Relikviavadászok 2: Az Ügynök (HP fanfiction)

4. fejezet

Másnap reggel a szokásos pénteki nyüzsgés fogadta Rowant és Reynardot, amikor a Broadway-ről beléptek a Woolworth Building bal oldalsó ajtaján.

- Ajánlom, hogy eddigre jussanak már valamire. - hadarta sötét tekintettel Rowan, miközben a munkába igyekvő varázslókat és boszorkányokat kerülgette a főcsarnokba vezető széles lépcsőn. Reynard alig bírt lépést tartani vele.

- Bármit is határozott a MACUSA, kétlem, hogy Picquery díjazná, ha rátöröd az ajtót. - jegyezte meg enyhe rosszallással a hangjában, Rowan azonban mintha meg sem hallotta volna. Reynard aggódó pislogással nézte a hátát; volt egy olyan érzése, hogy bármi fejlemény is történt a tegnapiak óta, Rowan számára nem fog megnyugvást hozni. - És ha otthon kiderül, hogy még mindig itt vagy...

- Nézd, a MACUSA-nak eddigre jutnia kellett valamire, és szeretném tudni, mi az. Talán tudok nekik segíteni. - Rowan megtorpant egy pillanatra, hogy az öccsére nézzen, majd folytatta az útját. - Grindelwaldról vagy bármiről... itt én ismerem őt a legjobban. A nyomozás során számítottak az információimra, most is jó segítség lehet ez, és ha csak egy kicsit is a hasznukra lehetek... szia Neil.

Neil Cleveland a lépcső tetején, a korláthoz húzódva álldogált, mintha csak az érkezésükre várt volna. Rowan láttán úgy lendült előre, mint akinek egy marék pattogó-cukor van a farzsebében, belekarolva a nőbe és oldalra vonva, el a főcsarnok irányából.

- Neil, mi a...?

- Ne itt. - motyogta tarkóig vörösödve a fiatal auror. Rowan megvetette a lábát és komoran nézett rá.

- Dolgunk lenne, Neil. Beszélni akarok Picquery-vel. Mi ez az egész?

Neil kerülte a tekintetét. Összezavarodottnak tűnt, valami egészen biztosan nem stimmelt, és néhány pillanatig látszott rajta, hogy azon van, hogy megmagyarázza a dolgot, aztán végül erőt vett magán és ismételten megrázta a fejét. Rowan a szemét forgatta és kérdőn pillantott a melléjük felzárkózó Reynardra. Fivére gondterhelt képpel fürkészte az aurort.

- Nem akar rosszat, Ro, el fogja magyarázni, csak... - elkomorodott az arca, szinte már sajnálkozva halkította le a hangját. Neil feszült ábrázattal lépett hátrébb, mintha ezzel kikerülhetne a legilimencia nem létező hatásköréből.

- Kérlek, ne itt. - az oldalsó lépcsők felé húzta Rowant. - Mindent elmondanak majd, csak... ne itt. Kérlek, ne beszélj a Miniszterasszonnyal.

Volt valami a viselkedésében, ami nem tetszett Rowannak. Nem ellenkezett tovább, és Neil, miután látta, hogy nem kell tovább győzködnie őt, elengedte és sebes léptekkel sietett előre. Rowan és Reynard tanácstalanul néztek össze, ahogy követték. Neil idegessége mellett elég árulkodó jel volt, hogy a lift helyett a lépcsőt kívánja használni. Rowan türelmetlen indulattal szorította össze a száját, de végül lenyelte a mondanivalóját.

Nem lépcsőztek sokat. Neil már az első szintre érve kifelé fordult, még gyorsabban haladva, mint eddig, és az ikrek szinte már szaladtak utána, elvegyülve az emberek között. Az egyik legforgalmasabb emeletre érkeztek. Oldalt, a díszes folyosó falán felirat hirdette: Mágikus Erőforrások Ügyosztálya - Információkezelési Részleg, és Rowannak átsuhant a fején a gondolat, hogy vajon mit is keresnek itt. Korábban nem igazán fordult meg erre. Neil nyomában sorra hagyták el az irodákat, melyekben New York varázslói és boszorkányai mindennapi ügyeiket intézhették, majd ráfordultak egy néptelenebb folyosóra. Itt már csukott ajtók sorakoztak egymás mellett és csak néhány minisztériumi munkás jött velük szembe. Rowan pedig kezdte elveszíteni a maradék türelmét.

- Neil, elárulnád végre... - nem tudta folytatni, a fiatal auror ugyanis hirtelen mozdulattal oldalra rántotta a soron következő ajtó mellett, kopogás nélkül benyitott és tőle szokatlan közvetlenséggel betuszkolta őt, mielőtt Rowan egyáltalán elolvashatta volna az ajtón lévő táblára írt nevet.