Álomból valóság

9. Fejezet

Ez a pasi olyan hatással van rám, hogy amikor nem kéne is rá gondolok.                Mindig csinál valamit, amivel felhívja a figyelmet magára, na de most már ideje lenne aludni, mert gyorsan itt a reggel, s kezdetét veszi az az álom nyaralás melyre oly rég vágytam, bár nem egészen úgy ahogy azt elképzeltem , de meglátjuk.        Mindenesetre én mindent megteszek azért, hogy jól szórakozzak, néhány dögös szerkó segítségével, melyek által revansot veszek az eddigiekért Emrén.                Alig néhány óra alvás után úgy pattantam ki az ágyból, mintha legalább 12 órát aludtam volna, majd a szokásos reggeli rituálék után egy igen sexi szerkóra esett a választásom.    Tudtam, ha ezt veszem fel, nem csak a szemét nem tudja majd levenni rólam, de mint egy boxer kutyának, úgy fog folyni a nyála, és én pont ezt akarom.                      Izgatottan várom a találkozást.                                                                    Borzasztóan kíváncsi vagyok a hotelre is.                       Vajon milyen lesz a szobám? Talán olyan, mint az álmaimban, vagy esetleg azt is felülmúlja?                   Repülőn még lesz időm tovább álmodozni, bár ha Emrén múlik, tuti nem lesz egy nyugodt percem sem rá. Na de most már ideje indulni, mert a végén az álom nyaralás szó szerint álom nyaralás marad.                    -Jó reggelt lányom.                -Jó reggelt nagyi.               Emre hol van.,csak nem elaludt ?                              Miért vagy ilyen bús komor? Történt valami?                  -Igen kicsim.                     Sajnos Emre nem utazik, közbe jött valami halaszthatatlan drágám, így erre az útra most egyedül kell menned.                          -Mi történt?Baj van?Mondott valamit?                              -Nem semmit, csak villámgyorsan elviharzott még az éjszaka folyamán. illetve annyit mondott, hogy majd hív, ne aggódj, minden rendben.                                 -Na az imám meghallgatásra talált, még is csak nyugodt nyaralásom lesz, úgy is azt akartam.                          -Leilám Ismet mindjárt itt van, még ideér nem akarsz valamit enni?                    -Nem köszönöm, még nem vagyok éhes.            Próbáltam palástolni a csalódottságom .              Nagyon szomorú lettem, az a sok készülődés mind hiába való volt.                             Olyan jó lett volna látni, ahogy szenved miattam , ahogy vágyakozik utánam. Most már nincs időm újra tervezni a bőrőndőm tartalmát, és Ismet is itt van már értem.                     Berakta a csomagtartóba a cuccaim ,miközben elköszöntem nagyitól, akinek az arc kifejezése olyan fura volt.                                  Beültem a kocsiba és egész úton egy szót sem szóltam. A csendet Ismet telefon csörgése törte meg .            Fura telefon beszélgetés volt, vagy inkább rövid, de valahogy most ez sem érdekelt.                              Nem tagadom borzasztóan lehangolt vagyok, és emiatt még a kedvem is elment ettől az egésztől.         -Megérkeztünk Leila. Minden rendben van? Egész úton olyan szótlan voltál, ez nem rád vall.                           -Persze Ismet, minden oké, csak baromi keveset aludtam, s emiatt most elég fáradt vagyok, de a repülőn majd be pótólóm az elmaradt alvást.                                   -Úgy legyen. Jó utat és vigyázz magadra. ja, és jó szórakozást.             -Köszönöm Ismet, meg lesz, rajtam nem múlik, bizti hogy jól fogom érezni magam. Rengeteget pihenek majd, gyönyörködöm a tájban, készítek rengeteg fotót, élő bejelentkezés is lesz, stb. -Ennek örülök, szeretem amikor ilyen pozitív vagy. -Másképp nem lenne élet az élet.                                         -Na szia                                                   -Szia Ismet.Ma mindenki olyan fura. Valami nem oké az biztos. Ismet még csak Emre nevét sem említette meg, pedig ők állítólag nagyon jóban vannak.      Lehet összevesztek volna? Mindenesetre fura. Elfoglaltam a helyem a repülőn. s ahogy felszálltunk, minden eszembe jutott ami a nagyihoz vezető úton történt. Mellettem lévő hely ismét szabad volt, és titkon belül abban reménykedtem .hogy egyszer csak megjelenik és bevágódik mellém. egy pimasz mosollyal az arcán , amiért én baromira odavagyok. Pár óra múlva a gép leszállt, és Emre valóban nem volt rajta. Ahogy leszálltam, abban a pillanatban megszólalt a telefonom. Titkon abban bíztam hogy Emre az, de Ismet volt.                           -Hali Leila, elfelejtettem mondani, hogy egy taxi vár rád a parkolóban, a sofőr kezében egy tábla a neveddel, ő fog elvinni a hotelba, tudja hol van foglalva neked szoba. Ja és még valami, a taxis néma, szóval ne próbálj vele diskurálni.                         -Köszi Ismet, már látom is, mintha maga a télapó lenne, akkora szakálla van. Mentem . Szia.         Illedelmesen köszöntem a taxis bácsinak, aki bólintott egyet a fejével, majd bepakolta a csomagjam, és elindultunk a hotelba. A taxis egész úton bámult a tükörből, de mivel néma így hiába is kérdeznék bármit. úgy sem válaszolna. 10 perc alatt megérkeztünk a hotelba. kifizettem a fuvart , mire a taxis kezet csókolt. Elköszöntem, megfordultam és csak ámultam és bámultam a gyönyörűségtől, de az igazi meglepetés akkor ért amikor beléptem a hotelba, sokkal szebb volt, mint az álmaimban. ÁLOMBÓL VÉGRE VALÓSÁG LETT. Bejelentkeztem, megkaptam a kulcsot a szobámhoz, és mentem a hordár után. Szobám legfelül volt, ahol a luxus lakosztályok. -Ez lesz az ön szobája kisasszony, gyönyörű kilátással a tengerre, és egy hatalmas nagy franciaággyal. Jó pihenést kívánok önöknek, bocsánat önnek.            -Nagyon kedves, köszönöm szépen. Viszlát. Nahát, még ő is fura volt. Kezd a dolog gyanussá válni.

To be continued...