Relikviavadászok 2: Az Ügynök (HP fanfiction)

2. fejezet

Megindultan, sebesen hagyta maga mögött a cellát, szinte kirobbanva az ajtón. A kinn várakozó Limus meglepetten nézett rá.

- Mi történt? - kérdezte. Rowan izgatottan kapkodta a levegőt, miközben Reynard is felzárkózott, őrá meredve valamiféle különös arckifejezéssel, amelyet Rowan szinte észre sem vett.

- Graves... Beszélnem kell Picquery-vel, azonnal. - motyogta a nő. Ahogy Limus kérdőn mérte őt végig, nagyot sóhajtott, próbálva összeszedni a gondolatait, lehiggadni kissé, hogy meg tudja magyarázni a helyzetet. Nehezen ment; a viszontlátás súlya, az információ, melyet Grindelwald közvetített felé, több volt annál, mint amit képes volt elviselni. - Graves életben van... Grindelwald nem ölte meg, életben van.

- Honnan tudja? - meredt rá Limus.

- Elárulta. - vágta rá a nő. - Grindelwald elmondta nekem.

Limus úgy festett, mint aki hirtelenjében nem tudja, mit tegyen, higgyen-e neki vagy sem. Rowan érezte, hogy Reynard megszorítja a karját. Sok minden volt ebben a szavak nélküli gesztusban: aggodalom és féltés, tettek előre látása, annak tudata, hogy Reynard is tisztában van azzal, amivel a nővére, hogy Grindelwald valóban igazat mondott. Rowan teljesen felindult. „Percival életben van..." Érzékelte, hogy Limus, ha kissé bizonytalanul is, de rábólint a kérésére. Elindultak visszafelé. „Életben van, még van rá remény, hogy..." A hallottak olyasfajta új erőt, kétségbeesett elszántságot adtak neki, amelyben megkapaszkodhatott, tenni akarást, hogy megakadályozza, megállítsa, amit korábban nem vett észre, amikor hagyta, hogy mindez megtörténhessen.

Ahogy kiléptek a folyosóra, minden szem rájuk szegeződött. Picquery várakozva, szigorú tekintettel fonta össze a karjait.

- Nos?

Limus és Reynard egyszerre néztek Rowanra. A nő feldúlt izgatottsággal lépett előrébb.

- Graves még életben van. - jelentette ki, nem foglalkozva a jelenlévők döbbent összerezzenésével. Ő csak Picquery-t nézte elszánt indulattal; a Miniszterasszony némán, egyszerre csodálkozó és komor tekintettel hallgatta a szavait. - Grindelwald nem ölte meg őt, hallja? Elárulta nekem, Graves életben van!

Csend borult rájuk, súlyos, valahogy elbizonytalanító csend. Picquery összenézett az oldalán álló auror tisztekkel, magas rangú minisztériumi emberekkel.

- Honnan ilyen biztos ebben? - kérdezte végül.

- Onnan, hogy Grindelwald nem hazudna nekem. - vágta rá Rowan, közelebb lépve. - Tudja, hogy így hathat rám a legerősebben, és pontosan azt akarja, hogy szenvedjek. - megcsóválta a fejét, aztán hadarva folytatta. - De ez most nem számít. Az a fontos, hogy nem ölte meg őt... Életben van, azt nem tudom, hogy hol, és tennünk kell valamit, meg kell találnunk őt, meg kell mentenünk...

Egyre emelte fel a hangját, s némi harag is csendült benne, ahogy lassan eluralkodott rajta az érzés, a sürgető készség, hogy tegyen valamit, siessen és megtalálja őt, elsöpörve az eddig rajta uralkodó fájdalmas bénultságot.

- Hát nem értik? Elnök asszony, még cselekedhetünk, még van remény arra...

Zúgó fejjel akadt meg, végignézve Picquery-n és a jelenlévőkön. A tekintetek kereszttüzében kezdte rosszul érezni magát. Azok olyasmit közvetítettek, amit egyáltalán nem várt: hitetlenkedésből fakadó tartózkodást, elhatárolódást. Picquery összevonta a szemöldökét.

- Ez nem várt információ, Corbitt. - mondta lassan. Rowan döbbenten, feldühödve meredt rá.

- Ha az is, nem hagyhatjuk cselekvés nélkül! - csattant fel. - Maga nem hisz nekem, igaz?