A látszat néha csal... (Thorin.ff)

Thorin legnagyobb csapása

Liviana hegykén ismét a szekrényhez lépett és megszemlélte a női ruha gyűjteményt. Természetesen figyelemre sem méltatva Thorin villámló tekintetét.

- Na, rég volt már részem ilyen luxusban.- mormogta maga elé elégedetten.

- Mire célzol?- kérdezte Thorin aki meghallotta a megjegyzést. Livana viszont csak türelmetlenül sóhajtott.

- Arra, hogy az elmúlt időszakban nem volt alkalmam ilyen „fényűző" holmikat hordanom.- felelte aztán.

- Ne nagyon szólj hozzá.- szólt a törp herceg indulatosan.

- Pedig lesz rá jó pár hónapom.- vont vállat a lány pimaszul majd kivett a szekrényből egy neki tetsző ruhát majd az öltözködéshez szolgáló paraván mögé lépve felpróbálta. Egy ideig csend uralkodott a szobában csak a ruha anyag halk suhogását lehetett hallani majd Thorin, -aki még mindíg a lány utóbbi mondatán pattogott- megszólalt.

- Mégis mit tervezel ellenem?- kérdezte elmélyült hangon.

- Nem gondolod, hogy kicsit sokat képzelsz mögém?- kérdezett vissza kissé flegmán.- Egyébként semmi különöset. Csak egy kicsit...rá játszok a szerepemre.- tette hozzá csevegő hangnemben Liviana miközben a régi ruháját a fal tetejére dobta.- Nagyon ellenséges vagy, ugye tudod?- folytatta a lány könnyedén.

- Te pedig nagyon enyves kezű.- vágta rá a herceg olyan szemekkel amik akkor ölni tudtak volna ha a lány nem a paraván mögött lett volna.

- Újdonság ez?- kérdezte Liviana unottan kilépve a fal takarásából megmutatva milyen előkelőn is tud kinézni ha a megfelelő ruhákat hordja. No meg persze ha nem hanyagul dobálja csak magát mint akkor.- Szokj hozzá.- tette hozzá csak úgy mellékesen majd levetette magát az ágyra. A herceg azonban már vöröslött a dühtől. Gyűlölte Livianát már az első perctől kezdve és már sokszor megbánta, hogy bele ment ebbe az átkozott alkuba.

- Szóval...mi is a következő teendőnk?- kérdezte, várakozón Thorinra függesztve a tekintetét aki csak savanyúan nézett vissza rá.

- Nem ártana megtanulnod viselkedni mások előtt, különben apámék rövid úton repíteni fognak innen, és még az alkura sem lesz szükség, hogy megszabaduljak tőled.- morogta zordan amin a lány viszont csak kárörvendően felnevetett.

- Ugyan, ugyan kedves Thorin. Emiatt igazán nincs okod aggódni. Ezek után tudhatnád már, hogyha akarok, tudok jó kislányt játszani.- mondta felülve és csakugyan mint egy kislány az ölébe tett kézzel, kihúzott háttal és bűbájos mosollyal nézett szembe Thorinnal aki ezt látva legszívesebben fölképelte, de kénytelen volt emlékeztetni magát nagyapja szavaira miszerint „A jó király nyugodt marad minden helyzetben." Így vett egy nagy levegőt és utána válaszolt.

- Csak...csináld azt amit én.- vágta oda szárazon.- Amíg ki nem találom ki fog tanítani.- tette hozzá
zordan.

- Részemről oké.- pattant fel Liviana méltóságteljesen.- De biztos, hogy ezt akarod?- kérdezte szemtelen vigyorral. A herceg nem értette mire akar a lány kilyukadni így csak egy megfontolt hallgatás után felelt.

- Igen.- bólintott szigorúan.

- Hát, jó...de figyelmeztettelek.- egyezett bele Liviana gúnyosan mosolyogva.- És pontosan...mikor is vannak az étkezések?- kérdezte körülményesen felemelkedve.

- Majd megkérdezed a szobalányt.- mondta elfordulva a lánytól.

- De nincs itt, ezért kérdezlek téged.- vágott vissza Liviana.

- Akarod, hogy oda küldjelek?- kérdezett vissza a herceg felemelve a hangját.

- Hogy újjabb káoszt okozzak mások életében is?- kérdezte a lány és egy pillanatra elgondolkozó arcot vágott.- Hm, most nincs kedvem hozzá.- vonta meg végül a vállát mire Thorin hitetlenül felhorkantott.