Saver

THOUGHTS

A koncert után visszamentünk a folyosóra ahol anno cigiztünk,és megint ott állt a folyosó végén a két srác a füstben. Az egyiknek meg tudtam nézni a nadrágját és kicsit lesokkolódtam,mivel ha jól emlékszem pár perce a színpadon Harry-n is ezt a nadrágot láttam.Nagyot nyeltem,a szívem egyre hevesebben vert,mivel a két srác elkezdett felénk jönni. Az ájulás szélén éreztem magam,még Zack kiáltása törte meg a szédülésem.
-Mabel,úgy érzem Harry Styles jön felénk!.
-Mi..mi Zack?!-kérdeztem összezavarodottan,és szédülten.
Zack magabiztosan megérintette a férfi karját,aki mint kiderült maga Harry Styles volt,akinek elvettem a gyújtóját.
-Szia, ne haragudj a zavarásért, Zack vagyok, kérhetek egy aláírást?!-kérdezte izgatottságát visszafogva,nagyjából határozottan Zack.
Én csak ott álltam és néztem és szédültem a gondolataim és a jelenetek összecsúsztak, alig álltam a lábamon.
-Persze!-válaszolt mosolyogva Harry.
Az aláírás után Harry végignézte Zack-et ,akinek már tiszta piros volt az orcája a történésektől,majd rajtam is végig vitte a tekintetét,így én is nagyjából láttam kinézetét.
Hirtelen egy perverz gondolat szállta meg a fejem de ezt gyorsan el is zavartam,mivel megláttam az örömteli Zack arcát.
-Nah jó,Harry Styles végignézett minket! Ez volt életem legjobb estéje!-örvendezett a fiú.

Éjfél fele elindultunk Zack-hez ugyanis ma nála aludtam. A hazafelé vezető úton,különös módon nem beszélgettünk,ami kicsit zavart is. Biztos csak fáradt volt, én meg amúgy sem akartam elrontani örömét,azzal ami a koncert előtt velem történt. Minél előbb ki akartam verni a fejemből.
-Feküdj le nyugodtan,én még addig elmegyek fürdeni,és én is jövök.-mondta fáradtan.
Erre csak rábólintottam és befeküdtem az ágyba.
Miután becsuktam a szemem,ismét a gondolataimba merültem.

"Mabel"....,(jött felém lassan egy hang)
"Nyugodj meg,csak én vagyok...,én vigyázok rád"
"Tudod,Mabel most ketten vagyunk....én pedig csak egy dologra gondolok...." "Szeretlek"-"én is H...Harry.."

-MABEELL, Jó reggelt!-törte meg egy kiáltás a hangot.
-Mi..Mi..?!-nyitottam ki a szemem,a gondolataimból kiesve.
-Már fél 10 van,jól bealudtál,gyere csinálok reggelit.-beszélt hozzám Zack.
-Ohh,ja, köszi-válaszoltam álmosan.
Zack kiment a szobából,addig én próbáltam magamhoz térni. Fogalmam sem volt mi volt ez az álom,de minél előbb el akarom felejteni...

Reggeli után haza mentem Zack-től,elég napsütéses délelőtt volt,így kellemes volt a séta.
Út közben megint rátévedtek a gondolataim a tegnap estére és az álmomra,mivel nagyon mély nyomott hagyott bennem,és talán,mintha elterelte volna a fájdalmam is. Minden estre akkor sem mondtam volna el Zack-nek,mert tudom mennyire megsérteném,és mégis ő az egyetlen segítségem. Ha most ő nem lenne már én is rég nem ezen a földön járnék...

-Na, csak,hogy megjöttél! Mégis mit képzelsz,hogy nem jössz haza éjszaka?!!!-szólított meg anyám, a szokásos módón.
-Jajj nyugi,csak Zack-nél voltam.-dobtam le a táskám és rá se néztem,gyorsan felsiettem a szobámba.Nem mintha,anyámat ténylegesen is érdekelte volna az állapotom,csak szokásosan megint hatás alatt volt.

Aznap nagyon semmit nem csináltam,próbáltam kiverni a tegnap estét végleg a fejemből,ezért úgy gondoltam veszek egy forró fürdőt.
Teliengedtem a kádat forró vízzel és beleültem. A hevült víz szinte marta a bőröm, a szívem hevesen vert, csak homályt láttam,már mintha úgy éreztem volna,hogy nem kell sok és mindennek vége....mire egy hangos telefoncsörgés ismét megzavart.
Gyorsan kiugrottam a kádból és leültem a csempére,mivel picit megszédültem.
-Hello,Mabel Walker,ohmm miben segíthetek?-kérdeztem ugyanis ismeretlen hívás volt.
-Szia,ohm "Scott"vagyok,tegnap én löktelek meg véletlen...kiestek az irataid,így gondoltam felhívlak,hogy esteleg valamikor oda tudnám-e adni?!-mondta a férfi.
-Jajj..igen!Ma úgyis megyek futni..ohm találkozzunk a Tower Bridge-nél ott oda tudod adni..
-Rendben,4-re viszem...-zárta le a férfi.

Miután kinyomtam a telefonom,hátra hajtottam a fejem és kifújtam a levegőt.Tudtam,hogy elhagytam az irataim,de hatalmas megkönnyebbülés,hogy felhívtak.
-Scott...-ismételgettem el a nevét,hogy megjegyezzem.

Felöltöztem és elindultam fél 4 fele a megbeszélt helyszínre. Közben még beugrottam egy gyors kávéra Jasmine-hez, aki London legjobb kávézójának tulajdonosa.
-Szio,Mabel,mit adhatok?
-Csak egy sima Latte lesz.-mondtam neki spontán.
-Amúgy mi újság van,nem nézel ma ki túl jól,történt valami?-mondta egy picit gúnyosan.
-Jaa nem,csak fáradt vagyok,tegnap voltunk Zack-el azon a Harry Styles koncerten, és picit elfáradtam-válaszoltam unottan.
-Mert mi volt,csak nem megdugott Harry Styles?-nevetve gúnyolódott tovább rajtam.
-Kussolj már, majd Za...-állítottam volna le,mire rájöttem,hogy rajtam kívűl senki nem tudja Zack titkát.
-Bárcsak.-zártam le,és gyorsan kisétáltam a kávézóból...
Nem mondom azt,hogy ez jó válasz volt,mivel ahogy kimondtam ezt a szót,mintha egy kést döftek volna a hátamba. De nem akartam Zack kérésének ellent tenni,bár egy részben most megtettem....