A fantázia erdejében

9.rész Elfogadás

Elegem volt. Nem csinálom ezt tovább. Felmentem a házba,majd be dőltem az ágyba. Nagyon fáradt voltam. Már fél álomban voltam,amikor feljött valaki. Nem bírtam már felkelni,hogy megnézzem ki is az,de éreztem hogy befekszik mellém. Ezután nem emlékszem,mert elaludtam.  Reggel,arra ébredtem,hogy valami van az oldalamon. Mikor rászántam magam arra hogy kinyissam a szemem,egy nagy mellkassal találtam szembe magam. Elvörösödtem,mikor megláttam,hogy mi is az. Ármin mellettem aludt,miközben a keze a derekamon pihent. Nem fogta,csak rajta volt. Levegőt sem mertem venni. Nem igazán tudtam,hogy ilyenkor mit kell csinálni. Kezét elkezdtem nagyon finoman,lassan és óvatosan derekamról leemelni. Minden reményem abban volt,hogy nem ébresztem fel. A tegnapit valahogy ebben a pillanatban nem tudtam az agyamban előidézni. Kezét maga mellé tettem. Nem ébredt fel. Kibújtam az ágy végében. Mikor a nagy sokkban fel tudtam tápászkodni az ágyról,hirtelen örömtáncot jártam. Éjfél is még az igazak álmát aludta. Csináltam egy kávét magamnak,meg Árminnak. Minden dühöm elszállt tegnap óta. Soha nem volt még hozzám ilyen közel. Vagyis csak 2 napja ismerem és azóta. Felkortyoltam az utolsó csepp kávét,majd egy kis szendvicset csináltam reggelire. Farkaskám is felkelt az illatokra. Adtam neki is enni,majd lementem a partra fürdeni. Amit csak lehetett magamon kimostam és megmostam. Hajamat egy kisebb törülközővel megtörölgettem. Elindultam Éjfél felé aki egy kis kővel játszott. Felkaptam majd a vízhez tettem. Jól átmostam a bundáját. Finom illatú virág nedvel bekentem a szőrét,ezért az tiszta és illatos lett. Nagyon megkönnyebbült. Mikor kijátszottuk magunkat,elindultunk haza. Benyitottam és Ármin a neki előre elkészített reggeliét fogyasztotta.
-Jó reggelt-mondtam beengedve Éjfélt az ajtón. Nyilván Árminnak mondtam.
-Jó reggelt-köszöntött vissza-ülj le kérlek-mutatott a mellette lévő székre. Szófogadóan leültem.
-Sajnálom-mondta halkan-Nem akarok veled veszekedni. Túl sok időt leszünk együtt.-szavaira eléggé meglepődtem.
-Én is sajnálom-néztem a szemébe-Én sem akarok veled veszekedni-lehajtottam a fejem. Tényleg nagyon elszúrtam ezt az egészet.
-Hé-emelte meg az állam kezével-Felejtsük el-mosolygott rám. Elkapott a melegség. Olyan helyes és aranyos. Néha egy idegbeteg,de ettől még kedvelem. Még beszélgettünk,meg nevetgéltünk,majd elhatároztuk,hogy teszünk egy bevásárlós kitérőt. Ő vadászni fog,én meg gyümölcsöt,zöldséget gyűjtők. Elindultunk az erdőbe. Éjfélt magával akarta vinni. Beleegyeztem,de csak úgy ha vigyáz rá. Megígérte hogy minden erejével megvédi. Jah persze majd el is hiszem. Félve,de rábíztam. Sikerült szinte minden gyümölcsöt és zöldséget be gyűjtenem. Így,hamarabb hazaértem mint Árminék.