A látszat néha csal... (Thorin.ff)

Álom vagy látomás?

A köd mindent elborított. Liviana pedig egyre csak sétált benne. Félelmetesen tetsző fák mellett haladt el, néhol bagoly huhogás hallatszott léptei során az erdő sötétjében. Nem érzett félelmet, bármennyire is tűnt veszélyesnek az éjszaka közepén egy erdőben sétálni. Érezte, hogy a fákon túl valami várja őt. Valami, ami ismerős érzést keltett benne. Ekkor valami roppanást hallott. Villám gyorsan megpördült a sarkán, de kiderült, hogy csak ő lépett egy faágra. Megnyugodva fordult vissza a rá váró ösvényhez aminek a végét furcsa mód már látni vélte. A szél enyhén meg-meg libbentette a haját miközben lassan haladt előre. Végül mikor kiért az árnyas fák sűrűjéből egy kis tisztásra ért. A felhőtlen égboltnak hála a Hold fényesen ragyogta be a kis kör alakú mezőt, akár csak magát Livianát. No meg egy furcsa kapucnival elfedett idegen.

- Hisz egy pillanattal ezelőtt még senki sem volt itt rajtam kívül!- villant át Liviana agyán, mikor az ismeretlen megszólalt.

- Látom megtaláltad az ide vezető utat.- mondta nyugodtan. Ahogy a lány ki tudta venni az idegen hangjából, egy nővel volt dolga.- Anyád büszke lenne rád.- folytatta.

- Honnan... ismeri anyámat?- villant meg Liviana szeme.

- Még nagyon régről.- felelte az.- Ő már akkor Középföldén járt mikor még a Rejtett írás le sem fordíttatott.

- Maga meg miről beszél?- vonta össze a szemöldökét Liviana.- És egyátalán ki a franc maga?! - Kezdte bosszantani a nő határtalan nyugalma, akárcsak az, hogy rébuszokban beszél.

- Mindent megtudsz a maga idejében Liviana Grace. Ígérem.- felelte a csukjás ismeretlen, majd hirtelen a semmiből, a köd akkorává nőtt, hogy mire Liviana kettőt pislogott, a nő eltűnt, s helyén nem maradt más csak a nagy fehérség ami lasan elborított mindent úgy, hogy már szinte semmit sem látott.

És ekkor felébredt. Az adrenalin vágtatott az ereiben, a feje viszont több volt mint kómás. Liviana vett pár nagy levegőt mire megnyugodott, majd lopva a kanapén békésen szuszogó Thorinra pillantott.

- Látszik, hogy valaki ebben a luxusban nevelkedett.- jegyezte meg magában gúnyosan és egy pillanatra felvetődött benne az ötlet, hogy véletlenül szándékosan feltalálja ébreszteni ő hercegségét, de a fáradság, no meg a hatalmas és kényelmes baldahinos ágy meggyőzte őt arról, hogy inkább majd reggel hódoljon az újjonan kitalált hobbijának. Azonban még mielőtt végleg vissza feküdt volna, még egy pillanatra eltöprengett ezen a különös álmon. Vajon mit érthetett a nő az alatt, hogy az anyja már a Relytett írás fordítása előtt Középföldén járt? Egyátalán mi az a Rejtett írás? És mégis hogy járhatott már az anyja itt? Mikor? Hogyan? - Hirtelen túl sok kérdés gyülemlett fel egyszerre. Amit nem szeretett tekintve, hogy utálta ha valami nem világos számára.

- Ugyan már, ez csak egy hülyt álom volt, miért agyalsz ennyit rajta? Baromság az egész!- legyintett Liviana bosszúsan elhessegetve az értelmetlen teóriáit, majd erőszakosan a fejére húzta a takarót és a párnába temette magát.

***
M

ásnap reggel éles fényre és a függöny összetéveszthetetlen suhogására ébredt. Nyűgösen elfordult a másik oldalára mert utálta, ha felébresztik. Már várta Thorin ellenszenves hangját amint durván rá parancsol, hogy keljen fel, de legnagyobb meglepetésére egy jóval kedvesebb hang szólította meg.

- Jó reggelt hercegnő! - Liviana kérdőn fordult az ágy szélénél hallott hang irányába, ahol legnagyobb meglepetésére egy mosolygós asszonyt pillantott meg.

- Gina, te meg mit keresel itt?- kérdezte a lány összevont szemöldökkel megdörzsölve a szemét.

- A herceg úr megkért, hogy ébresszelek fel úgy negyed órával ezelőtt.- mondta az asszonyság kicsattanó örömmel.