edIT - Twenty Minutes
Ez kéz siklott el előtte a levegőben. Lehunyta szemeit s megfordulva követte irányát. Sötét volt. Lépett egyet, majd kettőt. Valami hozzáért bőréhez. Lágy volt, még sosem érzett ilyet. Végigsimított nyakán, hosszú ujjival bejutva haja alá, majd körmeivel épp csak érintve karcolta meg bőrét.
Felemelte kezét, el akarta érni őt. Nem tudta mire számítson, de hozzá akart érni, bármi áron. Hirtelen gördült le bőréről a kellemes érzés, helyette hallhatta a légzését, s láthatta körvonalát, hisz' olyan közel volt előtte. Megfogta kinyújtott kezét és mellkasára húzta. Mikor megtalálta szívét, érezte dobogását tenyere alatt.
Ajkai elnyíltak. Mindkettejük szíve egymást kiegészítve lüktetett, egyre gyorsabban.
Aztán ahogy kinyitotta szemeit újra le kellett hunynia őket. Ajkakat érzett ajkain. Olyan kiszámíthatatlan ajkakat. Mintha csak a tenger vize sodorta volna el messzire, majd ott maradt volna a közepén. Elveszve.
Még sosem csókolózott. Felsóhajtott, ahogy a kéz visszakerült tarkójára, egy nyelv pedig a szájába. Csak hagyta magát felemelkedni. Repülni tudott volna abban a pillanatban, egészen a végtelenségig. El, messziségig.
Mintha minden színessé vált volna hirtelen. A fény lassan áradt szét, megölve a bizonytalan sötétséget. S hiába nem akart, látott. Látta magát, engem, de még téged is.
Vörös. Minden vörös. Kivéve az őt csókoló, mert neki nincs színe. Ő színtelen, csakúgy, mint mindenki más.
Ő is, én is, te is.
Mind azok vagyok.
...
tudom, hogy nem vers
és a slam közelében sem áll
De nem érdemel külön könyvet
YOU ARE READING
RIGMUSOK
Poetryrig•mus Régies, irodalom: Szépen hangzó szöveg, amely fontos gondolatokat, érzéseket ad át és ébreszt a hallgatóban. Vers. ••• meg minden amit írok és nem novella vagy történet, de elmesél valamit, aminek én vagy senki az értelme - érzéseim
