Creepypasta Oneshots [Kérések Zárva❌]

,,Love me, my love!" [Hoodie x Oc]

ShadeOfTheDead19 kérésére. Jó olvasást neked és mindenki másnak is! Remélem tetszeni fog! 🤗❤️

Reaper szemszöge

Üdv! Sage McBride vagyok, de engem leginkább Reaper néven ismernek. Én egy egyszerű 23 éves lány vagyok, méghozzá nem is akármilyen lány. Egy gyilkos. Egy creepypasta. Biztos vagyok benne, hogy nektek sokaknak ismerősen cseng ez a szó, hogy ,,creepypasta". Friss vagyok még ebben a kis csapatban, akinek Slenderman a ,,főnöke". Mondhatni hamar beilleszkedtem ebbe a gyilkos bandába, bár kissé nehézkes volt. Közülük lett is egy jó barátnőm, Jane. A kis Sally-vel is igazán jó kis barátságot kötöttünk, néha-néha még szoktam vele játszani is, amit csak szeretne. De a Clockwork nevű csajt ki nem állhatom. Ő nem a szívem csücske, bár ez az érzés kölcsönös. Nem bírjuk egymás pofáját, na. Van ilyen :D
Fegyverileg egy kaszával rendelkezem, és kinézetemre pedig fekete és szőke színű ombre hajjal, jégkék szemekkel. Ennyit erről, csapjunk is bele a lecsóba.

Egy szombati napon reggel, olyan 9:00 óra tájékán szép lassan ébredezni kezdtem. Mondjuk legszívesebben még tudtam volna aludni, mivel hogy az éjszaka folyamán 1-2 órát elvoltam gyilkolászni bent a városban. De inkább jobbnak láttam, ha felkelek. Nem nagyon szeretek annyira sokáig aludni. Kikeltem az ágyamból, majd kissé fáradt szemekkel battyogtam le az emeletről egyenesen a konyhába. Mikor leértem, megpillantottam az asztalnál ülni Toby-t, Masky-t, Jeff-et, Sally-t, és Hoodie-t, Slenderman pedig csak ott ácsorgott mellettük 1-2 lépéssel hátrébb.

- Jó reggelt skacok! - Köszöntem nekik kissé fáradt hangon, amire mindenki egyszerre felfigyelt, és rám néztek.

- Jó reggelt Reaper! - Köszöntek vissza mindannyian.

Fogtam magam, és csináltam magamnak egy kis csésze kávét, majd én is leültem a többiekhez, miközben ők beszélgettek. Csak csendben hallgattam őket, de leginkább egy valamire, vagyis pontosabban valakire összpontosítottam, mégpedig Hoodie-ra. Nem tudom mi van velem mostanság, de egyhuzamban csak is ő jár a fejemben. Szinte mindig csak rá tudok gondolni. Lehetséges, hogy ez egy szerelem lenne? Meglehet. Meglehet, hogy beleszerettem ebbe a srácba. Észrevettem azonban, hogy egy párszor rám néz, és csak csendben figyel. Lehetséges, hogy tán....ő is pontosan így érez irántam? Ah, nem hiszem. Ki van zárva. Nem hinném, hogy szerelmes lenne belém.

Hoodie szemszöge

Őszintén szólva egyszerűen mostanában fogalmam sincs, hogy mégis mi a franc történt velem, amióta Reaper itt van közöttünk. Szinte csak is erre a lányra tudok gondolni napi szinten, megállás nélkül. Engem igazán megfogott a kinézete és a személyisége. Nem tudom ennek mégis mi lehet a jele. Lehet, hogy beleszerettem volna Reaper-be? Nem hazudhatok magamnak, tényleg így történt. Én szeretem ezt a lányt, csak mégis hogy a fenébe mondjam el neki? Mi van akkor, hogy ha majd vissza fog utasítani? Akkor mi lesz? Nem akarok egy ilyet átélni, nagyon nem, de pedig kénytelen leszek valamikor elmondani neki, hogy én mennyire szeretem őt.

Reaper szemszöge

Negyed óra elteltével, miután megittam a kávémat, felálltam az asztaltól, majd bementem a fürdőbe elvégezni a mindennapos reggeli teendőmet, utána pedig neki láttam a reggelizésnek.

A nap folyamán szinte nagyon nem is csináltam semmit, csak a szobámban kuksoltam, meg egy párszor ott voltam pár cp-vel (creepypasta rövidítése ^^) a nappaliban és néztem, miközben ők kártyáztak, stb. Még ilyenkor is csak és kizárólag Hoodie járt az eszemben, senki és semmi más. Én már teljesen biztos vagyok abban, hogy ez tényleg szerelem. Megszerettem őt, nagyon.

- Reaper! - Jött oda hozzám Hoodie. - Szia!

- Szia Hoodie. - Néztem rá, miközben enyhén elmosolyodtam. - Mizu?

- Semmi különös, csak szeretnék tőled kérdezni valamit.

- És mégis mit?

- Az este majd áttudnál jönni hozzám a szobámba, kérlek? Szeretnék majd veled beszélni valamiről.

- O-Ooh, persze! Á-Átmegyek! - Dadogtam, ami persze ilyenkor érthető, de ez nem volt nagyon szokásom, pedig mégis megtörtént.

- Rendben van. - Majd el is ment.

Kissé furcsa volt, de kíváncsi leszek, hogy mégis miről akar velem beszélgetni.

Az este egy szempillantás alatt el is jött. Olyan 20:00 lehetett, amikor vacsora után kopogtatni kezdtem Hoodie szoba ajtaján, majd ki is nyitotta azt.

- Szervusz Hoodie!

- Szia Reaper! Gyere csak be! - Mondta kedvesen, majd elállt az ajtóból, hogy betudjak menni. Bementem, aztán magam után becsukta az ajtót, de azonban azt nem vettem észre, hogy ő még + be is kulcsolta, nehogy betudjon majd esetleg jönni bárki is. - Ülj csak le nyugodtan az ágyamra!

- Rendben. - Azzal le is ültem az ágyára, ő pedig mellém. - Na szóval akkor, Hoodie, miről szerettél volna velem beszélni? Tán esetleg...baj van?

- Nem, dehogy, csak valami fontosat elszeretnék mondani neked.

- Hallgatlak.

- Hát Reaper az van, hogy én....

- Igen?

Ekkor síri csend lett az egész szobában. Hoodie és én csak néztünk egymásra. Nem mertem megszólalni, csak vártam, hogy mondjon valamit, vagy történjen valami. Másodpercek múlva azonban arra lettem figyelmes, hogy Hoodie feljebb húzza a szokásos maszkját úgy, hogy csak a szája látszódjon ki. Nem igazán értettem, hogy most vajon mégis mi a fene fog történni. Kicsit közelebb ült hozzám, majd nagyon, de tényleg nagyon lassan elkezdett felém hajolni, majd megcsókolt.

Én csak ledöbbentem, majd azonban viszonoztam csókját. Miután levegő hiányban elváltak ajkaink, továbbra is csak síri csendben néztünk egymásra.

- Én szeretlek téged, Reaper! - Szólalt meg végül a fiú. - Ezt akartam neked olyannyira elmondani. Mostmár érted?

- Igen, Hoodie. - Kuncogtam. - Mostmár mindent értek, drágám. Teljes mértékben!

- Akkor ez esetben te is.... - Kezdte el mondani, miközben ledöntött engem az ágyán. Én voltam alul, ő pedig felettem, és lenézett rám, én pedig fel rá. - ,,Szeress engem, szerelmem!"