Saver

LATE NIGHT THINGS

Harry lassan bevezetett az ismerős szobába és leült az ágyra. Nem értettem mit csinál,mivel csak ült,én pedig álltam vele szembe,és néztünk egymás szemébe.A holdfény sütötte csak az arcunkat,félhomály volt. Nem értettem a szituációt,de ahogy csak pár percig néztük egymást,úgy éreztem,mintha a feszültség lement volna, és Harry kontrolálása alatt lennék. Pedig egy ideig nem ért hozzám,majd kb 2 perc múlva felállt és megszólalt.
-Sajnálom...-kért bocsánatot.Itt már végképp nem értettem a történéseket,és csak értetlenkedve összeráncoltam szemöldököm.
-Miért?-kérdeztem.
Ő csak erre megrázta óvatosan a fejét majd nagy levegő vétel után a számra vezette tekintetét.
-Anyukád miatt...hmm de ez most nem lényeg.-mondta ki, nem értettem miről beszélt,viszont tekintetével annyira előcsalogatta belőlem a vágyat,annyira,hogy nem is gondoltam mire céloz szavaival.Újból elkezdődött az esemény...

Lassan ajkait az enyémre tapasztotta,majd elkezdte harapdálni finoman. Kezeit rátette a derekamra,majd szépen lassan a csípőmre.
Miközben mélyen csókolóztunk elkezdett lassan sétálni közbe. Az ablak fele vezetett,és hátra döntött a nyitott ablaknál. Fogalmam sem volt mi történik,eléggé megijedtem,mivel éppen a halál de egyben a szenvedély érzete kavargott bennem.
-Bízz bennem,tartalak.-mondta Harry,de én csak mozdulatlanul lógtam ki az ablakon félig,és hagytam,hogy csinálja amit gondol.
Egyre feljebb kezdte húzni a szoknyám, miközben tartott,ami elég furcsa érzés volt,mivel közben a hideg levegő is megérintette a combom,de Harry forró kezei is markolták. Egyre jobban kezdtem csak érezni magam és ezt ő is észre vette.Már csak azt vártam,hogy bennem legyen,mire hirtelen kihúzott az ablakból és letett.
-Köszönöm.-mondta Harry,bár nem értettem értelmét.
-Mi..miért?-kérdeztem tőle értetlenül, zavarodottan,hisz már épp teljesen átjárt az érzés.
-Köszönöm,hogy bízol bennem.-mondta majd elkezdett kisétálni az ajtó fele.
-Gyere,menjünk vissza az asztalhoz.-mondta szimplán,mintha mi sem történt volna 1-2 perccel az előtt.
Én még ott álltam pár másodpercig,mivel enyhén le voltam sokkolódva az előzőektől,annyira jól éreztem magam Harry-vel,hogy idegesség, és nagyon erős vágy égett egyre jobban bennem.Csak őt akartam.Abban a pár percben tényleg úgy éreztem,mintha a mennyországba vitt volna fel.

Miután magamhoz tértem,én is követtem Harry-t. A többiek már ott ültek az asztalnál,de ők is úgy tetettek,mintha mi sem történt volna. Egyedül Zack-en láttam egy kisebb megnyugvást,hogy látta rajtam,hogy jól vagyok.
-Folytassuk.-mondta Lewis.
-Mabel te pörgetsz.-szólított meg Harry. Én megpörgettem az üveget,ami szép lassan Zack fele kezdett megállni.
Rápillantottam Zack-re aki már nagyon fáradtnak és nyugtalannak tűnt,de én sem mertem közbe szólni.
-Huu,legyen a titok.-fújta ki magából a levegőt,és nagyot nyelt mielőtt belevágott volna.
Nagyon jól tudtam,hogy mit fog mondani,de csak csöndben figyeltem az eseményeket.
-É-én ezt nem-nem szeretném...-mondta könnyeit visszatartva.Itt már végleg elszakadt a cérna nálam teljesen kiborultam.
-NA MOST MÁR KIBASZOTTUL ELÉG VOLT,EBBŐL A FASZOM JÁTÉKBÓL,ÉS ABBÓL,HOGY ŐRÜLETBE KERGETITEK AZ ÉLETÜNKET...NEM TUDOM MI A FASZT AKAR ÉPP TŐLEM HARRY STYLES,NEM IS ÉRDEKEL HA ENGEM TESZ TÖNKRE,DE AZ HOGY A LEGJOBB BARÁTOMAT IS NA OTT MÁR NEM FOGOM HAGYNI...-mondtam ki,miközben felálltam az asztaltól.
-Ne,Mabel,kérlek hagyd...-mondta csöndben Zack. Azt hittem tisztáztam a dolgot és végre rám is hallgatnak,de mindenki csak nyugodtan ott ült a székén és,úgy tett mintha meg sem szólaltam volna.Egyre dühösebb kezdtem lenni amiért,senki nem hallgat meg és hirtelen csak sírni kezdtem....Nem akartam,hogy ezt lássák,de egyszerűen úgy éreztem végleg megőrültem...Egyedül Harry nézett fel rám amikor a könnyeim folyni kezdtek.Felállt az asztaltól és az ajtó felé sétált.Utánna menten és Zack is követett...
-Örülök,hogy eljöttetek...-mondta Harry halkan.Csalódottság hallatszott hangján,és látszott a szemén.
Kiléptünk az ajtón,és mielőtt becsukta volna,még próbáltam a tekintetét keresni,de már nem nézett rám.

Vajon tényleg szükségem van rá...