A látszat néha csal... (Thorin.ff)

Sárkány fogó, avagy tudományos kísérlet arról meddig bírja egy törp türelemmel

Thorin idegesen járkált fel-alá a könyvtár bejáratánál. Jó ideje már, hogy Frerin visszatért, ám mivel sehol sem találta Líst, a keresésére indult, ő pedig ismét egyedül maradt.

– Hogy képes valaki így elkeveredni? – gondolta magában mérgesen két forduló között.

Vagy talán ez is csak egy újabb trükk akart lenni? Ő bizony már nem tudta. Ahogy azt sem hogy fogja kibírni mindezt még hónapokig, ha már másfél nap után az idegei romokban állnak. Dühösen megrázta a fejét, majd egy közeli asztalra könyökölt, igyekezve kicsit lecsillapítani háborgó golndolatait. Azt már elhatározta, hogy nem fogja hagyni, hogy Lís ugyanazt csinálja vele mint délelőtt, hanem ha negyed órán belül nem térnek vissza, ő bizony a nagyapjához fordul és nem csak a lány vívással kapcsolatos terveit, de az elfogadhatatlan magatartásáról is be fog számolni. Ez kezdetnek elég lesz ahhoz hogy elvegye a lány kedvét a további játszadozástól.

***

– Sárkány fogó? – vonta össze a szemöldökét Liviana megforgatva a kezében tartott könyvet.

– Gyerekkorom kedvenc meséje – bólogatott Frerin lelkesen.

– Szereted a sárkányokat? – pillantott fel a könyv lapjaiból a lány érdeklődve, hátha sikerül apróbb háttér információkat gyűjteni kedvenc mitológiájának szereplőiről.

– Csak a vérengzést – válaszolt Kalvun Frerin helyett is nyugodtan, minek hallatán az előbbi látványosan megforgatta a szemét.

– Azt dicső győzelemnek hívják kedves Kalvun. De nem várom el hogy megértsd a fogalmát. Végtére is, ez nem a te felség területed.

– Ezt úgy mondod hercegem mintha te magad már láttál volna csatát – vágott vissza a könyvtáros törp, szokásos közömbös hangján.

– Kiveszem – szakította félbe Liviana a kibontakozó vitát összecsapva a könyvet. Kalvun a hangra látványosan felszisszent, mintha csak legalábbis őt csapták volna össze, de a lány nem törődött vele.

– Egyéb olvasmány, amire érdemes volna időt szakítanom? – kérdezte a két törpre, majd a nemrégiben alaposan átmustrált könyves polcra pillantva. Azonban mikor nem érkezett válasz csak bólintott egyet. – Remek, akkor azt hiszem mehetünk is. Drága bátyádat valószínűleg már úgyis szétveti az aggodalom – tette hozzá Frerinhez intézve a szavait, enyhe szarkazmussal ejtve ki a 'báty' szót.

– Emiatt ne aggódj, kétlem hogy túl sok gondot okozna magának miattunk – biztosította az ifjabb herceg mit sem véve észre a maró gúnyból.

– Én erre nem vennék mérget... – morogta magában Liviana, ahogy elfogadta a felé nyújtott kart.

– Még találkozunk különös leány, hercegem – búcsúzott Kalvun az előbbire intenzív pillantást vetve, az utóbbinak biccentve, majd amilyen hirtelen megjelent, úgy is távozott a könyves polcok rengetegében. A lány figyelmét azonban nem kerülte el a tekintet amivel búcsúzóul illette, és elhatározta hogy a legközelebbi találkozáskor kideríti mennyire jelent rá és a helyzetére veszélyt ez a furcsa könyvtáros.

***

Thorin már épp rászánta magát a cselekvésre, mikor egy sorból felbukkant öccse, Líssel az oldalán, ezzel az utóbbi épphogy csak megúszva egy probléma felmerülését. Az idősebb herceg elfojtott indulatokkal figyelte közeledő 'jegyesét', és rögtön észrevette annak szokatlanul elgondolkodott arckifejezését, ami azonban egy szempillantás alatt köddé vált, ahogy a lány tekintete rá tévedt. Mesterkélt mosolyra húzta a száját, majd mikor ő és Frerin elég közel értek hozzá kellemes hangnemet öltve így kezdte: