Relikviavadászok 2: Az Ügynök (HP fanfiction)

1. fejezet

- Fáradtnak tűnsz.

Rowan Corbitt lendületes mozdulattal, nemtörődöm módon dobta hátra az arcába lógó hajtincseket, miközben ő és fivére sietős léptekkel haladtak végig a brit Mágiaügyi Minisztérium Mágikus Törvényhozási Bizottságának emeletén. Reynard leplezetlenül hatalmasat ásított és a szemét dörzsölgetve igyekezett tartani a tempót.

- Nem tudtam aludni. - vallotta be. Rowan felvont szemöldökkel nézett rá, megállapítva, hogy öccse még a szokottnál is fésületlenebb, sőt, az inge alja is kilóg. Reynard elkapta a megrovó pillantást és sokatmondóan sandított vissza. - Amúgy meg... „Pixi mondja a doxinak, hogy rövid a szárnya."

Rowan bosszús legyintéssel hajtotta el a megjegyzést.

- Nem aludtam túl jól. - hogy terelje a témát, kihúzta az órát Reynard zsebéből, rápillantva a számlapra. - Késésben vagyunk, két és fél perce ott kellene lennünk.

Reynard nyitotta a száját, hogy erre megjegyezzen valamit, aztán mégse tette, és Rowan is úgy engedte el az órát, mintha semmi sem történt volna. Várt rájuk egy varázsjogi tárgyalás, amellyel bőven el tudták terelni a figyelmüket olyan apró részletekről, amik teljesen váratlanul idéztek fel mozzanatokat, hangulatokat, amelyeket nem kellett volna. Rowan magában gyorsan összegezte a napot, pontról pontra: találkozó a parancsnoki irodában, utána Wizengamot-tárgyalás, amelyen végre elítélik azt a parfümös rendbontót, akire hetek óta vadásztak, utána még talán belefér egy kávé, mielőtt visszavetné magát a munkába.

Az aurorparancsnok irodájába érve meggyőződhettek arról, hogy a sietség felesleges volt. Theseus Salmander az asztalánál ült egy kannányi kávé társaságában, kabát, felöltő és mellény nélkül, és nagyon is úgy festett, mint aki még bőven nem kész az indulásra. A belépő ikrek láttán megrándult az arca és felpattanva majdnem a cipőjére öntötte a pohara tartalmát.

- Ro! - összezavarodva nézte a nőt, majd gyorsan rendezte az arcvonásait. - Reynard... Jó reggelt.

- Hello Theseus. - Rowan alaposan végigmérte a férfit. - Úgy látom, egyelőre nem indulunk. Azt hittem, sürgős.

- Khm, igen. - Theseus zsebre vágta a kezét és feszülten toporgott, majd észbe kapva beljebb invitálta az ikreket. - A tárgyalás... mindegy is, nemsokára. Kértek kávét?

- Én elfogadnám, pont elfogy, amíg rendesen felöltözöl. - mondta Rowan, kíváncsian félrebillentve a fejét. - Így nem jöhetsz tanúskodni a Wizengamothoz.

Theseus megjegyzés nélkül töltött neki kávét, és miközben az ikrek leültek, kapkodva állt neki összeszedni a ruháit, néha vetve egy-egy oldalpillantást Rowan felé. A nő nem vette észre; azt figyelte, ahogy a kávéja lassan elkeveredik a hozzá öntött tejjel és mézzel. New York-ban ezerszer finomabb volt a melange...

- Ha elkésünk a tárgyalásról, te magyarázol ki minket. - szólalt meg, magában megállapítva, hogy Theseus önmagához képest szokatlanul nyugtalan. Reynard, aki eddig az aurorparancsnokot tanulmányozta, hirtelen úgy pattant fel, mint akinek villámvarázslatot vezettek a székébe. Összeszorította a száját, Rowanra meredt, aztán Theseus kannáját felkapva pohár igénybevétele nélkül nagyot kortyolt a keserű, cukrozatlan kávéból. Rowan értetlenül bámulta elsápadó fivérét.

- Ro... - motyogta Reynard.

- A világ megőrült. - sóhajtott nagyot Rowan és Theseus felé fordult, aki most Reynardot vizsgálta furcsán megadó tekintettel, megereszkedő vállakkal. - Mehetünk?

Theseus nagy levegőt vett; szemmel láthatóan ezerszer szívesebben lett volna bárhol máshol és borzasztó kényelmetlenül érezte magát.

- Rowan, mielőtt indulnánk, egy nagyon fontos... - idegesen hadarva, furcsán nézett a nőre. Rowan türelmetlenül forgatta a szemét.