Saver

ODDITIES

4-re oda is értem a megbeszélt helyre és már ott várt a napszemüveges "Scott"...vagyis elvileg ő...
-Hello,Mabel,ugye?-kérdezte a srác.
-Hali,ohm igen,igen-mondtam bizonytalanul,ugyan is kísértetiesen hasonlított valakire...
-Vissza hoztam az irataid,tessék!-mondta,miközben mélyen a szemembe nézett.
Teljesen elvesztem smaragd zöld szemeibe és kicsit össze is zavarodtam,mivel hirtelen realizáltam,hogy Harry Styles arcát nézem jelenleg.
-Ohmm köszönöm,nem találkoztunk mi már valahol?!-kérdeztem, visszafogottan.
Már a torkomban dobogott a szívem,nem tudtam hova tenni ezt a momentumot, el is csodálkoztam,hogy nem jöttek oda hozzá a járókelők hisz maga Harry Styles teljesen spontán itt áll az utcán.
-Hmm te kérted el a gyújtóm ugye?-válaszolt vissza,az arcán egy kis mosollyal.
-De,tessék!-már akartam is visszanyújtani neki kapkodva.
-Mondtam,hogy megtarthatod.-válaszolt vissza teljesen nyugodtan.
Az irataimat oda adta,majd mikor már kezdtem volna megnyugodni és magamhoz térni,hirtelen megérintette a karom és hozzám szólt.
-Nagyon örülök,hogy találkoztunk!-ismét hozzám szólt.
Úgy éreztem itt már tényleg vége, teljesen összezavarodtam,elsötétült minden körülöttem,a torkomban dobogott a szívem és már vissza se néztem csak mentem előre. Hirtelen minden elsötétült, és elvesztem...

-Ohm jól vagy?-kérdezte a most már ismerős hang.
-Mi..igen?!-válaszoltam bizonytalanul.
Egy padon feküdtem ahogy kinyitottam a szemem csak a fátyolfelhős eget láttam. Egy pillanatra már azt hittem meghaltam mire a hang újra elkezdett beszélni hozzám.
-Azért ennyire nem gondoltam,hogy rosszul leszel-nevetve folytatta.
Egy két másodpercig még feküdtem majd felültem és most már biztos voltam benne,hogy Harry Styles ül velem szemben.
-Mi a fasz..?!-tértem vissza magamhoz.
Ő csak nevetve egy picit zavarodottan nézett rám,nem is értettem miért ülök jelenleg szembe egy világsztárral,aki a legjobb barátom élete szerelme...
-Mivel elájultál gondoltam megvárom amíg jól leszel...-folytatta.
-Hát köszönöm,bár tudod azt se vágom mi van most,ugyanis egy világhírű énekessel ülök jelenleg szemben,aki bekamuzta,hogy Scott-nak hívják,majd ellopta az irataim,és mindent kiderített rólam...úgy érzem jogos volt a rosszullétem..-mondtam sietve.
-Jajj,én kérek elnézést miss,hogy visszahoztam az elejtett iratait, és nem hagytam ott egymagába a földön.-válaszolt meglepve Harry.
-Mindegy,minden esetre köszönöm,bár nem teljesen értem még mindig a szituációt ne haragudj.-zártam le a témát.
-Tudod azért nagyjából ugyan olyan ember vagyok,mint te.-folytatta H.
-Hmm ja csak több millióan oda vannak érted,sikítozva és sírva jönnek oda hozzád aláírásokért, és akkor vagyok én akit annyira sem vesznek észre,hogy miközben megy az utcán ne menjenek neki,de végülis ja ugyan olyanok vagyunk.-válaszoltam vissza,egész magabiztosan,amin még saját magam is meglepődtem.
Már indultam volna el,de egy mondtad ismét lesokkolt.
-Szimpatikus vagy.-szólt hozzám halkan Harry Styles.
-Mivan?!-fordultam vissza.
Erre már nem válaszolt semmit és én is tovább mentem.

Hazafelé még mindig a történtek hatása alatt voltam,nem teljesen értettem a pillanatot.Mikor hazaértem felszaladtam a szobámba és hatalmas nyomást éreztem a hasamban...nem tudnám megfogalmazni,hogy jó volt-e vagy rossz,nem is értettem ez a fajta fájdalmat.
Lefeküdtem az ágyamra és becsuktam a szemem,amiből forró könnyek folytak végig az arcomon....
-Csalódás vagyok...-ismételgettem el magamban.
Nagyon kellemetlenül éreztem magam,ugyanis egyrészt hátba szúrtam Zack-et a kávézóban, és Harry Styles-el is egy fasz voltam.
Nagyon rosszul,de végül álomra tudtam hajtani a fejem.

Másnap Zack-el beszéltünk találkozót,hogy elmegyünk sétálni. A tegnap este után sikerült kicsit rendbe tennem magam, gyorsan elszívtam egy cigit mielőtt elindultam. Mikor a kezembe vettem az anno Harry Styles-től kapott gyújtót,megláttam rajta egy telefonszámot...
-Bazdmeg!-káromkodtam majd gyorsan eldobtam a kezemből. Valamiért öröm érzés kapott el,egyben értetlenség is....

3 körül Zack-el elmentünk sétálni.
-Amúgy merre voltál tegnap?-kérdezte.
-Ohm csak otthon ültem meg ja teloztam...-válaszoltam sietve. Nem akartam elmesélni mi volt tegnap ugyan is tudom,hogy milyen mély nyomot hagyna benne.
-Van egy gyújtód egyébként?-kérdezte,majd egy szál cigit vett a szájába, és nem is figyelt amit előbb mondtam.
-Ohh sajna nincs nálam.-válaszoltam vissza neki,pedig nagyon is ott állt a pulcsizsebemben a gyújtó.
Még pár percet beszélgettünk majd 5 fele elindultam haza. Nagyon különös volt ma a találkozás,mivel végig hazudtam szinte az egészet,de ma Zack sem volt túl nyílt kedvében.Kezdtem úgy érezni,mintha ő is titkolna valamit előlem...

Este eléggé unatkoztam,viszont nem olyan volt mint más napokon,nem éreztem szomorúságot,se bűntudatot...
Leültem az íróasztalomnál lévő székhez és elővettem a gyújtót. Erősen elgondolkoztam,hogy felhívjam-e a rajta lévő számot,mire hatalmas kényszer kapott el,hogy megtegyem.
Bepötyögtem a tárcsázóba az adott számot és nagy levegő vétel kíséretével megnyomtam a hívás gombot...
-Már vártam,hogy hívjál.-szólt bele az ismerős hang.
-Szia,ohm esteleg nem tudnánk ma este találkozni?-kérdeztem különösen határozottan.
-10-re gyere a London Eye-hoz,ott találkozzunk!-mondta kedvesen.
A kis megbeszélő után letettem. Izgatottság fogott el,de nem bántam. Még bele  néztem a tükörbe indulás előtt.
-Mabel,csak ez az egy este és vége.-mondtam a tükörképemnek.
Abban a pillanatban magam sem tudtam miért csinálom ezt,de próbáltam magam bizonygatni,hogy Zack is eltitkol valamit...
Na de én ma este hibát fogok elkövetni?....