két apró pillanat játéka miközben
ajkaid csókot lehelve a pillanat lefagyott másaként lihegve menekülő—
nem is.
két apró pillanat játéka a meleg nyári éjkaszában
mikor
te vagy minden ami hűvös és lágy,
tested lelked mégis oly' forrón izzó, mint az
a szikra a gyújtó lángjából amelyet láttam megcsillanni szemed tükrében miután
cigarettám végével gyújtottad meg a tiedet
s olyan könnyen hajoltál el
becsukva szemeid, nyitottad ki szádat, s fújtad rám a füstöt, melyet
úgy nyeltem le mint a levegőt.
ujjaid játéka a semmiben, ahogy éppen nem érsz hozzám, de nem is fogsz, mert
tudod mennyire felborítanád a rendet, ha megtennéd.
mert megtennéd.
kigombolt inged táncoltatja az éjjeli szellő, ahogy a nyitott ablakom párkányán ülsz, mintha nem zavarna, hogy mezítelen
sziluetted még csukott szemmel is körbe tudom rajzolni.
nem is zavar.
annyira szereted önmagad, amennyire én szeretlek téged,
mert biztos vagyok benne, hogy ha nem is fogod fel, de talán akkor is ha igen,
legalább fele annyira akarnék annyira tiszta lenni amennyire te vagy az álmaimban.
vagy azok, mondd, nem álmok—, mikor lehunyom a szemeim, s úgy érzem mintha hullámzana a tenger, közben pedig csak
kezeid áramlanak
ide-oda
valahol elveszve, mintha egy
végeláthatatlan labirintusban szaladgálna egy olyan lélek aki nem is keresi a kiutat
bezártál magadhoz.
bezártál, mikor először megfogtad a kezem, mikor először megcsókoltál, mikor letépted két gombom és mikor először hallottam olyan szépen a nevem a csukott szádból.
mikor először láttam ahogy emelkedik mellkasod ahogy levegő után kapsz és ahogy először simítottál végig minden gondolatomon ami csak létezhetett abban a pillanatban.
YOU ARE READING
RIGMUSOK
Poetryrig•mus Régies, irodalom: Szépen hangzó szöveg, amely fontos gondolatokat, érzéseket ad át és ébreszt a hallgatóban. Vers. ••• meg minden amit írok és nem novella vagy történet, de elmesél valamit, aminek én vagy senki az értelme - érzéseim
