Penpuer

5

  

Az egykori ijesztő ház darabjai lángolva hullottak alá a sötét égboltból. A számtalan könyv, festmény egy csapásra lett semmissé a kopár éjszakában. A birtok szélén húzódó magas fán szépen lassan egy sötét folt kezdett növekedni. Az árnyékból kihulló két alak puhán huppant a magasra nőtt fűre. A fatörzsön lassan összehúzódott a sötétség. Ebony mély levegőket véve próbálta lenyugtatni hevesen dobogó szívét. Megmarkolta a földet, a szeme kezdte visszanyerni az eredeti színét. Felnyomta magát, és megkereste a tőle nem messze heverő Christ. Az angyal hangos kortyokban vette magához az éltető oxigént, míg a testét borító égési sebek lassacskán begyógyultak.

-Otthagytál minket! - G hangja, mint penge szelte ketté a falatnyi békét, ami a két alakra ereszkedett.

-Otthagytál meghalni. – G. keze lendült a levegőbe, amire már Chris is összeszedte magát. Még pont időben kapta el a másik Angyal karját. Ebony kihívóan emelte szemeit G-re, majd egy gonosz mosolyra húzta ajkait.

-De élsz, ami rólam nem mondható el. – Chris arcán egy röpke pillanatra átfutott az aggodalom, amelyet hamar elnyomott magában, sosem látta ezelőtt ilyennek a lányt

-Csillapodj le G, nem engedem, hogy még egyszer hozzáérj! - sziszegte Chris. G könnyedén rántotta ki a karját a szoros ujjak börtönéből. Ebony remegő lábakkal magasodott fel, majd húzta ki magát.

-Komolyan azt hitted, hogy annyiban hagyom, hogy egy mocskos sikátorban öltél meg? - A lány hangja leereszkedően és indulatosan csattant fel, amire a Vörös Angyal ismételten idegesen mordult egyet, de nem tudott válaszolni, mert Mellisand leintette őt.

-Smith a közelben van, nem maradhattok! Menjetek biztonságos helyre, én addig feltartom őt! - mondta ellentmondást nem tűrően. A két Angyal egyszerre bólintott, de G előbb találta meg a hangját.

-Felkészültem erre, gyertek utánam!

***

Az erdő éjszakai neszeit és csendjét csak a három menekülő hangos zihálása törte meg.

G rohant elöl törve és mutatva az utat a mögötte rohanóknak. Ebony zárta a sort, akinek még mindig nehezére esett a légzés és a mozgás.

Olyan érzés kerítette hatalmába, mintha minden része megkeményedett volna. Gondolatai szüntelen az imént történtek körül jártak.

Tudta, hogy megtörtént, de ha visszagondolt rá, úgy érezte, mintha kívülről figyelte volna az eseményeket, háttérből követte volna az egészet, ahelyett, hogy irányította volna.

-Hová megyünk? - Chris csak akkor tette fel a kérdést, mikor G megállt egy barlang bejárata előtt.

-Tudtam, hogy sokáig nem tarthatjuk titokban, hogy egy új Penpuer felemelkedett, így elrejtettem ide pár dolgot. – Ahogy belépett, a sötétség elnyelte a testét, de ez nem maradt így sokáig. Elővette az öngyújtóját, amivel, ha csak minimálisan is, de megvilágította a helyiséget.

-Jól vagy? - fordult az Őrangyal a lány felé, aki csak lassan irányította rá figyelmét a láng helyett.

-Nem tudom – felelte őszintén, majd megrázta egy kicsit a fejét.

-Megmentettél minket, ha G nem is ismeri el, de őt is.

-Komolyan mondtam, nem érdekelt, hogy ő túléli-e a dolgot. De... - Itt megakadt egy pillanatra. -... téged nem tudtalak volna otthagyni – vallotta be. Chris óvatosan felemelte a karját, hogy tenyerét a lány felkarjára simítsa, aki most nem húzódott el tőle.

-Tudom, nem kérhetem, hogy bocsáss meg neki, amit tett az...

-Az pont az volt, amire szükségem volt – fejezte be a lány a mondatot ezzel kiérdemelve egy értetlen és meghökkent pillantást a fiútól. -Ne nézz rám így, jól tudod, hogy magam is gondolkodtam rajta. És ki hibáztatna, az életem maga volt a pokol – fakadt ki egy picit Ebony.

-Tudom, mindvégig ott voltam melletted...

-És mégsem tettél semmit - vágta rá a lány, de az Angyal hiába nyitotta ki a száját, nem tudott felelni, mivel G egy elég nehéz, megpakolt táskát vágott hozzá.

-Itt nem maradhatunk. Kicsit arrébb van egy elhagyott tábor, ott tudunk majd pihenni - vázolta fel a tervét G, amit a másik kettő csak néma beleegyező bólintással nyugtázott. Egyikük fejében sem fogalmazódott meg ennél jobb terv, ha itt maradnak, akkor Smith bármikor rájuk találhat.

-Ki volt az az alak? - kérdezte meg végül a lány. Már azóta érdekelte, mióta elindultak a sötét erdőben.

-Thomas Smith, Uriel Arkangyal Penpuere - felelte Chris, míg a táskáját a hátára vette, megigazítva annak a pántjait.

-Ha ő is egy... - Ebony elakadt egy pillanatra, kereste a megfelelő szavakat, egy mély levegővételt követően folytatta. - ... egy Penpuer, miért támadt ránk?

-Smith elhagyta a mennyeket a halála után nem sokkal. - G egy térképet halászott elő a táskájából, melyet a földre terített.

-Miért?

-Nem tudjuk pontosan, éppen azt követően ment el, hogy egy Angyalt száműztek, sokan úgy gondolják, hogy szerelmes volt abba a fiúba. - Chris hangja kedvesen és lágyan csengett, de Ebonyt mégis mérhetetlenül felzaklatta, amit mondott. Lehetséges lenne, hogy az Angyalt azért száműzték, mert szerelmes volt egy fiúba? Avagy egy Penpuerbe? Talán csak túl sok tinisorozatot nézett, ami miatt kimerült agya ilyen dolgokon kezdett rágódni.

-Rendben, megvan, merre kell mennünk - pakolt végül G mindent a fekete hátizsákba.

-Bírod még? - kérdezte Chris Ebonytól, aki erre egy mosolyt varázsolt az arcára.

-Persze- felelte, és követte a Vörös Angyalt, aki ismételten rohanni kezdett.

***

A tábor Ebonyban egy horrorfilm forgatási helyszínét idézte meg, amit kicsiként lopva, titokban nézett meg. Egymás mellett sorakoztak a kopott faházak, melyekről a festék itt-ott lepergett, és amiket pár bátrabb ember összefestett. Az ablakaik üvege mára már betört, vagy olyan vastag porréteg borította, hogy nem lehetett belátni a szintén lepukkant szobákba, melyeket rejtettek. A természet már elkezdte visszavenni a helyet, a növényzet már beborította néhány ház falát.

Az egyik rozoga faházba húzódtak be, ahol Chris és G kiterítette a táskákban elrejtett hálózsákokat.

-Szükségünk van még egy hulla vízére, anélkül a Pokolba esélyünk sincs bejutni- vázolta fel G, amikor leült a puha fekete anyagra.

-Nem kellene odamennünk!

-Chris, ezt már megbeszéltük.

-Mégis honnan szerzünk hullavizet? Ha betesszük a városba a lábunkat, minimum elfajzottakkal, de akár rendes démonokkal is találkozhatunk.

-Az átjáró miatt be kell majd mennünk oda.

-Ha elkapnak, mielőtt eljuthatunk hozzá, minden hiába volt! - Chris akaratlanul emelte fel a hangját, de azonnal meg is rázta a fejét. - Ne haragudj, de ez a terv több sebből is vérzik.

-A hulla vizét itt is be tudjuk szerezni. - Ebony mindeddig csendben hallgatta a fiúk magasröptű beszélgetését.

-Tessék? - A lány mosolyogva fordult Angyala felé, akin őszinte értetlenség ült.

-Ismerős volt a tábor, már tudom, honnan. Egy nevelő elrabolt, majd brutálisan megölt itt egy lányt. Az erdőben lévő kútba dobta, nem messze innen. Ha megtaláljuk...

-Meglesz a hulla vize is - fejezte be helyette G.

-Pontosan.

-És utána már csak az átjáróhoz kell eljutnunk - motyogta maga elé Chris. -De azt lehetséges, hogy őrizni fogják- adott hangot aggodalmainak.

-Szerinted bárki is azt gondolná, hogy a Pokolba akarjuk őt vinni? - horkant fel G. - A menny kapujánál várnak majd ránk.