Saver

BEGINNING

Mabel Walker vagyok, lassan 18 éves , Londonban élek jelenleg édesanyámmal, és hát nem túl jó a családi helyzetünk. Apám mikor 5 éves voltam öngyilkos lett, anyám meg teljesen kikészült és a szerekhez nyúlt, elvileg van egy testvérem is,bár isten tudja ő hol van,nagyjából ennyi róluk...hát nem túl fényes kis család,nem de? Főleg én sem vagyok most a toppon, nem mintha eddig is ott lettem volna, de talán az egyetlen dolog ami jelenleg megment az, Zack a legjobb barátom. Zack egyébként egy nagyon jó lelkű srác,egyetlen hatalmas titka ,hogy meleg,amiről eddig csak én tudok,de ezt is értem miért nem mondja ki publikusan,én sem tenném ebben az elítélő társadalomban.Viszont őrülten rajong Harry Styles-ért. Őszintén szólva elég jó faszinak néz ki, de nem is tudom,olyan érdekes ember lehet.
-Mabeeel,nem hiszed el mit látok!!!-kiáltott fel hirtelen Zack, mikor rá pillantott a telefonjára.
-Megnyertem a Harry Styles koncert jegyeket!!
-Uhhh de jó,akkor végre én is megnézhetem azt a disco gömbnek öltözött csodát...-mondtam picit unottan.
-Ne már Mabel, tök fasza lesz,meg amúgy is mi a faszt csinálnál egyedül szombat este otthon,így legalább együtt lehetünk.
-Jó jó, menjünk csak azért nehogy egy véletlen folytán össze találkozzunk a koncert előtt egy folyosón a félisten Harry Styles-el aztán elraboljon és bezárjon a pincéjében,majd Stockholm Syndromába szenvedjünk...vagyis max te- mondtam gúnyosan, teljsen átéléssel.
-Még jó,hogy nem egy Wattpad storyban élünk és ez akkor sem történne meg ha a jó istennek könyörögnék,akkor sem-folytatta nevetve Zack.
-Na induljunk most már hazafele, kezd beborulni az ég,nem akarok ázott kutya lenni-sietve indultam előre.
-Ja menjünk-helyeselte Zack.
-Aah picsába!-kiabáltam mivel hirtelen ránk szakadt az eső.
-Ahh nyugi,gyere be addig hozzánk amíg el áll.
Majd futottunk Zack-ék háza felé a mintha nem áztunk volna el talpig amúgy is.

Mikor beértünk a házba hatalmas nevetés tört ki közöttünk. Csurom vizek voltunk,de ebben a pillanatban észre sem vettük. Csak ketten voltunk náluk,mivel Zack szülei még dolgoztak. Egyébként teljesen más család,mint az enyém, ez legalább tényleg család...ahol az összetartás és a szeretet dominál. Nekem őszintén Zack az egyetlen felem aki szeret.
-Kérsz fagyit?-kérdezte miközben én még ott álltam talpig vízben az ajtóküszöbnél.
Ez kérdés?- mondtam,majd elindultam befelé.
-Addig hozok le neked valami száraz ruhát anyámtól-jelentette ki  gondoskodóan.
-Köszi-válaszoltam majd közben el vándoroltak a gondolataim,azon,hogy mennyire olyan mintha Zack a bátyám lenne...már egészen kiskorunk óta ismerjük egymást,gyakorlatilag együtt nőttünk fel. Mindig úgy éreztem mellette biztonságban vagyok,és bízhatok benne....
-Vigyázz dobooom!-majd az emeletről pofán dobott egy pólóval.
-Bazdmeg Zack-nevettem el magam.
-Na akkor holnap bepörgetünk egy kis Harry Styles-t?
-Még szép!- mondtam helyeselve,bár még mindig nem volt nagy kedvem, de egyszerűen nem tudnám cserbe hagyni ezt a srácot.
-Szuper, akkor holnap este 7-kor gyere át és kiválasztjuk a ruhát!-mondta izgatottan
-Okés,okés-próbáltam lelkesen,ám de picit flegmán válaszolni,majd elindultam haza felé mivel már elállt az eső.

Otthon anyám várt, természetesen már full beállva,ilyenkor jobb ha inkább nem szólok hozzá, mivel nem akarok balhét. Csak spontán felmentem a szobámba és ledőltem  az ágyamra, és néztem a plafont,közben megint elbarangoltak a gondolataim."Mi lenne ha egy nap csak úgy itt hagynám a földi életet és felmennék egy szebb és jobb helyre"fordult meg a fejemben. Sokszor szoktak ilyen gondolataim lenni de aztán mindig eszembe jut,hogy van egy ember aki miatt még talán érdemes itt lenni."De mi van ha ő is itt hagy"-Akkor tényleg apám után megyek.-Mondtam ki az utolsó gondolatot picit hangosabban.
-Mabeeel! Te meg mi a faszt beszélsz már megint magadba?-nyitott be anyám és szólt hozzám beállva.
-Ahh semmit...,na kimennél?-szóltam vissza,viszont szolidabban
-Mi van elgurult a gyógyszered?-kérdezte anyám és hozzátett egy undok kis nevetést.
-Haha max neked-mondtam vissza halkan, bár az enyém nem ironikus volt.
Erre anyám kiment majd visszafeküdtem a hátamra és egy könnycsepp csordult ki a szememen. Majd azt követte a másik,míg végig zokogni kezdtem...nem volt kedvem itt lenni,nem is találtam értelmét. Majd próbáltam elterelni a figyelmem a gondolataimról egy kis zenével.
Mivel úgy is holnap megyünk arra a Harry Styles koncertre és nem akartam beégni,hogy semelyik számát nem ismerem ezért azt tettem be.
A Fine Line című zenéjét választottam ami kis megnyugvást okozott és tompította
a fájdalmam...legalábbis egy darabig.