egyedül -

131 26 2
                                    

- fázom.
fázom s remegek, mint az a levendulaszál a házunk előtt, ami magányosan megmaradt
s a szél öt percenként megtáncoltatva ránéz.
de legalább mindig visszatér — hozzá, s nem máshoz.
vagyis máshoz is, de a levendula a kedvence, mert egyedül van, magányosan, büszkén.
azt nem tudja, hogy a levendulának nem ő kedvence, még csak nem is kedveli.
eltűri.
mert el kell — még a végén feltűri az ingujját, s otthagyja.
ott, hogy a szél is magányosan dideregjen.
de nem teszi, nehogy később csak derengjen
mennyire szerették s nem is egymást.

RIGMUSOKTempat cerita menjadi hidup. Temukan sekarang