A fantázia erdejében

5. rész megtudtam

Nem válaszolt, csak elindult be a házamba.
-Héj oda nem mehetsz fel-mondtam durcásan.
-Ez amúgy az enyém,csak hogy megmentsem a popsid idehoztalak-mondta gúnyosan.
-Nem mert a szél-mosolyodtam el. Hátranézett rám a létráról.
-Amit én irányítok-mosolyodott el,mire egy kis szelecske felrepítette a hajam majd visszaengedte.
-Ezt hogy?-ámultam Ármin cselekedetén. Választ nem kaptam csak láttam ahogy felmászik. Utánamentem.
-Szóval egy csomó kérdésem van-mentem fel es ültem le az ágyamra.
-Válaszolok rá ha akarod-mondta a konyhában felülve a pultra.
-Hogy kerültem ide?-néztem rá választ várva.
-Ez erdő szelleme,vagyis az apám idehozott hogy megöljelek de végül átment a másvilágra ezért nem volt szívem megölni téged-mondta egyhangúan.
-Miért akarta hogy megölj?-kezdtem egy kicsit megijedni.
-Mert a törzsed megölte a fivéreimet-lett ideges és leszállt a pultról.
-Miért?-néztem le a földre bűnbánóan pedig nem tehettem semmiről.
-Mert féltek-látszott rajta hogy ideges-apámnak négy fia volt. A víz,a föld,a szél és a növények. Mi irányítottuk az erdőt. Amíg a te fura nevű törzsed meg nem talált minket es megöltétek őket. Akkor még én is kicsi voltam és te is-az utolsó mondatánál megenyhült.
-Hogy jutok haza?-kérdeztem elhalkulva.
-Sehogy.......innen senki nem jut ki-nézett a szemembe.
Arcomra kiült a fájdalom. Soha többé nem látom a barátaim,családom.
-És én miért jelentek veszélyt? Mármint személyesen?-kérdeztem fájdalmam leplezve.
-A képességed miatt-ült fel ujra a pultra.
-Mert miért? Mi a képességem?-álltam fel.
-Nem tudom-sétált elém-Nézzük meg-azzal a karomat megfogta,majd behunyta a szemét. Az egész testem fénylő alakzatokkal lett tele. Ijedten,de egyben izgatottan néztem szét magamon. Mikor abbahagyta elengedte a kezem és kinyitotta a szemét.
-Fura-gondolkodott hangosan-a szemedet láttam meg egy kígyót ami elrepült-nézett a szemembe. Ő sem értette, ahogy én sem.
Mind a kettőnk gondolataiban csak ez járt.
-Szerintem az elméddel feltudsz emelni dolgokat meg reptetni azokat-mondta miközben elnézett rólam.
-A..Az jó-nem értettem,mert nekem a földön ez nem jelent meg. De legalább megtudtam,hogy miért vagyok itt és hogy Ármin mentett meg.
Mondjuk nem értettem miért nem ölt meg,de lehet meg kéne neki köszönnöm.
-Figyelj Ármin-szólaltam meg halkan,mire rám kapta a tekintetét-Köszönöm hogy nem öltél meg,és hogy segítettél-néztem fel rá. Kicsit megilletődött ,de ezt nagyon jól leplezte.
-Nincs mit-szexin elmosolyodott,majd elment ebédet csinálni. Atyám ez az ember. Sok gondom lesz miatta az tény.