A látszat néha csal... (Thorin.ff)

Az alkú

Messze a hegy másik felében egy ifjú törp gyakorolta a kardforgatás művészetét. Természetesen nem egyedül hisz ott volt vele jó barátja és egyben mestere is. Pengék villantak, fémek csattantak. A harc lebilincselő volt, mégis egy hozzáértő csak afféle játéknak jellemezte volna. Vagy baráti párbajnak.

A fiatal törp derekasan küzdött, támadott hárított és volt egyfajta stílusa. Mégpedig az, hogy ha esetleg más irányból jön hirtelen a támadás akkor megpördül, így védekezik, ugyanakkor gyorsabban tudott támadni is. Míg a másiknak a taktikája teljes erőből szólt. Ő nem pazarolta az idejét túlságosan sok védekezésre, egyszerűen csak támadott de azt olyan erővel, hogy akinek a védekezés volt a gyenge pontja könnyen alulmaradhatott a harcban.

Azonban egyikük sem szándékozott feladni. A döntő pillanatban, mikoris az idősebb törp a végső támadásra készült a fiatalabb fürgén megfordult és lefegyverezte támadóját. Ezt követően mindkettőjük kicsit elhátrált a másiktól, hogy egy kis levegőhöz jusson.

– Na, ez nem is volt olyan rossz! – szólalt meg először az idősebb törp elismerően.

– A legjobbtól tanultam – mondta a fiatalabb elmosolyodva majd lehajolt, hogy törölközőjével letörölje homlokáról a verejtéket.

– Azért a technikádon van még mit finomítani. Egyszer majdnem eltaláltalak, és csak annak köszönhetted, hogy nem kaptál ütést, hogy nem oda figyeltem, hanem a kardodra – mondta az idősebb elgondolkozva.

– Egyszer én is majdnem eltaláltalak, amikor is nem a kardomra hanem a lépésemre figyeltél – jegyezte meg a fiatalabb pajkosan elmosolyodva. A másik ezen jóízűen felkcagott majd elégedetten tette vissza kardját a hüvelyébe. Egy ideig még mustráló tekintettel vizslatta tanítványát majd kis idő után megszólalt:

– Na és... mi a helyzet a nagyapáddal? – kérdezte kicsit elkomolyodva. A fiatal erre a témára megált a mozdulatában majd lemondóan sóhajtott.

– Még mindíg ragaszkodik hozzá. Apámmal együtt. Pedig ha ezerszer nem mondtam akkor egyszer sem, hogy még nem akarok megnősülni – mondta komoran.

– Ugyan már Thorin, nem olyan nagy dolog az. Ha jól hallottam az egész Vasdomb és Kék-hegység törp asszonya ide csődült, kizárólag miattad.

– Te ezt nem értheted Dwalin! Nekem még nem való ez – fordult barátja felé komolyan.-Különben is csak azért mondod ezt mert neked nincs feleséged.- folytatta kardját vissza helyezve a tartójába.

– Még nem vagyok olyan öreg hozzá úgyhogy még az is megeshet, hogy a tiédet csenem el – kacsintott a hercegre sunyin.

– Csak tessék – vont vállat Thorin.

– Különben... nem ma volt a válogatás? – kérdezte Dwalin elgondolkodva Thorinra pillantva.

– De igen. Nem véletlen, hogy mostanra kértelek meg – mondta az ifú törp a gyakorlásra célozva miközben ruháit vissza cserélte a hercegi viseletére.

– Áh, szóval kihúzod magadat a döntés alól – bólogatott Dwalin kicsit sem megértően.

– Nem érdekel, hogy apám és nagyapám miben mesterkedik, nem akarom látni. Így is a döntés el fog tartani egy jó darabig – válaszolt Thorin érdektelen. Dwalin nézte még őt egy darabig, majd oda ment hozzá és a vállára tette a kezét.

– Ide halgass komám, ha már az apáid bele kevertek ebbe a dologba azt javaslom inkább te válaszd ki, hogy ki legyen a társad minthogy ők kiválasztják neked, de utána boldogtalan leszel vele – Thorin egy pillanatra meglepődött de némi gondolkodás után végül bólintott.