A fantázia erdejében

13. rész Vissza a fantázia bolygóra

Leültetett azzal a bíztatással,hogy nyugodjak meg,mert attól megnyugszom. Réka a leg idiótább lány,akit valaha ismertem,de még mindig őt szeretem a legjobban. Na meg persze a családom.
-Megint fájni fog,de ezt már simán túléled......remélem-mondta kicsit izgulva
-Várj....mi?-de hiába kérdeztem meg,mert választ nem kaptam csak aktiválta erejét. Körülöttem nagy fényesség támadt. Rékára néztem,aki erőlködve csinált mindent. Azért gondolhatjátok,hogy mennyire nehéz is lehet neki. Utolsó pillanatunkat egy mosollyal zárta,majd minden elsötétült. Úgy éreztem mintha kinyílt volna alattam a föld,ezáltal zuhanás érzetem volt. Valami belenyilallt a tüdőmbe. Fuldokolni kezdtem. Szemem csak szorítottam ahogy csak bírtam. Féltem kinyitni. A zuhanásom lassulni kezdett és a tüdőm fájdalma is abbamaradt. Kisebb csapódással értem földet.
-Ahhh-mondtam fájdalmamban. Ugyan arra a kőre érkeztem,mint amikor először idekerültem. Már úgy ismertem a bolygót,mint a tenyeremet. Nem volt nagy,mivel az egész egy erdőből áll. Feltápászkodtam a talajról. Lassú léptekkel indultam meg a már számomra jól ismert kis ház felé. Boldog voltam,hogy ujra láthatom Éjfélt és persze Ármint. Lépteimen gyorsítottam,hogy minél hamarabb odaérjek. Felismertem az erdő azon pontját ahol éppen voltam,ezáltal tudtam hogy már nincs messze. Egyre gyorsabban mentem. A végén már futottam. Mikor odaértem a ház elé, a mosoly az arcomról lefagyott. Nem hittem a szememnek. Nem tudom miért,de amit láttam nagyon fájt. Ármin egy szőke lánnyal nevetgélt a hát előtt. Soha nem láttam Ármint ilyennek. Éjfél ott búslakodott mellettük. Láttam rajta hogy nem kedveli a csajt. Az őszintét megvallva én sem. Mintha valamivel Ármint az ujja köré csavarta volna. Fenekét a rövidnadrág alig takarta. Has pólója pedig alig volt a helyén. Néhány helyen szakadt volt. Erőt vettem magamon,így kiléptem a fa árnyékából. Minden szem rám szegeződött. Éjfél egyből megindult felém,és rám is ugrott. Nagy bundája nem volt úgy tisztítva ahogy én szoktam neki tisztítani. Miután eléggé lenyalta rólam a bőröm elengedett. Ármin közelebb lépett hozzam.
-Szia-mosolygott halványan.
-Szia-mosolyogtam vissza rá.
-Ó el is felejtettem-jött az agyába egy gondolat- ő a legjobb barátom Nelli-mutatott a lányra aki mögötte mutatta ki nem tetszését az iránt hogy Ármin köszönt nekem.
-Hali-erőltetem egy mosolyt a fejemre.
-Sokat hallottam rólad-szólalt meg a lány és odalépett hozzám-Üne igaz?-nézett rám gúnyosan. Ez a lány szinte még Árminnál is magasabb,úgy kellet nekem is felnézni rá.
-Igen én vagyok-fogtam vele kezet. A kezemre rászorított. Furcsálltam tettét,majd elindult be a házba.