Álomból valóság

3. fejezet

A nagyi volt az. 

- Leila drágám, ébren vagy? Bemehetek?

- Persze nagyi, gyere nyugodtan.

- Itt van Ismet, a nappaliban vár! Meghozta a ruhákat, de fel kell próbálni, ha esetleg valamit igazítani kell akkor azt azonnal megcsinálják.

- Rendben menjünk, ne várakoztassuk.

Gyorsan magamra kaptam pár göncöt és lementem a nagyi után.

- Jó reggelt Leila! - köszöntött Ismet.

- Jó reggelt Ismet!

Telefoncsörgés, Ismetet kereste valaki.

- Elnézést egy pillanatra, de ezt most fel kell vennem, rögtön jövök.

- Semmi baj, menj csak.

Amíg Ismet elvonult beszélgetni addig mi a nagyival felpróbáltuk a jelmezeket. Meg kell, hogy mondjam nem számítottam arra, hogy Macskanő jelmezt kapok és főleg nem ilyen ööö, szexit. Ráadásul pont a nagyitól.

- Nagyi, biztos nekem szántátok ezt a jelmezt? Nem lehet, hogy Ismet véletlenül rosszat hozott el? Ez annyira nem én vagyok!

- Ne beszélj zöldségeket Kislányom, nagyon jól nézel ki benne. Egy vadító smink és egy álarc, máris a lábaid előtt hevernek a férfiak. – kacsintott rám huncut mosollyal. Közben Ismet is visszatért köreinkbe.

- Itt is vagyok, elnézést. Egy ismerősöm keresett sofőrt, neki ajánlottam egy megbízhatót. Látom jók is lettek a jelmezek, felismerhetetlenek mindketten.

- Pontosan ez volt a cél drága Ismet! Menjünk ebédelni aztán szépen lassan készülődni is kell.

- Nos hölgyeim, nekem mennem kell, mert még van egy két teendőm a bál előtt de mire kellek itt leszek.

- Rendben Ismet menj csak, este várunk.

Ismet távozása után levettük a jelmezeket és leültünk ebédelni. Nagyival kitárgyaltunk egy egész évre való témát, majd mindenki felment a szobájába készülődni. Egy kicsit izgultam a bál miatt, meg támadt egy fura érzésem az egész bállal kapcsolatban. Remélem minden rendben lesz és nem készülnek újabb merénylettel ellenem. Na mindegy, veszek egy jó forró fürdőt addig is. Mikor végeztem és magamra kaptam a köntösömet halk kopogásra lettem figyelmes.

- Kincsem, bemehetünk?

Nem értettem miért beszél többes számban, de már kezem-lábam remegett, hogy ha kinyitom az ajtóm vajon mi vár rám.

- Persze, gyertek csak! - mondtam kissé remegő hangon,majd kinyitottam és megláttam azt a sok embert az ajtóm előtt.

- Úristen nagyi, miért kellett egy ekkora hadsereget idevezényelni a szobámba, hisz csak egy jelmezbálba megyünk vagy rosszul tudom és a Királynőhöz megyünk látogatóba?

- Jól tudod lányom, de én azt szeretném, ha ma minden tökéletes lenne, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Ahhoz pedig olyan emberekre van szükségünk, akik tudják a dolgukat. Hidd el rád is rád fér egy kis kényeztetés. Hagyd, hogy tegyék a dolgukat.

Hát jó, vágjunk bele az átváltoztatásba. Miközben mindenki tette a dolgát, megszólalt a telefonom, Ismet hívott, hogy jelezze nemsokára itt van és, hogy harapós kedvében van de még mielőtt rákérdezhettem volna az okára letette a telefont. Kezd a dolog izgalmassá válni. Én már közben el is készültem és jeleztem a nagyinak, hogy Ismet mindjárt itt van. Épp, hogy kimondtam már csengetett is valaki. Hát ez nagyon gyors volt, amennyiben Ismet az. Mikor mentem le a lépcsőn és megpillantottam őt elkapott a nevetés. Nagyon viccesen nézett ki a farkas bőrébe bújt Ismet és úgy éreztem a nagyi veszélyben van, sőt már lehet Ismet hasában van, kezd horrorba átmenni a dolog. Na jó térjünk vissza a mostba , elég a fantáziálásból.

- Leila, nagyon dögös vagy ebben a szerkóban, többször kellene ilyet viselned.

- Köszi Ismet, neked is állati jó a jelmezed. Oh és nagyi, szörnyen Szörnyellás a jelmezed, frászt kapok tőle, de nagyon.

Mindenki hatalmas nevetésben tört ki.

- Hölgyeim, indulhatunk?

- Természetesen.

Nagyit a jelmeze miatt elég nehezen, de sikerült betuszkolni az autóba. Tíz perc utazás után megérkeztünk a bál helyszínére és miután kiszálltunk a kocsiból, fényképészek hadserege vette körül a helyet. Vakuk villanó fénye miatt alig láttunk valamit. Belekaroltunk Ismetbe és így mentünk be a bálterembe, ami álomszép volt. Hihetetlen fények, csodás díszítőelemek és az eddig megérkezett vendégek jelmeze is káprázatos és egyben vicces is volt. Nekem nagy kedvencem Scooby Doo és remélem valaki másnak is, így abban jelenik meg. Elfoglaltuk a részünkre fenntartott helyet, majd kezdtem magam furán érezni, hisz mindenki engem nézett.

- Nagyi ti is látjátok ugye, hogy mindenki engem néz?

- Nyugi Leila, mondtam, hogy nagyon dögös vagy ebben a jelmezben és ezt mások is így gondolják, különben nem néznének.

Kb 10 perc után kezdtem magam még jobban rosszul érezni ettől a sok szempártól, sosem bámultak még ennyien, kicsit sem vagyok az ilyenhez hozzászokva. Az ilyen cucchoz ami rajtam van meg főleg. Elég fancsali képet vághattam, mert a nagyi a kezemet megfogva felém fordult.

- Rosszul vagy kincsem, haza menjünk? – kérdezte aggódva.

- Kutyabaja nagymama, higgye el. Hozok neki valami erősebbet és már jobban is lesz.

Kis idő múlva az italainkkal a kezében, eléggé szórakozott hangulatban tért vissza.

- Nahát Leila, nem fogod elhinni mit láttam miközben elmentem az italokért. Szerintem, ha meglátod elillan minden fura érzés, ami most benned van. Nézz csak hátra.

Hátra fordultam és megláttam kedvenc mesehősöm, majd hatalmas késztetést éreztem arra, hogy odamenjek hozzá de ugyanakkor azt is éreztem, hogy jobb lenne ha inkább nem tenném. Még a végén összeesek. Mi lesz még itt jaaj. 

~To be continued~