak onnan egy emléket, képet a szüleimről!
-De Yuki. Azóta lehet hogy minden tönkrement, lehet nem is találsz ép képet már.-mondta Hinata, miközben a kicsit babusgatta.
-Igaza van a fiamnak. Lehet hogy már a ház sem áll.-mondta ezt Jigme.
-Nem érdekel. Csak van még egy ép kép valahol a romok közt. Nem is emlékszem a szüleimre, annyira kicsi voltam még mikor elhunytak. Azt se tudom kire hasonlítok, anyára vagy apára, muszáj ezt megtudnom!
-*sóhaj* Látom hajthatatlan vagy, de akkor valaki menjen veled.-mondta ezt Jigme.
-Majd mi vele megyünk!-mondta ezt Hinata Metaroval az ölében.
-Mi?! Sosem lehet róla! Egy kisbabával nem jöhetsz! Majd megyek egyedül!-ellenkezett Yuki.
-De Yuki. Nem fogod bírni a látványt és szagokat. Veled megyek!
-Nem jöhettek! Metaro nem jöhet arra a helyre, még elkap valami fertőzést!
-De te meg nem mehetsz egyedül!
-Majd én vele megyek!-jelent meg Isamu jelentkezve.
-Bátyám?
-Nem megbántás kép mondom, de mindent hallottam, s én szívesen Yukival tartók erre az érzelmekkel teli útra.-mondta ezt Isamu.
-Ó tényleg? Hát akkor sok szerencsét, "máshoz" is!-vonogatta balsejtelmesen Hinata a szemöldökét.
-M-m-mire gondolsz?-kérdezte dadogva Yuki.
-Tudod te azt jól kicsi Yuki! Metaronak kéne egy unokaöcsi.
Yuki teljesen elvörösödött és ezt mondta:
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
-Még mit nem! Soha!
-Jaj Yuki! Ezzel megbántod a bátyám szívét! Nézz csak rá!-mondta ezt Hinata szarkasztikusan.
Yuki Isamura nézet, akinek az arca mintha tényleg szomorúságot tükrözött volna. Megszakadt a szíve, de még nem akar ilyen fiatalon gyereket. Hinatáék nagyon hamar belecsaptak a lecsóba,mert oké, imádja Metarot, de ő nem akarja elsietni, lassan akar haladni. Még nem áll készen az anyaságra.
-Á hagyjuk! Inkább megyek!-mondta ezt Yuki és elindult ki.
Isamu magához térve a szomorkodásból, ezt mondta kiabálva szaladva utána:
-Várj meg! Hallod? Várj már meg! Yuki!-s eltűntek.
-Jaj annyira ne bánts virágok mindketten. Nem igaz kicsikém?-kérdezte Hinata kisfiától s összedörgölte orrukat.
