Álomból valóság

4. fejezet

~Kedves vendégeink! Mint tudják, jelmezükkel most versenyt is nyerhetnek, melynek díja egy hét Thaiföld legszebb szállodájában. Az útra csak azok mehetnek el, akik e versenyt megnyerik. A versenynek egy női és egy férfi nyertese lehet csak, így előfordulhat, hogy valakinek a felesége vagy barátnője esetleg más férjével vagy barátjával fog utazni, így arra kérem önöket, hogy ennek tudatában vegyenek részt a játékban. Nevezni a színpad előtt lévő asztalnál lehet. Jó szórakozást kívánunk!~

- Ismet azonnal nevezd be Leilát! Ő most szingli, nincs veszteni valója meg egyébként is oda készül és ha megnyeri még fizetnie sem kell érte.

- Na de nagyi!

- Semmi de Leilám. Te meg menj már Ismet , mire vársz?

- Már megyek is.

- Izgulsz Leila?

- Áááá, dehogy. Csak a gyomrom már a torkomban van!

Egy félórányi várakozás és négy egyszerre lehúzott pezsgő után elérkezett az eredményhirdetés.

~Kedves vendégeink! Megvannak a győztes jelmezek. Színpadra szólítanám a Macskanő jelmezt viselő hölgyet és a Scooby Doo jelmezt viselő urat.

- Uram isten, a macskanőt mondták?pattantam fel.

Valósággal repültem a színpad felé, semmire sem tudtam gondolni csak arra, hogy a másik nyertes az én kedvenc mesehősöm. Minden félelmem elszállt, legalábbis azt gondoltam.

- Nos kedves nyerteseink, a játék ezzel még nem ért véget. Arra kérem önöket, hogy a jelmezüknek megfelelő hangon válaszoljanak, értelemszerűen egy nyávogást illetve egy ugatást várunk. Önök párkapcsolatban élnek? Egy nyávogás igen, kettő nyávogás nem, ugyanez vonatkozik az ugatásra is. Várjuk a választ.

- Miaaauuuu, Miaaauuu.

-Vaauuuu, Vaauuu.

- Önök tehát szinglik?

- Miaauuuu.

- Vaauuu.

- Nos a válaszaikból ítélve, mindketten szinglik, ezért úgy gondolom semmi akadálya a csóknak. Igaz kedves vendégeink? Csókot, csókot, csókot!

- Uram isten még csókolózni is kell? Ez biztos nincs a játékszabályok között! Már megint mibe keveredtem? Innen már nincs visszaút, aláírtam azt a hülye papírt. Csókolózni fogok. Essünk túl rajta, ha már ennyire akarják. Mi van egy csókban, többet úgy sem fogunk.

- Scooby Doot megkérjük, hogy tegye szabaddá a száját de ne vegye le a jelmezt a fejéről. Akkor jöhet a csók.

Mint kiderült percekig csókolóztunk de nekem olyan jól esett, hogy alig tudtam levenni a számat a szájáról úgy rá tapadtam. Majd Scooby megszólalt.

- Milyen volt a csók?

- Eddigi életem legjobb csókja volt! – mondtam kábultan.

Miközben ezt kimondtam a szívem elkezdett egyre hevesebben kalapálni és ismét az az érzés járta át a testem, ami a repülőn.

- Hát mondtam, hogy nekünk egymás mellett a helyünk. Emlékszel Kisanyám?

- Ugye nem az vagy, akire gondolok? – mondtam sokkot kapva.

- Nem bizony, én Scooby Doo vagyok szolgálatodra.

- Mondd, te követsz engem?Lehetetlen, hogy véletlenül legyél ott mindig, ahol én.

- Szerintem meg te követsz engem cicám.

- Még, hogy én? Tiszta vicc az egész.

- Na figyelj Kisanyám, mert hosszú lesz az este és pár feladatot még teljesítenünk kell, mert ha még nem fogtad volna fel mi nyertük a jelmezversenyt, ami bizonyos kötelezettségekkel jár.

~Megkérném a jelmezverseny nyerteseit, hogy fáradjanak a táncparkettre a nyitó tánchoz. Induljon a zene!~

- Csak szólok, hogy a jelmezemhez tartozik egy tűsarkú cipő, amit ha úgy adódik nem félek használni!

- Mi történhet tánc közben cicám?

- Az eddigiek tudatában bármi elképzelhető.

- Bármire fel vagyok készülve.

- Biztos vagy ebben?

- Soha nem voltam ennél biztosabb.

- Akkor most már végre táncolhatnánk, mert kezd cikivé válni, hogy lassan két perce mindenki minket néz. Ha most nemet mondanék, sajnos akkor is táncolnom kellene, mert aláírtam azt a hülye papírt. 

Végül beadtam a derekamat de csak és kizárólag a Scooby Doo jelmeze miatt. Ahogy elkezdtünk táncolni, szinte azonnal - természetesen teljesen véletlenül - rátapostam a lábára, amire ő felkiáltott. Lehet, hogy nem is véletlenül történt? Mint tudjuk, nincsenek véletlenek, minden okkal történik de ezt ő biztosan nem tudja.

- Gyere már közelebb, nem harapok, ez egy lassú zene, nem lehetsz kilométerekre tőlem.

- Jó de semmi tipi-tapi, hisz a szabályzatban nincs benne semmi arra utaló szöveg, hogy nekünk össze kéne simulnunk.

Hirtelen odarántott magához. Miközben táncoltunk és néztem a szemét, ami gyönyörű szép kék volt, rájöttem, hogy nem is olyan rossz ez a pasi, tök helyes egyébként csak a stílusával van egy kis gond, amin viszont lehet változtatni. De az is lehet, hogy csak velem szemben ilyen. Mindegy, egyszerűen annyira elvarázsolt a tekintetével, hogy egy pillanatra megszűnt létezni a körülöttem lévő világ. Azt sem hallottam, hogy mit mondd.

- Mit kérdeztél?

- Hogy jól érzed-e magad?

- Ha téged nem veszlek számításba, akkor igen.

- A csókod nem erre utalt.

- Az kötelező volt.

- Mert kényszerítettek rá? Vagy esetleg pisztolyt tartottak a fejedhez? Mert nekem nem úgy tűnt. ~Köszönjük mindenkinek a táncot, most pihenjenek egy kicsit, mert hamarosan kezdetét veszi a fánkevő verseny, ahol is a pároknak zsinórokon logó fánkokat kell együtt elfogyasztaniuk hátra tett kézzel. Csak és kizárólag mindenki a száját használhatja majd. Mint minden versenynek, ennek is van tétje. Ehhez a játékhoz öt párra van szükségünk, melyből egy párunk már meg van. Ők a jelmezverseny nyertesei, tehát még négy kiadó helyünk van. Erre a versenyre is a színpad előtt lévő asztalnál lehet jelentkezni. Első helyezett egy romantikus vacsorát nyer, a második helyezett egy strandbelépőt, a harmadik pedig színházjegyet nyerhet. Köszönöm a figyelmet!~

- Leilám gyönyörű volt a táncotok, akár egy szerelmespáré. Miért nem hívod ide a fiatalembert az asztalunkhoz, szívesen megismernénk.

- Nagyikám szerintem teljesen felesleges.

- Na de Leila!

- Jól van, ahogy szeretnéd nagyi, megyek ésszólók neki.

Na de jó, pedig azt hittem megszabadulok tőle erre most hívjam oda az asztalunkhoz.

~To be continued~