Penpuer

Prológus

Réges-régen történt, mikor a Föld új volt, hogy Isten megteremtette az első Angyalt, Lucifert. Haja fekete volt, mint a csillagtalan éjszakai égbolt, szemei ragyogó kékek, s bőre fehér, akár a friss hó.

Aztán megszületett Lucifernek további hét testvére:

Uriel,

Raguél,

Michael,

Sariel,

Gabriel,

Haniel

és Rafael.

Isten Arkangyaloknak nevezte el őket, és megtette őt katonáinak. Lucifer azonban féltékeny fiú volt, s fellázadt ura és teremtője ellen, aki letaszította őt a Föld mélyére. Itt Lucifer saját fejedelemséget alakított ki, a Poklot.

Az Arkangyalok ide száműztek minden lelket, ki megszegte Az Úr tanításait.

Itt jöttek létre az első Démonok, akik nem emberek, és nem is Angyalok, csupán ösztönlények. Lucifer háborúra készült, és ahogy a Mennyben egyre több Angyal élt, úgy növelte ő is saját seregét.

Épp ezért Gabriel, a második teremtmény, egy új ötlettel állt elő. Minden Arkangyal szárnyából kitépett egy tollat, melyet lehajított az emberek közé. A tollak megkeresték azon földi lényeket, kiket méltónak véltek. Ezen emberek a toll segítségével olyan képességre tettek szert, amelyről mások álmodni sem mertek soha.

Ekkor Lucifer is útjára indította saját, ébenfekete tollát, azt remélve, hogy a Démonok vezére majd az a különleges ember lesz, kit az ő tolla választ.

Ám arra nem számítottak, hogy az Angyaltollak nem találnak egyből gazdájukra, hanem akár több száz évig is keringenek a Földön, az emberi szinten. S hogy az angyaladta képességek csupán a test halála után jönnek elő.

Eddig három ember bizonyult méltónak, s az Angyalok őket Penpuereknek nevezték, azaz Tollgyermekeknek.

A háromból egyet megöltek a Pokol Démonai: vagyis eltörölték őt a Föld színéről.

A második Lucifer oldalára állt.

A harmadik elfoglalta méltó helyét Isten mellett.

Azóta még két toll találta meg a gazdáját...