A fantázia erdejében

3. rész rejtély

Reggel éreztem hogy valami harapja a lábam. Kinyitottam pilláimat,majd megpillantottam a tegnapihoz képest eléggé hiperaktív kisfarkast. Fájt amit csinált.
-Héj-kaptam el a lábam-nem szabad. Ez fáj-próbáltam rá haragudni,de olyan aranyosan nézett rám, nem bírtam.
-Nem tudok haragudni rád, olyan cuki vagy-vettem magamhoz-na mi legyen a neved?-estem gondolkodóba. Ahogy elnéztem eléggé kis vad,úgyhogy ehhez kötve gondolkoztam a nevén-mondjuk Éjfél? Tetszik?-furcsán nézett rám-oh majd megszereted....Éjfél-gyönyörködtem benne-na ma kitaláljuk hogy Üne anyukád hogy került ide-mondtam neki mintha értené. Megreggeliztünk,majd elindultunk valamerre. Egyikünk sem tudta merre,de az a lényeg mentünk. Elgondolkoztam. Kéne fegyver amíg Éjfél nagyra nem nő. Megfogtam egy botot majd elkezdtem a végét egy fának dörzsölni,így élezve azt. Éjfél nagy figyelemmel követte minden cselekedetemet. Mikor már elég hegyesnek gondoltam tovább indultunk. A madarak csicsergése mellett a szél halk morajlását is lehetett hallani. Megint nagy reccsenés a hátunk mögött.Hátra néztünk,és izomból döftem volna le azt aki mögöttünk volt,de hát ott van az a "volna"szó mivel az a valaki megállította. Erősen markolta az éles tárgyat. Férfi alakja volt. Nem hagyta hogy felnézzek mert az egyik kezével a buksim fogta. Eléggé megijedtem az tény. Éjfél emberünk lábába harapott, de nyilván meg sem érezte. Lassan lejjebb hajoltam. Felkaptam Éjfélt. Botomat a férfinél hagyva kezdtem el teljes erőből futni. Berohantam egy barlangba. Letettem farkasom majd egy kőre ülve próbáltam feldolgozni azt ami történt.
-Uram Isten-kapkodtam a levegőt-ki volt ez?-kérdeztem Éjfélt. Ő meg sem szeppenve nyaldosta a lábam.
-De jó,te nem pánikolsz-simítottam végig fejecskéjén. Tekintetem a barlang falaira emeltem. Mindenhol kéken ábrázolt emberek,állatok,meg valami fura jel volt felfestve. Ujjaimat végighúztam a mintán. Egy csillag volt, amiben egy kör. Nem értettem. Ezt a jelet soha nem láttam sehol. Kicsit bentebb mentem a barlangban. Egyre kevesebbet láttam ezáltal belerúgtam valamibe. Fájdalmamban felszisszentem. Egy doboz volt. Egy nagyon nagy doboz. Akár egy ember is belefért volna. Hátranéztem Éjfélre, aki egy pillangót kergetett. Elkönyveltem annak hogy:elfoglalja magát,ezért felnyitottam a dobozt. Egy kard,egy könyv,és egy lap volt benne. Kiemeltem a kardot. Letettem magam mellé,majd kivettem a könyvet. Kinyitottam. Számomra érthetetlen írással volt teleírva. Pár oldalon megjelent az a jel amit a falon láttam. Össze voltam zavarodva. A könyv borítóján egy név volt.
-Farkas Zámor?-néztem a nevet,mire Éjfél is felfigyelt-milyen az a név hogy Zámor?-kérdeztem magamtól-ez nagyon régi lehet-tettem magam mellé. Kivettem a lapot amin szintén a tipikus jel volt. Kihajtottam. Szintén tele volt írva azzal az érthetetlen írással,de valamin megakadt a szemem.
-Üne?....-nem fogtam fel-Üne????De az én vagyok-mostmár felfogtam. A lapon ott van a nevem. Pár írással odébb ott van a Zámor és az Ármin. Nem igazán törődtem a másik két névvel,csak a sajátommal. Felkaptam a tárgyakat majd gyors léptekkel kirohantam a barlangból. Éjfél alig bírta tartani a tempót,de beért.Meg kell tudnom miért szerepel rajta a nevem.