Creepypasta Oneshots [Kérések Zárva❌]

Egy érzés, ami a halál után sem múlik el [Jason The Toymaker x Reader]

batmanamacska kérésére. Remélem tetszeni fog! 🤗

A kis csapatunk egy tölgyfa alatt pihent. Az éjszakában a csapat sok-sok tagjának nyugodt szuszogását lehetett hallani. Egy valaki még ébren volt. Jason merengve nézte a táncoló tűznyalábokat. A teste itt volt, de a lelke valahol teljesen máshol járt. Tekintete a tűzről most (Teljes Név)-re/ra fordult és fáradtan sóhajtott. Elmerengett, mit mondott azon az estén, mikor meglátta őt Lucyval és elfutott. Az egész jelenet, mint valami film, úgy pergett le a szeme előtt.

"Jason gyorsan futott arra a helyre, ahol letáboroztak. Mikor elérte elszorult a szíve. (N) szeme teljesen piros volt a sírástól és még lehetett látni a könnycseppeket. Jason szívét akkora bűntudat járta át, hogy képtelen volt ellenállni. Átadta magát a lelket marcangoló érzésnek. Leült a lány mellé és átkarolta a vállát. (N) hagyta, hogy tegye és felemelte a fejét.

- Figyelj, (N). - Kezdte Jason. - Én nem akartalak téged megbántani. Nagyon sajnálom, hogy látnod kellett.

- Semmi baj. Nem a te hibád volt. Én keveredtem oda. Csak tudod... nekem ez nagyon rosszul esik.

- Nagyon sajnálom. Kérlek, ne sírj.

- Nem kell bocsánatot kérned. Csak szeretném tudni, hogy te most Lucyt választottad?

- Igen.

- Értem.

- (N), én...

- Nem kell magyarázkodnod. Megértelek. Én nem haragszom rád emiatt. Örülök neki, hogy tudtál dönteni, és csak remélni tudom, hogy a helyes utat választottad. Én nem foglak gyűlölni ezért. Én csak azt akarom, hogy boldog légy. Szerintem az lenne a legjobb, hogyha legyőztük Zalgot, meg megtaláltuk az ékkőnek a szilánkjait, akkor elmegyek örökre. Nem foglak titeket zavarni. Így lesz a legjobb."

Jason teljesen elbambult és ez ringatta őt álomba. A reggel fényesen virradt rájuk. Gyorsan összepakoltak és máris mentek. (N)-n nem látszott, hogy azóta bármi történt volna. Csak ezen az estén számolt be (N) arról az estéről Jane-el, miközben fürödtek.

- Szóval... tényleg ezt akarod? - Kérdezte Jane.

- Igen. Bár nehéz, de muszáj lesz megtennem, hogy boldog legyen.

- Igazi barát és nagyon jó "ember" vagy (N). Nagyon jó.

(N) szégyenlősen elmosolyodott. Miután visszaértek, (N)-t egy érzés kerítette hatalmába. Valami fojtogató és kellemetlen. Tudta mi az. Nemsokára megküzdenek Zalgoval. Az érzése beigazolódott. Másnap megtalálták Zalgo igazi búvóhelyét. Az egész környék teljesen kihalt volt. Rögtön berontottak. Az ajtó kitárult előttük és ők beléptek az udvarba. Már ott állt Sebastian, az egyik szolgája, Sarah, a második szolgája és maga Zalgo is.

- Ah, Jason és a többi creepypasta! Üdvözöllek titeket, az igazi otthonomban.

Mindenki harcra készen állt. (N) kaszával, Jason pedig késsel, a többiek is szintén a saját fegyverükkel.

- Még mielőtt rám támadnátok, kérdeznék valamit. - Szólt Zalgo.

(N) érezte, hogy valami a dereka köré tekeredik és felemeli. Annyira meglepődött, hogy kiesett a kezéből a kés. Egy erős gyökér emelte fel 2 méter magasba. A lány hátranézett. Egy bábu tartotta a magasban. Másik oldalt pedig ugyanúgy fogva tartja.

- Lucy! - Kiáltott fel Jason. Egy másik gyökér Lucyt tartotta fogva.

- Az lenne a kérdésem. - Folytatta Zalgo. - Hogy melyik lányt választod?