aldea-181 kérésére. Remélem tetszeni fog neked, ahogy a többieknek is! Bocsánat, amiért ilyen rövid lett! A késésért is bocsánat! Sajna nem volt semmilyen ihletem sem ehhez a storyhoz, de most itt van! 🤗
Írói szemszög
(Teljes Név) egy átlagos lányka volt, aki nagyon oda van a Creepypastákért. Kedvenc sráca a Véresművész, másnevén Bloody Painter. A lány vágya, hogy egyszer összefussanak. (Neved) bízott benne, hogy a cp-k léteznek és valahol a környéken, vagy bent a közeli erdő mélyén bóklásznak.
A lánynak nem voltak se szülei, se senkie. Egyedül élt egy elég romos lakásban, pont majdnem az erdő közvetlen közelében.
Na de most inkább térjünk is a lényegre.(N) épp az erdőben sétálgatott. Az idő egészen kellemes volt. A nap sugarai csak úgy beragyogták a helyszínt, így a lány tökéletesen látott mindent. A szél csak lágyan és kellemesen süvített.
Egy kis idő elteltével (N) úgy érezte, követik. Gyors hátrafordult, de nem látott senkit sem. Vissza fordult előre és ment tovább. Másodpercek múltán ismét megérezte, amit az imént. Hátranézett. Megint sehol senki. A lánynak ez az egész túl gyanús volt. Tudta jól, hogy követi őt valami vagy valaki. Nemsokára már kissé félni kezdett, ezért lassacskán futni kezdett valamerre.
Pillanatok alatt odaért egy magas falhoz, amin vérfoltok, vérrel festett szívek voltak mindenütt, emellett egy szintén vérrel festett felirat. A lány szeme eléggé megakadt a feliraton.
Ez a felirat állt a falon:
"Boldog Valentin napot!
Szeretlek, (N)!"(N)-nek/nak fogalma sem volt, hogy ezt mégis ki csinálhatta. Egyszercsak azonban a háta mögött a messziségben megpillantott egy számára elég ismerős férfit. Egy egyszerű fekete nadrág és cipő volt rajta látható, egy kék színű felső, plusz az arcán egy fehér maszk volt, amin vérrel festett hosszú száj volt, meg két fekete szemhely. Az egyik kezében egy könyvet fogott, a másik kezében egy vérben ázott kést.
- Bloody... Painter... — Suttogta halkan (N). - Ez nem lehet. A Creepypasták mégis léteznek és ő is! El sem hiszem! — Gondolta magában.
Bloody, igazán nevén Helen lassacskán a lány elé sétált. (N) a közelségtől kissé elpirult. Lassan a férfira nézett, aki már régóta őt nézte. Csak nézték egymást.
Kis idő elteltével azonban Helen a lány ajkaira tapadt. A lány ekkor eléggé meglepődött, de hamar viszonozta. Percek múltán, miután elváltak egymástól ajkaik, a fiú ravaszan elmosolyodott, majd a lány füléhez hajolt.
- Szeretlek... (N). — Suttogta lágy hangon.
(N)-et/-t kirázta kissé a hideg Helen lehelletétől.
- Én is szeretlek... Bloody.. - Suttogta, majd a fiúhoz bújt, aki szorosan magához ölelte a lányt.