A látszat néha csal... (Thorin.ff)

Az alkú ára

A királyi asztalnál nem sokan ültek, és a nagyrészüket Liviana már így is ismerte. Thrór király egyértelműen középen ült, az uralkodó jobbján Thráin, a balján Thorin, mellette ő, illetve jobb kéz felől Thráin mellett ott ült Frerin és a legszélén egy nagyjából vele egyidős sötét hajú törp lány. Lís feltételezte, hogy ő nem más lehet mint Dís, de nem akart előre inni a medve bőrére. Mindezt sikerült egy pillantás alatt felmérnie. A király azonban még nem fejezte be szónoklatát a frissen kikiáltott ,,pár" helyet foglalása után sem. 

- A bál nem csak hivatalos bemutatásukat szolgálja majd az udvarban, hanem közelgő eljegyzésük meghirdetését is.- mondta ünnepélyesen, amit egy többé-kevésbé lelkes tapsvihar fogadta. Eközben azonban Livianának nem kerülte el a figyelmét, hogy feltűnően sok figyelő szempár ragadt rá mióta betette a lábát ebbe a terembe. Érdeklődve nézett bele ezekbe a szempárokba.

A legtöbb-ben bizalmatlanságot vélt felfedezni, mások szimplán lesütötték a szemüket a pillantásátára, megint mások pedig csak szimplán végigmérték. És...a tekintete megakadt egy fekete szempáron, ami nagyon emlékeztetett egy általa ismert személyre. Ő nem méregette bizalmatlanul. Sem fürkészően. Egyszerű meglepetséget és némi kíváncsiságot vélt felfedezni benne. És még valamit. Talán... rokonszenvet? Bár arca kemény volt mint a kő és mogorva arckifejezéssel ült a helyén, a szeme mindezt meghazutolta. Liviana szája sarkában csinytalan mosoly jelent meg mikor magában ünnepélyesen is levonta a következtetést, hogy az a bizonyos törp nem más lesz mint Fundin fia Dwalin. Csak épp a fiatalabb verzióban. Még taréj is díszelgett a kobakja közepén. Dwalin is hasonló tetszetéssel nézte a lányt.

- Eléggé fagyosnak tűnik. Ahogy látom Thorinnak még nem sikerült megtörni a jeget. De mi tagadás, csinos fruska, és valóban jól mutatnak együtt.- gondolta magában Dwalin. Csak egy valamit felejtett el. Mégpedig a kérdést: Vajon ki jönnek-e majd egymással. Na ez az a kérdés amire akkor még senki sem sejtette a választ. Még maga Liviana sem.

Thorin unottan hallgatta nagyapja véget nem érő beszédét. Nagyon elege volt már ebből az eljegyzéses témából. Észrevétlenül szájához emelte a kezét, hogy elnyomjon egy ásítást. Ez sikerült is ugyan, ám ekkor...

Egy jólérthető ásítás hallatszott a jobbjáról.
A király félbe hagyta ékes beszédét, majd kérdőn Thorin felé fordult. Pontosabban a mellette ülőre. Minden szem Livianára szegeződött. A lány mintha csak most realizálta volna, hogy valami illetlent követett el, ijedten nézett az uralkodóra.

- Oh, bocsásson meg felség, hogy félbe szakítottam, végtelenül sajnálom. Tudja csupán kissé fáradt vagyok. Hosszú utat tudok a hátam mögött.- mondta a lány majd, jól megjátszott fáradságot színlelt. A király halványan elmosolyodott, igazán aranyosnak találta a lány mentegetőzését, majd megértően bólintott.

- Meg van bocsáltva leányom. Szügséged lesz néhány napra amíg ki hevered az út fáradalmait. No de, nem is szaporítom tovább a szót, egyetek, igyatok barátaim és az est folyamán érezzétek jól magatokat!- fejezte be Thrór ünnepélyesen, amit a törpök helyeslő kiáltásokkal fogadtak.

- Na végre.- gondolta epésen Thorin, és bár erről mit sem tudott, de abban a pillanatban fordult elő először és utoljára, hogy Livianával egyidőben pontosan ugyanarra gondoltak. Ezután minden folyatódott ott ahol félbe hagyták. A muzsika ismét felcsendült, és a vigadalom újra indult. Thorin parázsló szemekkel fordult volna "jegyeséhez", hisz számára nyilvánvaló volt, hogy szándékosan ásított olyan nagyot, mikor valaki a jobbjáról megkocogtatta a vállát. A herceg oda fordult és legnagyobb sajnálatára apja és nagyapja számon kérő pillantásával találkozott.

- Nos?- kérdezte Thráin.- Hogy alakulnak a dolgok?- Thorin legszívesebben azt válaszolta volna: ,, Soha többé ne merészeljetek belefolyni a szerelmi életembe!" Azonban azt is tudta, hogy tisztelettel kell szólni királyi atyáihoz, hisz hercegi kötelességeibe ez is bele tartozott.