Stylist Styles

3.rész

A butikban sötét uralkodik, de azért megpróbálkozott a benyitással. Az ajtó könnyen nyílik ki én pedig idegesen nézek körbe. Senki nincs itt.

-Hallo?- szólok hangosan a semmibe.

-Várj egy percet.- hallok egy kiáltást hátulról, én pedig nem is mozdulok el onnan. Pár perc múlva Zayn lép elő éppen az ingét gombolgatva vissza. Ha meg kéne tippelnem a kócos hasa, a duzzadt ajka és a tény, hogy éppen öltözik azt mondanám, hogy most fejezett be egy durva menetet.- Harry igaz?- kérdi mosolyogva.

-Igen Mr.Malik.- bólintok mosolyogva. 

-Remek. Menjünk hátra az irodámba jó?- mondja és megindul hátra. A hátsó folyosón egy barna hajú nálam idősebb srác jön kifelé, fülig elvörösödve.

-Szia.- köszön nekem mikor mellénk ér, Mr.Malikra pedig csak egy halvány mosolyt villant. 

-Szia.- köszönök vissza értetlenül. 

-Nem sokára végzek baby.- mondja neki Zayn és indul is tovább. Kicsit döbbenten nézek a csávó után, aki az előtérbe biceg. Hát tényleg nem tévedtem nagyot az elején. -Foglalj helyet.

-Köszönöm.- mondom és helyet foglalok. 

-Szóval Harry, miért akarsz itt dolgozni?- kérdi mosolyogva.

-Igazából évek óta követem a munkásságát Mr.Malik. Utolsó éves vagyok stylis és divattervező szakon az egyetemen és nagyon megörültem, amikor megláttam, hogy munkatársat keres.- mosolygok rá.

-Értem. És akkor tudsz dolgozni hétfőtől szombatig délutánonként?

-Igen.- bólogatok hevesen. 

-Rendben Harry. Azt tudnod kell hogy a legtöbb vendégem esténként jön így sokszor még este 10-kor is itt kell lenned.

-Nem probléma.

-Örülök. Akkor holnap kezdhetsz is. 2 órára legyél itt rendben?- kérdi a szemembe nézve.

-Persze,nagyon köszönöm.- teszem össze a két kezem, mintha imádkoznék. 

-Van valami kérdésed,kérésed?- teszi fel a kérdést, ami nagyon megkönnyíti a helyzetemet.

-Hát..én..öhm..-nyelek egyet.- Szóval az utolsó évet,csak úgy teljesíthetem ha találok egy stylistot aki segít nekem a végső bemutatóra elkészíteni a saját kollekciómat. És..hát ..tudom, hogy nagyon elfoglalt, de arra gondoltam, hogy Ön segíthetne nekem.- mondom teljesen zavarban. 

-Harry.- kezdi sóhajtva én pedig tudom, hogy veszett ügy.-Én ezt nem tudom vállalni, ne haragudj.- mondja én pedig összetörök. Lényegében itt van vége az egész karrieremnek. Ahelyett, hogy kiborulnék egy mosolyt erőltetek magamra és bólintok.

-Persze megértem, köszönöm a munkát, holnap itt leszek.- mondom gyorsan és már kifelé indulok.- Viszlát Mr.Malik.

-Szia.- mondja én pedig lehajtott fejjel indulok meg ki az utcára. Az ajtó előtt már folyik a könnyem és gyorsan lépek ki a levegőre. 

Összetörten indulok meg egy közelben lévő meleg bárba, hogy enyhítsek a keserűségen. 

-Rossz nap édes?- kérdi a pultos csávó, mire csak bólintok.-Mit kérsz?

-Egy vodkát.- mondom, mire kettő poharat tol elém, én pedig értetlenül néz rám.

-A másik ajándék.-kacsint rám én pedig elmosolyodom. Az első feles után gyorsan húzom le a másodikat is és csendben ülve hallgatom a zenét. Nem tudok nem arra gondolni, hogy mindent hiába csináltam eddig. Rohadtul vége van a karrieremnek és az apámnak igaza lesz. Semmire nem fogom vinni ezzel a "buziszakkal".

-Miért egyedül üldögélsz itt szépfiú?- kérdi egy vékony hang mellőlem én pedig megforgatom a szemem és felé sem nézek.

-Ez a szöveg be szokott jönni?- kérdem előre nézve, mire a tag a derekamra teszi a kezét és nekem nyomta a csípőjét.

-Engedj már el.- háborodom fel és próbálok kiszabadulni a keze szorításából.

-Ne kéresd magad kicsi.- mondja én pedig egy erőset taszítok rajta, amikor valaki ezzel egy időben lehúzza rólam a csávót.

-Nemet mondott faszfej.- mondja a csávónak. A megmentőm egy nálam alacsonyabb jól öltözött férfi. Végig mérve egyedire szabott ruhát visel, arcán borosta van, haja barna és oldalra van fésülve,alul pedig fel van nyírva. Arcán most egy ideges pillantás uralkodik, kék szeme pedig idegesen csillog. -Jól vagy? - néz most a szemembe és arca picit feloldódik.

-Persze, tudtam volna kezelni, de azért kössz.- mondom és mellette elslisszolva kimegyek a hely elé. Nem hiszem el ezt a napot. Veszek pár mély levegőt, de nem segít. Kicsordul a könnyem és az épület falának dőlve sírok.

-Azt mondtad, hogy jól vagy.- hallom meg a hangját mellettem.