A szárnyas alfa omegája

7. Az emlékek nem hagynak el, csak elérhetetlenül távolivá válnak.

Az igaz szerelem nem fáj. Nem pusztíthat el. A szerelem lelkünket tölti meg élettel. Mióta világ a világ a szerelem nem bocsájtja meg az árulást. És ha a bosszú tüze elolthatatlan lángokba csap át. És ha a szerelmesek betartanák ígéretüket. Ha nem adnák fel félúton. A szerelem átvenné a hatalmat szerte e világon.

Pár nappal később:

Nariko ellátta Jigme sebeit és most már csak arra várnak hogy magához térjen. Ami ma meg is történt: Az alfa lágyan nyitogatni kezdte pilláit, de az erős fény bántotta a szemét így nehezen ment míg meg nem szokta. Majd mikor végre sikerült kinyitnia a szemét a plafon tárult a szemei elé, óvatosan felült, mivel éles fájdalom nyilallt a testébe. Oldalra pillantott és azt látta hogy Nariko békésen szundikál az ágy melletti széken. Mivel nem akarta felébreszteni, így csak bámulta a még mindig szép omega arcát. Egyáltalán nem fogott rajta még a kor. Nem érti hogy akkor miért tűnt el, miért hagyta el. Hirtelen valaki belépett az ajtón:

-Ó csakhogy végre felébredtél!-mondta ezt Isamu.

-Isamu....?-kérdezte félkómásan Nariko.

Majd Jigmére nézett és ezt mondta:

-Úgy látom jobban vagy, szólok Hinatának.-s megindult volna, ha az alfa nem tartja vissza, s fogja meg a karját.

-Nariko.... Miért hagytál el anno?-kérdezte Jigme.

Nariko nyelt egy nagyot és belekezdett:

-Ez......-ha Hinata nem jelent volna meg talán tudta volna folytatni.

Hinata Jigme nyakába borult és ezt kezdte el mondani:

-Apa! Azt hittem meghaltál! Nem akarlak elveszíteni! Elég volt anyát elveszíteni, téged még nem akarlak!

Jigme meglágyult és megölelve Hinatát ezt mondta:

-Fiam! Sajnálom hogy ilyen rossz apád voltam, ígérem hogy megváltozok! S engedem hogy együtt legyél azzal a Kenta gyerekkel!

-A-azzal van egy kis baj.....-mondta ezt Hinata az ujjával vakargatva az arcát.

Jigme nem értette hogy mi lehet a baj.

-A fiad hülye volt és megtagadta a bevésődést Kentával, mert azt hitte megölt téged!-mondta el az igazat Nariko.

-Jaj fiam! Tudod te hogy mit tettél?! Erre csak annyit tudok mondani hogy tényleg hülye vagy!

Hirtelen Isamu Hinata mögé állt és vállaira téve a kezét ezt kezdte el mondani:

-Hagyjátok már békén az öcsémet, lehet hogy hülye volt, de helyre hozza majd, ugye?-kérdezte.

-Hé! Nem vagyok hülye! De igen, helyre hozok mindent!-durcizott be Hinata, majd amikor le esett nekik hogy mit is mondott Isamu, Hinata és Jigme meglepődött:

-HE?!

-Most meg mi van?! Ezen mit kell meglepődni? Hinata a féltestvérem. Anya, még nem mondtad el nekik?-kérdezte,majd mondta majd megint kérdezte Isamu.

-Nem fiam, még nem volt időm elmondani.-hajtotta le a fejét Nariko.

-Te az apám fia vagy Isamu?-kérdezte csodálkozva Hinata.

-Igen.

-De ez hogy lehetséges? Van egy alfa fiam?-kérdezte Jigme.

-Igen. Isamu a te fiad. Amikor anno veled jöttem a faluba, Kikunak köszönhetően rájöttem hogy gyermeket várok tőled, rohantam is hogy elmondjam a jó hírt, de te pont akkor találkoztál a lelki társaddal, anyád is megjelent és azt mondta hogy ő jobban illik hozzád, nem úgy mint én, egy nincstelen omega. Amikor elmondtam neki hogy terhes vagyok, csak annyit mondott, hogy nem születhet meg, meg kell halnia. De én nem akartam ezt, így rohanni kezdtem és belefutottam Keitaroba. Ő segített nekem kijutni a faluból, s azt hazudta neked hogy azért küldött el mert a felesége majdnem elvetélt a gyógyszertől amit tőlem kapott, ugye? Visszamentem a kunyhómba és megszültem a fiamat, Isamut. Felneveltem, befogadtam Kentát, akinek a szüleit te ölted meg, s most itt vagyunk.-fejezte be a mesélést Nariko.