A látszat néha csal... (Thorin.ff)

Sikátorok közt

Másnap reggel Liviana párás levegőre ébredt. Nem csoda, hiszen múlt este gyakorlatilag az összes ruháját kimosta ami a lakásban fellelhető volt. Egy kis fulladós köhögés közepette felkelt és kitárta az ablakokat, majd hirtelen ötlettől vezérelve kilépett a teraszra. Jó kilátás nyílt onnan. Az egyel alatta lakó néni mindig is irígykedett rájuk emiatt, de ha azt hitte, hogy Liviana és édesanyja nem tudják, akkor nagyot tévedett, és ezzel csak még büszkébbé tette a kis Grace családot. Liviana mélyet szippantott a borús-esős levegőből és visszafordult a szobájába, hogy felöltözzön és tudjon magának készíteni valami ehetőt.

Úgy határozott tesz egy kis látogatót a könyvesboltban, és megnézi mi újat talál majd ott. Sajnos nem volt annyi pénze, hogy képes legyen könyveket venni magának, ezért mindig ott maradt pár órára és addig is olvasta a kiszemelt könyvét, a polcok takarásban. Tudni illik nyilvánosan ezt nem nagyon tehette meg."Egy könyvesbolt arra van, hogy az emberek könyveket vásárolhassanak" mondta volt a mogorva boltos néni, épp ezért Liviana csak ritkán és minél feltűnés mentesebben látogatott el oda. De kivételesen nem is akart sokat időzni ott, mert utána azt találta ki, hogy délután süt valami desszertet videó alapján. Aztán még az is megfordult a fejében, hogy ki ül a parkba gitározni... esetleg tart egy film estét.

Mindezt végig gondolva egy kis mosoly kúszott sápadtkás arcára.

– Rég nem volt ilyen kellemesnek ígérkező napom – jegyezte meg magának csendesen, majd a konyhában elővett egy serpenyőt és nekilátott tükörtojást sütni. De ahogy ismerte magát, mindig betervezte az egész napját, aztán egy váratlan telefonhívás után mehetett melózni. Ám ezen a napon úgy döntött a dolgozó emberek szavaival élve "szabadságot vesz ki".  Ennek megfelelően a reggeli végeztével a telefonján letiltotta minden kontaktját előtte hagyva egy kis üzenetet: Ma nem vállalok esetet.

Elégedetten felvette szokásos fekete kapucnis pulcsiját, sötétkék farmerét és mint hétvégi külön kiegészítőként a farmer váll táskáját amin régies virágminták voltak rávarrva. Kedvelte az ilyen mintákat, de még ha az angol királynő kérte volna sem vett volna fel olyan ruhát. Lakását maga mögött tudva a bicikli tárolóból előhozta régi rollerét, és elindult a régen felnemkeresett könyvesboltba.

Általában gyalog tette meg az utakat, főleg ha iskolaidőben volt, de például ha a nagyobb boltokba indult, rendszerint azt rollerrel tette. Márpedig nem volt közel az a bolt ahová menni készült, korántsem. De mivel már gyakorlott volt az ilyen közlekedésben, leginkább egérutakat nyerve, kis utcákba és sikátorokban próbálta lerövidíteni a még így is hosszú utat. Odafele halkan dudorászott egy régi dalt miközben száguldozva kerülgette a szembejövő akadályokat. Ezesetben a kukákat, és oszlopokat. Odaérve a bolthoz gyorsan kikötötte a járművét ám ahogy belépett a helyiségbe, rögtön egy árus állta az útját.

– Jó napot. Segíthetek valamiben? – kérdezte kedvesen az eladó néni.

– Köszönöm nem, csak nézelődni jöttem – mondta Liviana érzelemmentesen, kissé rekedtesen, amit a hölgy nem tudott mire vélni csak egy bólintással tovább állt.

– Hú de utálom, hogy a boltokba be se lehet menni anélkül, hogy ne támadná le rögtön egy itt dolgozó. És utána még csodálkozik, hogy ha nem túl kedvesen elutasítják – gondolta magában a lány felhorkantva. Nem habozott, rögtön a Fantasy-val feliratozott sor felé vette az irányt és szinte azonnal kiszúrt egy addig még sosem látott, ismeretlen könyvet, amit könnyedén levett és egy kényelmesnek látszó fotelben elkezdte olvasgatni az első lapjait. Közben az eladó néni igyekezett a lányt figyelmenkívül hagyni és foglalkozni a további vevőkkel. Egy óra elteltével viszont megelégelte és odalépett hozzá.