Álomból valóság

15. Fejezet

Lesz ami lesz, mégsem maradhatok ide kinn.
-Emreeee, élsz még? Hallod?
-Itt vagyok. Mit akarsz? Minek kiabálsz?
-Nem tudom, de beszélnünk kell.
-Nekem nincs mit mondanom.
-Az lehet, de nekem van.
-És ha engem nem érdekel?
-Akkor is elmondom ,mert munkáról van szó.
-Ha valóban arról lesz szó, meghalgatom.
-Hallod Emre, most mi van veled, olyan fura vagy.
-Ezt még te kérdezed?
-Hát én, vagy látsz még valakit rajtam kívül a szobában?Inkább hagyjuk is, mert amit mondani szeretnék, az sokkal fontosabb.
-Halgatlak.
-Szálloda igazgatója vacsorázni hívott minket, ma este nyolcra. 30-dik születésnapja lesz a hotelnek, és egy divat show megrendezésére kérték fel nagyit, aki helyett, mi fogjuk lebonyolítani az egészet. Vacsora témája ez lenne.
-Ezt értem. De mire kellek én?
-Szükség lenne egy kis reklámra a hotel népszerùsítése miatt, és itt jössz képbe te.
-Á értem, semmi akadálya, de nekem most el kell mennem, s hogy te mit csinálsz, nem érdekel ,de időben itt leszek.
-Rendben.

Jól itt hagyott. Nem erre számítottam, hisz eddig állandóan rám akart mászni, most meg mondhatnám azt is, hogy egyáltalán nem érdeklem, mintha mindent elfelejtett volna.
Nem tetszik nekem a viselkedése. Így megharagudott volna? Remélem ez a közömbössége megszűnik miharabb. Régi Emrét akarom, ez az új nem tetszik
Valamit muszály tennem,már tudom is mit fogok csinálni, mert még van annyi időm, hogy beszerezzek egy igen dögös ruhát, mert ez az állapot nem maradhat így. Nekem kell ez a pasi. Útnak is indulok.

Szerencsére séta közben láttam egy szuper butikot, melynek kirakatában egy igen mutatós vörös koktél ruhát pillantottam meg, mely tetőtől talpig csipkéből állt, így csak azt takarta amit muszály . Nagy bátorság kell ahhoz hogy felvegyem, de a cél érdekében mindent be kell vetnem.
-Üdvözlöm ,ezt a gyönyörű ruhát szeretném kérni mindenképpen ,viszont szeretnék egy másikat is, ami legyen egy kicsit hercegnős, kicsit vaditós ,és tenger kék színű.
-Kérem fáradjon utánam, itt hátul találja az elképzelésének megfelelőt. Rengeteg ruhánk van,és biztos vagyok benne köztük van az is, amire ön gondolt. Nyugodtan nézze meg őket, s amelyik tetszik abból keresek az ön méretében, így próbálhatja is.
-Köszönöm, amint sikerült választanom szólok.

Valóban rengeteg szebbnél szebb ruha volt. Hirtelen megpillantottam egyet, amitől a szám is tátva maradt. Gyönyörű kék, elől rövid, hátul hosszú,dekoltázst kiemelő.
-Kisasszony, ebből szeretnék egyet próbálni.
-Rögtön viszem, menjen nyugodtan a próbafülkébe.
-Köszönöm.
-Itt a ruha kisasszony. Segítek felvenni.
-Nagyon kedves köszönöm.
-Hát nem találok szavakat. Álom szép, ezt pont önre szabták minden értelemben. Garantáltan minden szempár önre fog szegődni.
-Ebben bízom énis, legalábbis egy valakiében biztos. Akkor ezt is kérem. Esetleg hozzávaló cipőt is találok öböknél?
-Természetesen, sőt már utólagos engedelmével hoztam is egyet.
-Nahát, és még a mérete is tökéletes . Kérem akkor a cipőt is
-Rendben. Csomagolom is, addig nyugodtan öltözzön át kisasszony.

Miután átöltöztem, fizettem, beültem egy szalonba, ahol nem csak a hajam lett álom szép, de a sminkem is varázslatosra sikerült. Percekig néztem a tükörben magam, olyannyira megvoltam elégedve azzal, amit láttam. Ezután elindultam vissza a hotelba, hogy végre felvehessem a tűzpiros ruhát. Természetesen Emre nem volt ott, de így talán jobb is, nyugodtan eltudok készülni. Rápillantottam az órára és alig maradt fél óra a vacsoráig. Belebújtam a csipkés koktél ruhába, majd a hozzá való cipőbe ,aztán egy komoly problémával találtam szemben magam. Hogy húzom fel a zipzárt a ruhán? Már minden létező praktikát bevetettem, de egyik sem járt sikerrel. Hírtelen egy kéz gyengéden végig simitott a derekamtól a nyakamig, míg felhúzta a zipzárt. Annyira érzéki, annyira gyengéd volt. Tudtam ki volt az,és alig bírtam magam visszafogni,testem minden porcikája kívánta őt, de nem lehet, meg egyébként most úgy is haragban vagyunk. Nem tudom meddig bírom még az érzéseim kordában tartani. Egyre nehezebb úgy érzem. Megfordultam, szemébe néztem és annyit mondtam köszönöm. Elindultam a nappali felé, de ő elkapta a karom, és magához rántott. Szorosan átfogta a derekam. Ezek után csak az járt a fejemben ,hogy tudnék kiszabadulni,közben úgy éreztem fogy az erőm, nem fogok tudni tovább ellenállni. Hírtelen elkezdte a nyakam csókolgatni, és közben egyre lejjebb húzta a zipzárt a ruhámon. Én meg ott álltam teljesen leblokkolva ,nem volt erőm tiltakozni sem. Ő meg csak szenvedélyesen csókolta a nyakam. Már ott tartottam, hogy viszonzom ,mikor hírtelen vissza húzta a zipzárt a ruhámon
-Indulhatunk Leila?
-Emre ez nem volt szép tőled.
-Mire gondolsz, mi nem volt szép?
-Amit az imént csináltál .
-Nem csináltam semmit, de úgy látom pont ez volt a baj .