A fantázia erdejében

7.rész Képesség

Félve kezem közelebb vittem a kőhöz. Óvatosan,kicsit félve,de megérintettem. Hirtelen testem átjárta az erő. Lábaim már nem érték a talajt. Felemelkedtem. Testem apró villámokat szórt.
-Üne-kiabált kicsit nagy pánikban Ármin. Próbált hozzám közelebb jönni,de mind hiába. Túl nagy villámokat generáltam. Nem voltam ura a testemnek. Felkiáltottam fájdalmamban majd a földre zuhantam. Ármin hirtelen odalépett hozzám.
-Üne-szólított nevemen-kérlek válaszolj-fogta meg az arcom félve,hogy bajom esik. Kinyitottam a szemem,amikor Ármint vettem észre.
-Te most aggódsz értem?-mosolyodtam el fáradtan.
-Nem-engedett el és felállt. Látszott az apró pir az arcán. Feltápászkodtam a földről.
-És most?-kérdeztem Ármint,választ várva.
-Próbáld ki-mondta mikor átnyújtott nekem egy apró kavicsot,amit az előbb vett fel a földről. Kezembe vettem majd behunytam a szemem. A kezembe próbáltam koncentrálni minden erőmet. Hirtelen nem éreztem a kő sujját  a kezemben. Kinyitottam a szemem és a kőlebegett.
-Úr Isten-ilyettem meg,mire a kő visszaesett a kezembe-sikerült-néztem mosolyogva Árminra. Aki karba tett kézzel,egy fél mosollyal távozott a barlangból. Az arca büszkeséget árasztott felém. Szóval büszke rám. A követ még egyszer felemeltem majd eldobtam és futottam utánna.
-Nem is vagy büszke?-kérdeztem melléérve.
-Miért legyek az?Alig ismerlek-azzal gyorsított,mire én sokkolódva megálltam. Eléggé rosszul esett amit mondott. Anya mindig azt tanította hogy,sose bízz a fiúban mert hazug és hiú,akárhogy mondja,ne hidd el mert fiú. Valahogy most ezt nem tudtam érzékeltetni,de mindegy. Túl kell tennem magam ezen. Elindultam inkább a kis patakhoz,hogy ne kelljen vele találkozni. Kicsit búsan leültem a víz mellé,majd egy ott lévő falevelet kezdtem reptetni. Nagyon tetszik ez az ujj képesség,vagy mi? Egy nagy fadarabot is elkezdtem már reptetni de az nehezebb volt. Hirtelen egy nagy reccsenés az erdőből,én már harcra készen voltam.
-Te mégis mi a jó Istent csinálsz itt?-lépett ki idegesen az erdőből.
-Úgy sem érdekellek. Nem is ismerlek-utánoztam azt amit nekem mondott.
-Attól még ne kószálj el mert veszélyes-jött még     közelebb. Egyre jobban láttam rajta hogy ideges.
-Ha veszélyes,hát legyen-néztem fel rá gyűlölettel teli szemekkel. Meglepődött. Ezt a helyzetet kihasználva indultam el a ház felé,ott hagyva őt. Idegesen feltrappoltam majd benyitottam. Éjfél aludt. Hangos vergődésem,nyugodt,halk léptekké váltak. Óvatosan levettem a kapott cipőm,majd beültem az ágyra. Megpróbáltam Éjfélt felemelni a képességemmel,anélkül hogy felébredne. Rákoncentráltam. Még a kezem sem emeltem fel. Sikerült. Éjfél repült. Meg aludt is egyben.