Penpuer

4

A csapat az asztal körül ült, a nehéz csendet a boszorkány motozása törte meg, ahogy az üstbe különböző dolgokat morzsolt, öntött, vagy éppen szórt. Senki sem tudta, mit mondjon. Ebony testén még mindig végigfutott néha az enyhe remegés. Ez feltűnt a barna angyalnak, de nem tette szóvá, és a késztetést legyűrve nem érintette meg a lány porcelán bőrét. Már észrevette, hogy a védence nem tudja, hogyan viszonyuljon hozzá. Az ösztönei miatt vágyta a közelségét, de ennek ellenére bizalmatlan volt vele szemben, ami nem lepte meg. Hiszen G, egy Angyal vette el az életét nem is olyan régen.

– Ha van valami kérdésed, szívesen válaszolok – mondta végül megköszürülve a torkát.

– Hol voltál? – szaladt ki Eddols száján anélkül, hogy átgondolta volna.

– Tessék? – hőkölt hátra az Angyal, hatalmas kék szemekkel figyelve Ebonyt.

– Mikor ő – bökött az állával a vörös fiúra, aki tüntetésképpen elfordította a fejét. – megölt engem – fejezte be a mondatot keményebb hangon.

– Az Angyalokat csapdába lehet ejteni. Ezt főleg a harcosoknál használják büntetésképpen, de az Őrangyaloknál is hatásos. G. egy ilyenbe zárt be engem, ezért nem értem oda időben. Ez a börtön csak pár napig tartja fogva az Angyalokat – fejezte be, és várt. Várta, hogy a gazdája miképp reagál.

– Ő azt.... G azt mondta – helyesbítette magát, amire a vörös angyal ismét rájuk emelte a tekintetét. – Szükségetek van rám.

– Te vagy az egyetlen, akinek az ereje a Pokol urától származik. A Főangyalok nem akartak alámerülni, hogy megmentsék G emberét, aki hasonlóan hozzád, Penpuer. Szerinte a te erőddel sikerülhet felhozni őt.

– Te nem hiszel ebben – jelentette ki a lány. Biztos volt benne, Christ elárulta a hangja és a szemei.

– Nem, szerintem veszélyes téged levinni oda. Hiszen a Sötétség ura téged akar.

– Nem fog megtalálni minket, Mellisand nyakéke elrejt előle, és a Pokol Lovasai elől is – adott hangot türelmetlenül véleményének G is, mint aki már sokadszor érvel ezzel. De csak egy megrovó pillantást érdemelt ki Mellitől. Morogva hátradőlt a széken, ami nyikordult egyet a súlya miatt.

– Félsz, hogy Őt választanám? – kérdezte a lány halkabban, a többieket figyelmen kívül hagyva, csak az Angyalát figyelve.

– Egész életedben melletted voltam. Tudom, hogy nem tennél olyat, ami szerinted nem helyes.

Ez megnyugtatta a lányt. Hiszen nem akarta bevallani magának sem, de bár megijedt a könyvtárban, egyben vonzotta is őt a szempár.

– Mennyi idő még? – dőlt előre a vörös az üstöt figyelve.

– Talán tíz perc. De ne feledjétek, mielőtt a Pokolba léptek, meg kell tölteni egy hulla vízével.

– Ha lejutunk oda, hogyan tovább? Nem tudunk sokat a Pokolról, csak annyit, amennyi benne volt a tankönyvekben – aggodalmaskodott Chris.

– Meg fogom őt érezni, és megkeressük – felelte G rezzenéstelen arccal.

– És ha elkapnak? Akkor két Penpuer lesz a Sötétség urának kezében! – csattant fel a barna Angyal, mire a másik az asztalra csapott.

– Akkor mit akarsz, mit tegyünk?

– Várjunk, amíg Gabriel kitalál valamit!

– Gabrielt nem érdekli Katie!

– Akkor Michael. Ha visszatér, biztosan kihozza a saját Penpuerét.

– Nem tudjuk, mikor tér vissza. Nem várhatunk rá! Katie-re is szükség lesz a nagy háborúban! – kiáltotta el magát G.